társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Dr. Borsos Szabolcs PhD

Kérdések a kudarckutatás lehetőségeiről


A kudarc elsősorban a kommunikáció hálójában érhető tetten. Élményként van ott, rossz érzésként, hiányként vagy veszteségként, megalázottságként. Ezért mondhatjuk azt, hogy a kudarcnak hírvivője van, vagyis olyan jelenség ez, amely felhasznál valamit vagy valakit. Kulturálisan jól beágyazott cselekvések sorozatáról van szó, amelyeknek már etikettje is van. Úgy is felfogható, hogy a kultúra egyfajta kijózanító és ugyanakkor megszelídítő funkcióval rendezi, majd újra átrendezi a kudarcok történeteit. Mindez úgy történik, hogy közben az ember kellő szabadságérzettel és racionalitással felvértezve küzdhet saját kudarcaival szemben.
Mondtuk azt, hogy feltételezhetünk egy hírvivőt, amely a kudarc előtagjaként is felfogható. Ez egyértelműen külső erőként hat az emberre, még akkor is, ha a kudarc maga belülről fakad. A hírvivés mindig külső tényező, mindig kívülről jut el az emberig, szóba kerül, tehát a kommunikáció eszközeit felhasználva juthat tudomásunkra a kudarc.
A külső tényező nélkülözhetetlen, ez annyit jelent, hogy térben és időben lezajló folyamat részeként értelmezzük a kudarcot.
Fenomenológiai megközelítésünkben rendkívüli óvatossággal ügyelnünk kell arra, hogy a kudarc mint negatív élmény a maga sajátosságával hasson, és lehetőleg tegyük zárójelbe előítéleteinket ezzel kapcsolatban. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy előítéleteink itt elsősorban a jó szándékról, a leplezésről, a kudarcról mint problémamegoldásról szólnak. Ez természetesen fenntart egy ellentmondást, mert a gondolkodásunk egyértelműen probléma-megoldási stratégiaként lépteti elő a kudarcról szóló történetet, tehát szó sem lehet a kudarc teljes mezítelenségig megjeleníthető ábrázolásáról. Erre egyébként képtelenek lennénk.
A kudarc mint negatív élmény, amikor már szóba kerül(het), eltompul, veszít eredeti jellegéből, azt is mondhatnánk, hogy „eladhatóvá” válik. Tehát beszélünk valamiről, ami már régen elveszítette eredeti jellegét, valamivé vált. Most már beszélhetünk róla, de azt az eredeti pillanatot, amikor tudatosul bennünk a kudarc, nem tudjuk megragadni, nincsenek rá eszközeink.
Késleltetett fázisban, amolyan következmény-létben vagyunk, és talán ritka adomány, hogy ezt legalább beláthatjuk és többé-kevésbé érthető módon beszélhetünk róla. Magyarán: a kudarcban történik valami leírhatatlan és kimondhatatlan; az, ami már leírható és elmondható, egy elviselhető változat, és éppen ezért nem lehet eredeti. Ettől a perctől kezdve azt is mondhatnánk, hogy minden leírás képmutatásnak minősül. Így lenne? Addig nem vétkezünk, ameddig szem előtt tartjuk ezt a logikai felállást és ennek mentén fogalmazzuk meg tételeinket. Tudjuk azt, hogy van egy élmény-pont, ahol és amikor megtörténik az ember-kudarc találkozó. Ezt követően, amikor az ember már beszélni kezd élményéről, tulajdonképpen kiderül, hogy az valami olyan probléma, amelyet szükségszerűen meg kell oldania, egy olyan gond, amely esetleg szóra sem érdemes stb. Mondhatunk-e többet erről az élmény-pontról? Ha van ilyen, akkor talán kezdhetünk valamit a következmények átértékelésével! A kudarcot át kell értékelnünk, helyére kell tennünk. De hogyan? Az emberi létezéssel egy időben feltételezni kell valamit, ami már a kezdetek elején ott volt és valahogyan kudarcnak minősül. Mondhatnánk azt is, hogy állandó kísérő jelenségként jelen van valami abból, amit kudarcnak gondolunk. Az a tényállás, hogy az ember, mint bonyolult biológiai rendszer, születésétől kezdve az elmúlás, a pusztulás útját járja, valójában azt jelenti, hogy a kudarc kodifikációjával kell együtt élnie.
Láthatjuk azt is, hogy több dologról van itt szó. Ezért elöljáróban mindenképpen feltételezzük a kudarc-elméletet, amely általános érvényű gondolat.
Elsőként tételezzük általános elvként és az emberi létezésre érvényesként a kudarc kodifikációját, vagyis azt a léthelyzetet, amelyben implicit módon megtaláljuk a kudarcot mint lehetőséget. Tehát a legáltalánosabb körben, mindenre érvényes módon tételezhető a kudarc kodifikációja mint lehetőség. Másodsorban tételeznünk kell azt az élmény-pontot, amikor az ember találkozik a kudarccal. Ennek a fenomenológiája külön fejezet lehet vizsgálódásunkban, mert nem tudhatjuk, hogy ebben a találkozásban az ember hogyan reagál a kudarcra. Egyáltalán kudarcként fogadja-e vagy valami egyébként értelmezi? Egyáltalán reagál-e a találkozásra, vagy észre sem veszi, hogy történt valami körülötte? Harmadrészt látnunk kell azt is, hogy külön-külön emberi létezésünkben a kudarcnak mindig van valamilyen előrevetítő és nevelő hatása. Azt is el kell ismernünk, hogy sajnos nem mindig jutunk el erre a belátásra. Ebben az összefüggésben valójában a kudarc értelmezéséről beszélhetünk és arról a stratégiáról, hogy miként lehet tőle megszabadulni.

A filozófia szerepe a kudarcértelmezésben

A kudarcértelmezésben azt kell látnunk, hogy a másik ember ugyanolyan lény, mint mi vagyunk! A méltóságvesztés mértéke a kérdés, és ennek észrevételezése. Milyen mértékben tudatosul a résztvevőkben az, hogy a kudarc elsősorban méltóságvesztést jelent? Egyáltalán, a kudarcot elszenvedő ember számára mennyire tudatos a helyzet súlyossága? A kommunikációban van-e irányultság arra, hogy a kudarc által okozott sebek gyógyuljanak? Erre a három dologra figyelhet oda a gyakorlati filozófia: elsőként kimondja a méltóságvesztés mértékét, majd kritikai szemlélettel közelíti meg a kudarc „helyszíneit” és szereplőit, főleg a vezető pozícióban levőket érheti kritika, harmadsorban pedig kialakítja a gyógyulás kommunikációját.
A méltóságvesztés mértékét kimondjuk és leírjuk, amikor a logikai redukció módszerét alkalmazva az ellentmondásokról, a fogalmak használatáról és a következtetések irányairól teszünk említést.
A kritikai szemlélet tanúbizonysága pedig a kudarchelyzet minden szereplőjének vizsgálatáról szól, elsősorban a vezetők felelősségéről.
A gyógyulás kommunikációja mint harmadik és egyben befejező rész jöhetne szóba, amennyiben sikerül megtalálni azokat az alapfogalmakat, amelyek kellő talapzatot képezhetnek egy további építkezés során az emberi méltóság gyógyulása érdekében.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok