vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Serestély Zalán

Elkésett óda (Korszerűtlen óda boldogságnak)

azt mondják
kimondható vagy
van neved korod
kortársad(?) néhány (kóros
kórlapod) van színe a hangodnak
nevetésed decibelben is mérhető
de ki annak megmondója
hogy kimerülten mennyivel
nősz közelebb a földhöz
hogy esténként hány
fényévnyit mélyül tekinteted
gödre?
azt ki mondja meg – néhányunkon
kívül – mi rémít meg
vagy hogy bálnaszájú pillanat
alatt csigolyáid mennyivel jutnak
közelebb a végső közelséghez?
azt majd ki mondja meg nekem
hogy mekkora lelked fajsúlya
s hogy mennyiért adnám cirógatásod?
persze: kimondható vagy
ezt fújják
      egyre
      kimondhatóbb
      mind ki ember
mondják azt is hogy
ő már nem fél anyagtól elemtől
a sárga fémet már nem keresi alkimistája
s a tüzes vizet sem nevefosztva
nyakalja
kamerái vannak
bizonyítékai
összeköttetései(kábelen műholdon persze
az égi csatorna ósdi huzaljai a nyakunkra tekeredtek
s a hitetlen nő a bordélyból így szólt:
„elállt a nyakunk már Uram a fölfele nézéstől”
egy új földinek pedig emígy:
„yes, sir, ha óhajtod lesz szőr”)

környezeténél kegyetlenebbül
csak saját vérét bírja
irtani gyalázni
istene: az önmagában megtorpant önmaga
imája: vagyok mert éhes vagyok
nőjére vizes bugyit húz
így árverezi míg hüvelyébe bombát rejt
tagadhatatlan hogy kimondhatók
vagyunk szerény
ideig-óráig
anyagban sündörgők
guillotine-ok az emberré tett Isten
és Istenné lett ember-önmagunkon.

ne fáradj el kérlek
hisz emígy barkácsol az ördög
több vagy te:
nyelvetlen mérlegem önmagunk között
magamból mit félthetnék
ha nem téged?


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok