társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Totka László

Az abortuszról a bioetika szemszögéből

Az abortusz korunk egyik igen vitatott bioetikai problémája. Aktualitása vitathatatlan, bárki kerülhet olyan helyzetbe, melyben felmerülnek a vele kapcsolatos nyomasztó etikai kérdések. E helyzeteket, viszonyulásokat figyelő, szabályozó tudomány a bioetika.

A bioetika az élővilág etikai kérdéseivel foglalkozó normatív diszciplína, az élettel, az élet különböző formáival, megnyilvánulásaival, az élőlényekkel és az emberi életet közvetlenül érintő kérdésekkel foglalkozó rendszeres etikai gondolkodás és szaketikai magatartástan. A bioetika jellegzetesen alkalmazott etika, az alkalmazott etikák közül is az egyik legrégebbi kutatási területtel rendelkező diszciplína. Gyökerei az orvoslást, az orvostudományt övező ősrégi szabályozásokig nyílnak vissza. Az orvosetikai szabályozások egyik legősibb alapszabályzata a hippokratészi eskü, mely mindenképpen hivatkozási alap, mindazon szokás-, erkölcsi, társadalmi stb. rendszerek hagyományozódásából eredően, melyeket eleink vallottak, és melyek java része napjainkban is irányadó.

A bioetika tehát egy elsősorban az orvostudományban, a genetikában és a környezetvédelemben az utóbbi ötven évben született nagy horderejű felismerések és technikai újítások során kialakult tudományos alapú diszciplína.

A bioetika végső célja az emberiség túlélésének biztosítása. A bioetika egyik legfontosabb felismerése, hogy a technikai fejlődés és az etika kettévált, így ez az egész emberiség és a teljes élővilág kipusztulásához vezethet. Ha önmagunkat és a világot meg akarjuk menteni, akkor korlátoznunk és megfelelően irányítanunk, kontrollálnunk kell a technikai fejlődést.

A bioetika tehát jellegzetesen alkalmazott etika, gyakorlatban megnyilvánuló és működő diszciplína, melynek a műszaki és orvosi fejlődés teremtette új helyzeteket, lehetőségeket folyamatosan követnie kell, ezért normatív előírásai is ezeknek megfelelően, ezekhez alkalmazkodva folyamatos fejlődésben, alakulásban vannak. Folyamatosan követnie kell a fejlődést, haladnia kell vele, valamint élnie is kell a technikai fejlődés teremtette új lehetőségekkel, elveihez híven pedig határt is kell szabnia neki az ember és az élet védelme érdekében.

Az abortusz kérdését vizsgálva is igen fontos kérdés a bioetika egyik alapkérdése, a „jobb-e élni, mint nem élni?” kérdés. Ennek megválaszolása igen nehéz, ha ugyan nem lehetetlen, ugyanis a nem élni perspektívája és lehetőségei teljesen ismeretlenek előttünk. A nemlét vagy a valamilyen lét utáni lét, valamilyen más fajta státusú, jellegű létezés kérdésének megközelítése, megítélése vallási, világ-, kulturális stb. nézetek, szempontok szerint változik.

Az élet kizárólagos szemszögéből szemlélve a bioetika a voksát az életre adta, ahogy az orvoslás a hippokratészi alapelvek alapján is tette.

Az élet ugyanis, ha nem is a legfőbb jó, de minden általa válik lehetségessé, az a szükséges legalapvetőbb alap, mely bármit is lehetővé tesz. A bioetika és az orvoslás tehát egyértelműen az élet mellett tette le voksát, miszerint jobb élni, mint nem, így ennek megfelelően cselekszik és tesz meg mindent az élet érdekében, többnyire akkor, amikor már betegség vagy valamilyen baleset vagy az életet és minőségét károsító történés elszenvedése veszélyezteti az életet, de megelőző tevékenységet is folytat.

Az első világháborút követő korszakban a borzalmas emberpusztítások hatására egyre nagyobb tért hódítottak az élet tiszteletét hangsúlyozó filozófiák és gondolatok, egyre hangsúlyosabbá vált a bioetika1 szükségessége.

A bioetika egyik igen összetett és nehéz kérdése az abortusz. Pontosan azért igen problematikus kérdés, mert magának a bioetika alapelveinek, az életnek és az élet védelmének mond ellent.

A bioetika és a hippokratészi alapeskü egyértelműen az életért és az élet védelméért jött létre, és azt hangsúlyozza, hogy az abortusz egy élet kioltása, ily módon egyértelműen ellentmond mindezeknek. A hippokratészi eskü, mint minden orvosetikai kódexek alapja és legfontosabbika, tiltja az abortuszt: „Nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzatja elhajtásához.”

Jogilag azonban mára már lehetségessé vált. Az akkori orvoslás etikai hitvallása egyértelműen elutasította az eutanáziát, az öngyilkosság elősegítését és az abortuszt is.

Mindezen kérdések tekintetében sokat változott az orvosetikai hitvallás: ma már az abortusz lehetséges, az orvos döntésére és lelkiismeretére van bízva, hogyha saját belátása szerint dönt és elvállalja, nem minősül bűncselekménynek, jogilag, törvényileg igen sok helyen lehetséges. Saját belső etikai hitvallására, világnézetére, elveire, lelkiismeretére van bízva, hogy elvégzi vagy visszautasítja ezt a beavatkozást.

Egy élet kioltása egyes jogilag, törvényileg szabályozott rendkívüli körülmények kivételével jogilag bűncselekménynek számít, büntetőeljárást von maga után. Etikailag azonban mindig kérdéses, hogy elveheti-e egyik ember egy másik ember életét.

Van-e jogunk egyáltalán bárkit is halálra ítélni és megölni úgy, hogy alig tudunk valamit a világegyetem egészéről, annak összefüggéseiről, hogy csak sajátos kis mikrouniverzumunkról van némi tudásunk? Ki és milyen alapon formálhat jogot egy élet kioltására? A demokratikus többség egyetértése kiolthat egy életet? Egy emberi lénye miatt minden tekintetben korlátolt ember hozhat-e döntést egy másik lény életéről-haláláról?

Nem tudjuk pontosan teljes bizonyossággal, hogyan alakult ki az élet, és hogy honnan származik, hogyan keletkezett bármi is a semmiből, mégis olyan könnyedséggel, a megszokás biztosította nyugodt evidencia illúziójával bólintunk rá a halál törvényesített aktusára és nyessük el mások életfonalát, mintha mi magunk saját kezünkkel fontuk volna. Egy élet feletti rendelkezés, egy élet kioltása, elvétele ezért igen összetett és nehéz kérdés (lásd a halálbüntetést is). Minden ítélet, rendelkezés, beavatkozás egy másik életbe az emberi tökéletlenség, a térbeli, időbeli és sajátosan emberi korlátoltság szemszögéből történik, így sohasem alkothatunk abszolút dolgokat, döntéseket, ítéleteket, sohasem lehetünk biztosak tetteink abszolút igazságosságában, jogosságában, csalhatatlanságában, enyhítő körülmény lehet azonban magunk számára a jó szándék vezérlete.

Az abortuszt vizsgálva felmerül a kérdés, hogy mi különbözteti meg a megfogant embriói életet egy már kifejlődött emberi élettől. Milyen alapon van jogunk bármilyen életet is kioltani?


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok