holnap 100
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Nemeskéri Erika

Antal Sándor levele Stockholmból Osvát Ernőhöz

Osvát Ernő hagyatétöredékében1 egy Antal-levél őrződött meg. A levél hangja közelebbi ismeretséget jelez, bár a megszólítás távolságtartó. Honnan ismerték egymást, nem tudjuk. Mindketten nagyváradi születésűek; Osvát hat évvel idősebb, és társadalmi helyzetük is eltérő. Antal szegény szabó családból származott, ezért iskoláit hosszabban, több év kihagyással végezte el. Rövid ideig Pesten élt. Filozófiát, jogot hallgatott. 1903-ban Telcs Ede szobrász műhelyében tanonckodott. Pesti egyetemi hallgató korában már találkozhatott Osváttal, hiszen érdeklődött az irodalom és a képzőművészet iránt. Majd 1904-től a Nagyváradi Napló munkatársa lett. Ebben az időben Ady is itt újságíró. Ismeretségük több oldalról lehetséges, de kapcsolatuknak eddig egyetlen dokumentuma az alább közölt stockholmi beszámoló és a Nyugatban megjelent, önéletrajzi motívumokat is rejtő novella.2

Antal Sándor A Holnap mozgalom egyik szervezője és adminisztrátora volt. Juhász Gyula nagyváradi éveiben forrósodott föl a régi vágy, hogy a városnak irodalmi lapja legyen. Hosszú kávéházi beszélgetések előzték meg A Holnap megjelenését. Antalnak 1908. március 11-én Adyhoz írt leveléből tudható, hogy a folyóiratnak tervezett A Holnap egyszeri megjelenésű antológiává szelídült. Hiába voltak lelkes mecénásai a folyóirat tervének, hiába nyerték meg Adyt munkatársnak, az anyagi lehetőségek, az elvárható igény oly szűk volt, hogy a nagyváradi fiatal költők, irodalomszeretők az antológia lehetőségét választották. Remélve, hogy lesz folytatás.

Az antológia 1908. szeptember 6-án került nyilvánosságra. S azonnal botrány kerekedett körülötte. Illetéktelenül átírtak néhányat Antal költőkről írott portréi közül.



Stockholm, 1908. IX. 14.



Kedves Osvát Úr,



Nagyon régi ígéretemet váltom be, mikor ezt a cikket küldöm. Arra kérem, hogyha jónak találja, közölje le a Nyugatban. Ellenkező esetben szeretném más helyen értékesíteni. Ezért kérem, hogy a szerkesztőségi törvények dacára szíveskedjék visszaküldeni, mert nincs meg nekem még egyszer, különben is nagyon kellemetlen a sok másolás. Őszintén szólva kérdezősködni szeretnék először, de győz bennem a szemérem és előbb magam számolok be. Öt-hetes nagyon szép út után érkeztem ide, és ma, egy hónapi itt tartózkodás után egészen jól, otthon érzem magamat. Ebben természetesen nagy része van a feleségemnek. Az utam nem volt amolyan kultúr út. Nem néztem meg minden múzeumot, inkább a földdel meg az emberekkel foglalkoztam. Hogy mi újat vettem észre, azt csak munka közben tapasztalom. Legjobban Nürnberg, Koppenhága, és Max Klinger Beethovenje tetszett.3 Stockholm persze egész más lapra tartozik. Egy hónapja járom a temérdek apró szigetet, és nem tudok eleget gyönyörködni. Legkellemesebben a nyelvvel lepődtem meg. Nagyon könnyen tanulom. Már meglehetősen fordítgatok is. Egy kis szókincsem is van. Igaz, hogy nagyszerű tanítóm is van. Járt Magyarországon, s szereti a magyar nyelvet.4 Irodalmi ember, és így egészen hiszem, hogy egy esztendő alatt egy pár nagyon szép magyar prózai munka svéd nyelven is megjelenik. Mindennapos nagy vándorlásaimat leszámítva nagyon közönséges férj lett belőlem. Kávéházról fogalmam sincs, szivar csak ünnepnapon kerül a számba. Pipázom, és sokat dolgozom. Csakhogy sajnos mind a mai napig nem tudom, hogy van-e munkámnak valami eredménye? Barátaim, akiket pedig levelezőlapokon felkerestem, egy kukkot sem írtak arról, hogy valami megjelent volna tőlem. Lapot egyáltalában nem láttam, a szerkesztőségekből sem kaptam értesítést és így igazán a legnagyobb kétségek között vagyok.5 Érdekesen jártam A Holnap című könyvvel. Távozásom után két költő a kész, kinyomott könyvből a róluk írt bevezetést kivétették, mivel nem találták magukra nézve elég hízelgőnek. Az ő intencióik szerint átíratták és most úgy jelent meg. Természetesen az én nevem alatt, mintha én írtam volna. A könyvet most kaptam meg, és elképedve olvasom a saját idegen véleményemet az Emőd Tamás oroszlánkörmeiről. Elképzelheti Osvát úr, hogy milyen kellemesen lepődtem meg. Én komolyan és becsületes meggyőződésem szerint írtam róluk, szeretettel, de szigorúan. Ezt ők „vesékig ható” boncolásnak minősítették.6 De vége. Természetesen szeretném tudni, hogy fogadta a sajtó a Holnapot, ha ugyan már foglalkozott vele.7 Persze ez pium desiderium.8 Csak hárman ígérték meg, hogy elküldik a kritikákat. Ha Osvát úr letenne betűiszonyáról, nagyon boldoggá tenne levelével. Persze a Nyugatot is szeretném kapni. A napokban megkeresem Strindberget,9 ha valamit beszélgetnénk, megírnám.

Szeretettel üdvözli

Antal Sándor



Címem szept. 30-ig: Stor gatan 10. III., okt. 1-től: Engelbrekts gatan 8. Alex Antal



Antal az Ady és Várad című emlékezéseiben, amelyeket 1937-ben írt Pozsonyban, így vall erről: „Aki figyelmesen lapozza át, észreveszi, az Emőd Tamás – Miklós Jutka rész más papírra van nyomva. A kötet június végén már elkészült, nem akartuk nyáron kihozni. Megállapodtunk benne, hogy ősszel jelentetjük meg, addig a könyvek lakat alatt maradnak a nyomdában. Még mindig nem olvashatta senki, amit róla írtam. Augusztusban, már mint stockholmi lakos, bajos levelet kaptam Dénes Sándortól. Emőd Tamás és Miklós Jutka elolvasták, amit róluk írtam, fel vannak háborodva, tiltakoznak ellene, hogy róluk szóló bevezetésemmel kerüljön forgalomba a könyv. (…) Levélbeli tiltakozásom ellenére, Dénes Sándor átírta szelídre Emőd Tamásról és Miklós Jutkáról szóló írásomat. A kész kötetet felbontották, a bűnös íveket kitépték, újra nyomtatták.”
10


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok