vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Cseh Katalin

Marci

Marci ül a padban,
az osztályteremben.
Körülötte mindenki
románul beszél,
ő hallgat magyarul.

Marci nem lát,
vakon született.
Érdeklődik, hogy
szép vagyok-e.

Ezt még soha senki
nem kérdezte tőlem.
Azt válaszoltam,
hogy nem tudom.
Aztán az ujjaimat kereste.
Mint riadt madárka, rebbent
egyet a keze, s máris
megtalálta az enyémet.
Megfogta, el nem engedte.

Marci a folyosó végén áll,
valakit mindig vár.
Valaki mindig jön,
kettőt szól s elköszön.


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok