Dr. Szőcs Károly
Schrödinger macskája él, és a könyv is élni fog!
A világot jobban megváltoztatta
az ólom, mint az arany,
és a lőfegyver ólomjánál is
jobban a nyomda ólomja.
(Georg Christoph Lichtenberg,
német fizikus és író; 1742–1799)
Amikor a 80-as évek elején Marshall McLuhan1 meghirdette, hogy vége a könyvnek – tényleg sokan voltak, az ún. techno-fanok, akik hittek is benne. Az újságírók egymást licitálták túl a szép és csodálatos digitális jövendő időkről, amikor majd unokáink – így a jóslatok – valamennyiünket elmaradott, kőkorszakbéli, primitív lényeknek fognak titulálni, akik könyvespolcokon turkáltunk, nem lévén lehetőségünk, hogy pillanatok alatt, gombnyomásra, egy képernyőre előhívhattuk volna mindazt, amit nem tudtunk. A lelkesedés tetőzött az ún. tudás társadalmának mítoszában, azon valósággá válandó társadaloméban tehát, amelyben mindenki mindent tudni fog. Szinte hihetetlen, mire nem képes a csapongó emberi elme.
Gutenberg mester kiszolgált – hangzott nap mind nap…, aztán lassan csend lett.
Az eltelt két évtized folyamán tényleg bekövetkezett az információs forradalom, a számítógép bevonult a nyugati országok háztartásának több mind 60 százalékába; egyre több mezőgazdásznak nemcsak teljes számvitelét, hanem az állatainak az etetését is számítógép vezérli, ipar és közigazgatás el sem képzelhető ma számítógép nélkül.
A képernyőn lebonyolítható drótposta előnye nem vitatható el, hiszen olyan gyorsan juttatja el üzenetemet a megadott címre, hogy mellette minden eltörpül: elolvassák vagy nem, válaszolnak reá vagy nem, de előbb-utóbb legtöbb az E-papírkosárba fog kerülni. Ezzel szemben egy kézzel, de akár számítógépen megírt, átolvasott és kinyomtatott levélnek a borítékba való helyezésekor az elektromos üzenettel szemben útra kél egy darabka magamból is; amit a címzett kézbe vesz, elolvas, félreteszi, majd elgondolkozik felette, s utána újból kézbe veszi, egyik-másik mondatát újraolvassa, majd órák vagy napok után megtörténik a fordított folyamat, nekem írnak levelet, amely nekem fog örömet szerezni.
Az elküldött E-levél olyan, mint Schrödinger macskája, csak akkor tudjuk meg (él-e vagy halott?), hogy egyáltalán van-e, ha kinyitjuk a dobozt! Amíg nem néztük meg, a macska élő és halott is. A postán küldött levél az más, azt hozza a postás, akit talán már évek óta ismerősként köszöntünk. A legtöbb E-levelet úgy írjuk, hogy rövid és tömör formában nyilatkozunk valamiről, valamivel kapcsolatosan. Egy postán elküldendő levelet gondosan írunk meg, s már annak tudata, hogy papírra fog kerülni, rákényszerít a gondolatok rendezésére; nos, egy levelet számítógépen megírni, a kész szöveget a képernyőn látni, olvasni és javítgatni-jobbítgatni tudni, egy-egy mondatot akár többször is újraírni, szavakat helyettesíteni, s mindezt papírra vitel előtt csak virtuálisan, egy képernyőn tenni, ez bizony olyan nagy előny, amit csak az ismerhet, akinek lehetősége van ezt gyakorolni.
A könyvekhez való viszonyulás kérdése kétségtelenül műveltség és képzettség kérdése, és az addigi életünk summája; aki lemondott a könyvről a képernyő javára, annak bizonyára ez felel meg. De az elektronikus-digitális médiumban rejlő lehetőségeket valójában csak az tudja értékelni és használni, aki könyveket olvas – mondja Umberto Eco.2
A képernyő pedig az újságot sem fogja kiszorítani mindaddig, ameddig az újsággal egy legyet agyon lehet csapni – mondotta M. Rommel.3
*
Mindezt írtam éppen négy évvel ezelőtt.4 A dolgok aktualitását az adja meg, hogy az idei frankfurti könyvvásáron rendkívüli történt: bemutatták az amerikai egyesült államokbeli Amazon kiadó Kindle nevet viselő E-könyvét5 (E-Book) – az amerikai piacon pár száz dollárért már kapható találmányt. Na már most, ha az eddigi kisebb-nagyobb képernyővel tényleg nem lehet legyet csapkodni, akkor ezzel a találmánnyal ehhez egy első lépés történhetett: a képernyő ugyanis egy vékony, papírhoz hasonló, hajlékony anyagból való, amelyiken a betűk napfény mellett és sötétben egyaránt zavartalanul olvashatók. A készülék egy lapos komputer, amelyikben 200 könyv van tárolva, bármelyik lehívható a billentyűzeten beadható cím vagy a szerző neve alapján, mindig egy oldal jön elő, és lehet forgatni előre vagy visszafelé egyformán, amire külön billentyű szolgál. Külső méretei megfelelnek egy zsebkönyv méreteinek, belefér a belső zsebbe. S ami a dolgok teteje: internetes kapcsolat nélkül lehet, a levegőből, letölteni újabb és újabb könyveket, fele áron, mint amennyiért a könyvesboltban megvásárolhatók.
A szerző további írásai
