fordítóműhely
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Gellu Dorian

Kifáradás (Oboseala)

…nyugodhatunk végre

bolondul veszekedtünk egy életen át
és elfáradtunk pedig most nyílvesszőgyorsnak kellene lennünk a halál előtt

nincs szombat
sem hétfő
sem ágy eltékozolni magunkat mint kocsmákon
szomjas torok hegedű öblében
semmi sincs
csak a folyamatos vég
kiszikkadt vérerek
lepedőfehér deszkán csontkalapácsok
kopogásukba vész a hang
az utolsó amit még hallunk
az első amelybe eltemetkezünk

végre

1. A macska

…elnyugszunk végre

ezer macska nyávog a szemben amelyben meghalunk
ezer egér futkos a rizsben amit senki sem
tölt már káposztába

szemed előtt kendőcskébe
folyónyi könnyet gyűjtesz benne senki sem evez már
úgy van ottan
itt még bukfencezik szemedben
az összes kihagyott vasárnapi lány
a szombati lányok férjhez mentek immár
utánuk szalad a gondolat

s te magadra maradsz…

2. A párna

…végül a nyugalom is eljön

távoli tanyán vénlány amikor arra jártál
pattogtak hajában még az ujjak mint a gallyak
a tűz körül
nem ül le azonnal
mint kocsmákban a világ legszomorúbb emberei
topog majd körülötted
tompán felkiált
érzed majd őt de nem láthatod
mert szemed fészkében meddő tojásokként ülnek
a hátralévő napok

tele kocsmában üres poharak…

3. A paplan

…végül, nyugalom

kifacsarva mint citrom a hársfateába
pirosan mint vér melyben idegen asszonyt kutatsz még
aki megértené
hogy mely világból jöttél
és mely világba mégy el

magadra húzod
s ő elsimul mint a vodka torkán az iszákosnak akinek a józanság
a legnagyobb kín
szárazságtól sújtott
emeletes bárfejében ezer dob
ezer fúvószenekar

gyapjából millió molylepke rebben

s te alszol csendesen…

4. Az ágy

…magányosan fogadjuk a nyugalmat

ahogy a halált is mint legutolsó asszonyt
akitől elválni már nem lehet

beszélünk anélkül hogy hallanánk magunkat
egymáshoz tapadva
mint imádkozás közben a tenyerek
amikor Isten az égben látható lesz s a szemed láthatatlan
szemhéjak egymásra csukódva
agyagréteg alá cipzárazván fényt
egy edény falába melyben kocsmák paradicsomából
kiűzött ezer részeg tombol

utolsó csepp egy pohárban…

5. A lepedő

…belénk költözik a nyugalom

egy drót melyen megfagyott kiterítve
a világba vetett test
amint ingeidből kihámozódtak
a testek amelyekkel szerettél
gyűlöltél
feledtél
oly sok volt számát sem tudod már

elsápad a szél is
sérülten lehull
rojtosodnak a redők az ágy szélén
felemelkedsz belőle
ott hagyván tested nyomát
kivájhassák majd lánykezek simogassák
a feltámadásig

élve kimerülsz újra…

6. Az álom

…a nyugalom is megérkezett

golgotajárás sarlóval szélbeszórt
égbe szálló búzaföldek
fehér vérem
piros kenyerem
asztalra ömlött bor mint ha vérpad deszkáit áztatná
amikor még az eretnek merész gondolatait fejével együtt lecsapták

egy színes álom
mint az abroszok falusi bodegában
mely annyira tele van mint ikonokkal a templom

meghalnál inkább, mint hogy feleszmélj…

7. Az este

…előbb üveges gőzként jelentkezik a nyugalom


nem szállhatsz alá együtt a nappal a másik világba
várod hát függönyökbe mélyedő szemmel

elveszetten
az amit látsz csak a vetett ágy lehet
mint asszony akibe alábocsátkozol

éjhosszat fáradsz éhes húsában…

8. Az éjszaka

…tested elnyugtatod

nincs menekvés a szenvedésből amelyben a lélek
úgy vergődik mint te a falak között
eltorzult arcod beomlik azonnal
rejtőzik alatta ezer gyönyörű mása
örömöd nem telt benne
ezer seb idáig megsebzetlenül
más ezer sebhely mint könyvek a könyvtárszobában
ahova ezer éve már nem nyitott be senki

iszol zaklatottan
ezer kocsmán át egymagadban
éjszaka
levetkeztetsz ezer kuplerájt
egyikbe sem térsz vissza
saját képedre formálni a világot

oly könnyű hajnalig…

9. A reggel

…a nyugalom hazamegy mint egy szerető

bőröd alá behúzod a tested
látod amint a szíved készül teát tölteni a poharakba
a halott akit nézel nem te vagy
a gyúródók sem a kocsma ajtajában
ahonnan épp kiléptél

a többiekkel együtt naphosszat fáradozol a vérpadon
ahonnan elvittek bárdot, tönköt, dézsát
amelyben a fáradt vért gyűjtötték az éjjel
benne fürödtél te is hajnalig

alászállunk az égből
talpunk a földig ér

Isten legyen kegyelmes ettől arrafelé…

10. (…)

…veszekedtünk egy életen át

úgy hittük fáradtan hogy testünkből kiűzve
majd templomokba térünk
isten nyújtja felénk a kelyhet
hogy meglássuk benne a szemünket amelyben vonszolódtunk
egy életen át mint a sáskák egyetlen búzaföldön
szedve az ocsút

senki
de senki nem ölti magára ingét a bolondnak
hogy majd alóla kiáltson
kizárólag mézédes szavakat

mindezekre
és mindazokra

leszáll a nyugalom.

Kinde Annamária fordításai
a Promocult támogatásával készültek


A szerző további írásai

impresszumszerzői jogok