társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kupán Árpád

Hegedüs Nándor, a kisebbségvédelem bátor és elkötelezett harcosa



Külön célkitűzésként fogalmazta meg, hogy „kulturális önkormányzatot a kisebbségeknek”, kijelentve: „A kisebbségek önrendelkezési joga elsősorban kulturális téren érvényesülhet, és ennek ma már kialakult közjogi és alkotmányjogi formája van, amit kulturális vagy iskolaügyi autonómiának neveznek. Észtországban alkotta ezt meg először Hasselsblatt, ottani német képviselő, és ezt a törvényhozás el is fogadta.” Szerinte a mostani kormánynak azért kell ezt a követelést teljesítenie, „mert a gyulafehérvári határozatok ama pontját, hogy minden nép önmaga, saját választott fiaival végzi el az oktatást, tökéletesen csakis kulturális autonómiával lehet megvalósítani.”

Programbeszédében természetesen nem csak a kisebbségi problémákkal foglalkozott, részletesen kitért a gazdasági-társadalmi helyzet elemzésére, megfogalmazva a fő célkitűzést: „erős polgári társadalmat akarunk”. Beszélt a magyar zsidóság problémáiról, hangsúlyozva, hogy magyar nyelvű oktatás számukra „pedagógiai, egészségi és hitbéli szükséglet, és a nyelvi kényszer, amelyet a törvény elrendel, a zsidóságot művelődésében súlyosan visszaveti”. (…) „Abban a követelésben, hogy a zsidó iskolák anyanyelve a magyar ajkú zsidóktól lakott helyeken magyar legyen, hogy a zsidó szülő szabadon választhassa meg, hogy milyen iskolába, vagy az állami iskola milyen tagozatába írathassa be a gyermekét, a zsidóságnak olyan emberi joga nyilatkozik meg, hogy ettől a harctól el nem tántorodom, és ez lenne parlamenti működésem gerince.”

Választási programbeszédét így zárta: „…Higgyük, hogy e hazában jobb jövőt találunk és a román és magyar a belpolitikai fordulat nyomán közelebb jut egymáshoz, testvéri megértéssel nyújt egymásnak jobbot. (…) Ha erősek, összetartók leszünk és önmagunkban bízunk, akkor a mostani tizenegyedik esztendőben Maniu kormányától kiharcoljuk magunknak a kikeletet. Úgy legyen!”

***



Ma már csak kevesen tudják Nagyváradon, hogy ki volt ez a bátor hangú, logikus gondolkozású, a kisebbségi helyzetet jól ismerő és annak rendbetételére megalapozott, bölcs megoldásokat javasoló politikus.

Nem volt született politikus, az adott történelmi helyzet és kiváló adottságai tették azzá. Nagyvárad szülöttje volt, életének jelentős részét itt élte le, országos hírnevet itt szerzett. Igazi lokálpatrióta volt, aki idős korában, budapesti éveiben is Váradról írt, az egykori békebeli város emlékét idézte.

1884. szeptember 29-én született Nagyváradon, jómódú kereskedőcsaládban. Középiskolai tanulmányait a Főreál iskolában végezte, Dutka Ákos osztálytársaként, akivel az iskola önképzőkörében egyaránt kitűntek irodalmi hajlamaikkal. Így aztán szakítva a családi hagyománnyal, nem a gazdasági élet felé orientálódott a pályaválasztásban. Egyetemi tanulmányait Budapesten, a bölcsészeti karon folytatta, nyelvtanárnak készült, de az újságírás elcsábította, zsurnaliszta lett.

A Nagyváradi Napló jubileumi albumában megjelent Húsz korona című karcolatában megírta ennek a történetét, ezt idézzük némi kihagyással: „Huszonkét évvel ezelőtt – sok idő – kezdtem az újságírást a Nagyváradi Naplónál. Úgy történt, hogy hazajöttem a budapesti egyetemről vakációzni. A német és magyar nyelv tanárának készültem. Böszörményi Andor barátom dolgozott a Naplónál. Mivel diákkorunkban verseket írogattunk együtt, gondolta, két hónapig, míg ő a jogi vizsgára készül, helyettesíthetem a szerkesztőségben. Megkért rá, – megtettem. Miután éppen akkor képviselőválasztás volt Nagyváradon. (…) Az újságírók sokáig alvó emberek voltak abban az időben, én, mint otthonlakó filozopter korán keltem, ott lézengtem a választáson és megírtam a tudósítást. (…) Nagyváradi fiú voltam, az embereket jól ismertem, humoros véna is csörgedezett tollamban: szerénytelenség nélkül mondhatom, egészen vágós tudósítást írtam. (…)

Fehér Dezső többször felnézett reám, mikor a cikket átolvasta. Aztán megkérdezte: – Nem tréfál maga, Hegedüs úr? Csakugyan most dolgozik először szerkesztőségben? – Igen! Erre Fehér Dezső kivette a pénztárcáját és ide adott nekem húsz koronát. – Hát én nem kívánhatom ingyen az ön munkásságát!

Így ragadtam az újságíráshoz. Ha akkor azt a 20 koronát nem kapom, bizonyára hamar kifordultam volna a redakcióból, megszereztem volna a tanári oklevelet, és most lennék Désen vagy Alsókubinban egy elbocsájtott tanár.”


Természetesen ebben a kis történetben is van némi írói túlzás, mert a valóságban már egyetemista korában is jelentek meg írásai budapesti lapokban. De igazi újságíróvá mégis a Nagyváradi Naplónál lett. Nem volt az újságírásnak olyan „harctere”, ahol Hegedüs Nándor stílusa, éles megfigyelése és ítélőképessége ne érvényesült volna. 1913 májusában a Szabadság felelős szerkesztője lett, és 1915-ig olyan magas szellemi nívóra emelte ezt a patinás újságot, hogy Indig Ottó szerint az ő szerkesztése alatt új reneszánszát élte és egyik vezető fóruma volt a váradi publicisztikának. Még ebben az évben bekapcsolódik a város közéletébe is, publicisztikai és közéleti érdemes működése elismeréséért Nagyvárad törvényhatósági bizottságának és iskolaszékének tagjává választották.


A szerző további írásai

 arrow2 / 10 arrow

impresszumszerzői jogok