shoppingolni
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Bányai Tamás

Bazárbóklászó

Kikötött a hajó!
Alighogy a fémpalló lapja lecsapódik a móló kövezetére, a matrózok mögött megjelennek az első izgatott arcok, majd áradni kezd a tömeg, ellepi a mólót, akár a hirtelen keletkezett dagály.
A tömegben ott sodródsz te is, szemed cikázik jobbra-balra, az egymás mellett sorakozó bódék közül akarod kiválasztani azt, amelyik más, ígéretesebb, mint a többi. Embertársaidat is figyeled, merre hullámzik a sokaság, hátha a többiek tudnak valamit, amit te nem, az általuk követett irányban biztos akad kihagyhatatlan boltocska vagy áruház.
Aztán ott tülekedsz te is a csarnoknak beillő üzletben, matatsz a polcokon, szeretnél venni néhány különleges holmit; egy Kínában készült kalózálarcot az unokaöcsédnek, egy fafaragvány tökéletes utánzatát a kollegádnak; „itt is jártunk” feliratú, a Karib-tenger kékjét idéző pólókat különböző méretekben (nincs két egyforma családtag!). És rumot (ámbár te nem fogyasztasz alkoholt), amit csak és kizárólag itt lehet kapni. Később szűk sikátor kicsinyke boltjában araszolsz a pult közelébe egy díszesen csomagolt kagylókollekcióért (főnököd fiacskája gyűjti ezeket), s közben bosszankodva bámulod a kalózágyú kicsinyített mását, amely még így is túl nagy ahhoz, hogy elférjen a bőröndben. Pedig elfogadható ára van, és nagyon jól mutatna otthon, a bejárati ajtóval szemben.
Ez most mégis kimarad.
Az ékszerüzletben találsz viszont egy aprócska gyémánttal ékesített aranygyűrűt, ennek az asszony fog örülni. Hál’ istennek ő egy másik boltban a fürdőruhákat válogatja, így nem látja, amikor megveszed neki. Meglepetés.
Magadnak veszel egy bőrövet, utánzatát annak, amilyet a kalózok viseltek hajdanán. Soha nem fogod hordani, túl széles az öltönyöd nadrágjához, és enyhén szólva csiricsáré, te is tudod, hogy giccses. De örök emlék a Karib-szigetek világából.
Látsz még néhány érdekes apróságot, ám a hajókürt jelzi, milyen gyorsan múlik az idő. Igyekezni kell, ha nem akartok lemaradni a hajóról, bár szíved szerint itt rekednél. Arra, valamivel feljebb, a pálmafák árnyékában is meghúzódik egy üzletsor, odáig is el kellett volna jutni, ott állítólag bővebb a választék.
Talán majd legközelebb.
Feleséged szatyrokat akaszt rád, lihegsz, loholsz, izzadsz, aztán hirtelen megtorpansz egy újságosbódé előtt, földre helyezed a csomagokat, válogatni kezdesz a képeslapok között. Az asszony sürget, nincs már időd szortírozni, veszel hát két tucatot, valamelyik csak-csak ábrázolja azt a híres, kihagyhatatlan látványosságnak hirdetett évszázados kalóztanyát meg azt a csodálatos vízesést, amiről mindenki beszél, aki valaha is járt errefelé, s amit meg kellett volna nézni.
De ki jut el odáig ilyen rövid idő alatt?
Majd otthon gyönyörködhetsz benne a képeslapon. Most menni kell.
Két nappal később a repülőtéren bóklásztok, a gép csak három óra múlva fog felszállni. Szerencsére itt is vannak üzletek szép számmal, olyan ez a várócsarnok, akár egy igazi pláza. A boltoknak ajtajuk sincs, egyenest a kirakatba léphetsz be. Rögtön az elsőben egy piros bőröndbe ütközöl, s csak most döbbensz rá, hogy az, amit felvettek a repülőre, az a degeszre tömött fekete koffer két helyen is ki van már szakadva, éppen ideje beszerezni egy újat. Kicsit drága, de adnak hozzá egy kézitáskát is, úgy már egészen elfogadható az az ár, amit kérnek érte.
Felfedezel egy furcsa formájú kávéfőzőt is, mindössze a karodat kellene kinyújtani érte. Biztos, hogy jobb kávét lehet főzni vele, mint azzal, amit már évek óta használsz, de erről most fájó szívvel le kell mondanod, hacsak nem akarod lekésni a repülőgépet.
Otthon pihensz egy kicsit, átnézed a naptáradat, mikor kell dolgoznod, mikor van értekezlet, mikorra kell vendégségbe menni, s mikor jut időd bevásárolni mindazt, amit a vakáció miatt elhalasztottál. Összeállítottad ugyan a beszerzendő holmik listáját, ám a cetli sajnos elveszett, fejből meg nem emlékszel arra, amire feltétlenül szükséged van.
De ott egye a fene, ha látod, majd eszedbe jut.

*

Valamikor (de ki emlékszik már erre?) a shopping magyarul bevásárlást jelentett. Céltudatos tevékenységet. Élelmiszerek, háztartási cikkek, a gyermekek ruháinak, tanszereinek beszerzését. Ez a foglalatosság télidő beállta előtt a kamra feltöltését volt hivatott szolgálni, ünnepek előtt szerves része volt a készülődésnek, mint ahogy hétköznapokon az ebéd, vacsora kellékeinek begyűjtésére irányult.
Régi szép idők!
Nem mintha manapság nem járnánk bevásárolni, csakhogy ezt az elfoglaltságot már az angol is specifikusan körülhatárolja. Teszi ezt azért, mert az eredeti kifejezés már nem fedi azt, amire régen használták. I’m going to get some groceries (leszaladok élelmiszerért); vagy: I go to buy the necessary parts for my car (a kocsimhoz szükséges alkatrészekért megyek). Azaz a bevásárlás pontos meghatározást kap, mivel a shopping manapság céltalannak is nevezhető időtöltés. Pastime, ahogy az angol mondja. S hogy mennyire igazuk van, arra ékes bizonyíték az az Amerikában található néhány giga-pláza (mall, azaz giant shopping center), ahova utazási irodák garmada szervez pár napos vagy egyhetes utakat, hiszen egy ilyen helyen több látnivaló van, mint amennyit az ókori Róma ránk hagyott.


A szerző további írásai

1 / 3 arrow

impresszumszerzői jogok