próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ferencz Zsuzsanna

Eszke könyve (regényrészlet)

Ötödik fejezet, amelyben kiderül, Sziszi nem jó krónikás, és sok minden történik



Eszke gyönyörű baldachinos ágyban aludt, Sziszi cica pedig mellette, egy vörös bársonnyal bevont széken. Ébredés után Eszke azonnal gondolkozni kezdett. Levette a koronát, hogy megvakarja a fejét, amely beleviszketett a nagy gondolkodásba. De aztán gyorsan visszatette a szép koronát, mivel királynő volt.

– Elemérünk, a világhírű festő, ragyogóan működik.

– Igen, igen – helyeselt Sziszi, aki annak előtte még sose aludt vörös bársonnyal bevont széken.

– Meg fogja festeni az összes vonatot, utat, postát, iskolát és üzletet nekünk. Hanem kell még valami.

– Micsoda?– érdeklődött Sziszi, akinek hatalmas libacombok és kövér egerek jártak az eszében.

– Egy titokgyár. Amely rengeteg titkot gyárt nekünk. Itt az ideje, hogy hozzáfogj a Krónikához, és megörökítsd hősi tetteimet.

– Hősi tettei főleg Hős Gombának vannak. Milyen hősi tetteidet?

– Tudd meg, a királynő minden tette hősi cselekedetnek számít.

– Az is, ha például ásít?

– Persze. Ülj le hát a számítógéphez, és írd meg, mit tettem, mióta elindultunk a szekrényből.

– Előbb ennék valami kicsi egeret – válaszolta Sziszi.

– Majd utána. A jól végzett munka örömével majd foghatsz magadnak két egeret, sőt hármat is – válaszolta nagylelkűen Eszke királynő.

Sziszi olyan kellemetlenül érezte magát, mintha valaki a farkát húzta volna. Leült a számítógéphez, megvakarta a bal fülét, és elkezdett pötyögtetni. „Eszke kirájnő meg alakiitotta Eszkiját. De még az elöt lyo néhánj ével megszületem én, nagyon elökellö családból. Már kicsi koromba kivételes tehetséget árultam ell a zongorázás terén. De a mostoha körülmények nem engedték, hogy tehetségemm kibontakozon.”

Mikor eljutott idáig, Eszke királynő így szólt:

– Eltelt egy fél óra. Látni akarom, mit írtál.

Sziszi természetesen nagy izgatottsággal várta Eszke királynő véleményét. De Eszke nem véleményezett, hanem hahotázni kezdett, hogy a könnyei potyogtak, és nem jutott levegőhöz. Sziszi ijedtében arra gondolt, hogy elkapta Kacagó Gomba nevetőgörcs betegségét, még mielőtt Gomba hőssé vált volna.

Egy-két perc múlva Eszke szóhoz jutott:

– Nem tudom, hol tanultad te a magyar helyesírást. S hát ugye a krónika helyett a saját életedet akarod elmesélni, mint az írók. Leváltalak, nem vagy már krónikás.

Sziszi a leváltását nagy sértésnek érezte, bár nem nagyon kedvelte ezt az egérfogás előtti krónikázást. Felhúzta az orrát, hanem a terem sarkában megjelent egy szép egérke. A cica sebtében elfelejtkezett a sértődöttségről. Nekiiramodott, megfogta az egeret, és belakmározott.

Eszke is megreggelizett: csodák csodája, sok-sok csokoládét talált az ágya mellett.

– Sziszikém, menjünk, hogy köszöntsük a népet.

A nép már az utcán lődörgött, mivel Elemér közben utcát is festett a házak elé.

– Szia! – üdvözölték a királynőt, egyedül Alfonz kandúr szólt ily módon:

– Csókolom a kis kacsóit. Mindig ilyen kastélyban szerettem volna lakni, mint a kegyedé. Mivel magam is királyi családból származom. Lehet, unokatestvérek is vagyunk.

Eszke elengedte ezt a füle mellett. Azon gondolkozott, mivel serkentse munkára vagy tanulásra a népet.

– Ki szeret dolgozni? – érdeklődött.

Senki sem válaszolt.

– Szeret valaki tanulni? – kérdezte a királynő.


A szerző további írásai

1 / 4 arrow

impresszumszerzői jogok