Kupán Árpád
Változatos életpálya a viharos változások korában (Ágoston Péter élete 2.)
Vissza a politikához
1917 elején a Nagypáholy Szövetség tanácsának megbízásából Németországba
látogatott, sorra járta a legfontosabb szabadkőműves páholyokat, hogy
megnyerje őket az áhított világbéke ügyének. 1917. február 4-én a
Nagyváradi Napló beszámolt a neves jogtanár külföldi útjáról, azzal a
megjegyzéssel, hogy „a nagyváradiak közül Ágoston tette a legtöbb utat a
háborús külföldön”. A lap a továbbiakban így fogalmazott:
„Nyugat-európai kultúrájával, látó szemeivel beutazta Németország és
Svájc nagyrészét és sok olyan tapasztalattal jött haza minden útjáról,
melynek a nagyváradi közélet és a háborús közigazgatás nem egyszer
hasznát vette. Ez év januárjában közel egy hónapot töltött Berlinben és
más német városokban. Érdekes tapasztalatairól a következőket mondta a
Nagyváradi Naplónak: »Berlinben nem nagyon látszik meg, hogy Németország
is a harmadik háborús évet éli. Csak a sok német katonán és néhány
élelmiszer megdrágulásán lehet észrevenni a háborút. A németség
szervezettsége csodát művel, és aki őket, munkájukat és eredményeiket
nézi, gyáraik, üzemeik, műhelyeik üzemképességét látja, csakis
bizalommal tekinthet a harctéren egyre bonyolódó fejlemények
kibontakozása felé.« […] Ágoston Péter terjedelmes tanulmányban fogja
összegezni a Németországban összegyűjtött értékes megfigyeléseit.“
Ezen a nyilatkozaton látszik, hogy meg akart felelni a háborús cenzúra
követelményeinek, s nem arról beszél, hogy milyen céllal utazott
Németországba s mire jutott tárgyalásai, megbeszélései során. Ma már
köztudott, hogy a szabadkőművesek, sőt maga a Nagypáholy is már 1917-ben
a háború befejezésére, sőt az „örök béke” megteremtésére törekedett.
Egyébként Ágoston arról is nevezetes volt, hogy a háború kezdetétől
fogva nem hitt a központi hatalmak győzelmében. Az első vesztett csaták
idején épp úgy, mint amikor a gorlicei áttörésről és a nagy győzelmekről
szóló hírek érkeztek, mindvégig kitartott ama hite és felfogása
mellett, hogy a végső győzelem az antant oldalán lesz. E felfogás dacára
1917 végén újból önként jelentkezett a harctérre, az olasz frontra
került másodjára, ahol 1918 szeptemberében megsebesült, s kisebb
rokkantsággal a frontról hazaküldték, de továbbra is rendelkezési
állományban maradt.
Ekkor már az összeomlás határára érkezett Ausztria–Magyarország. 1918
szeptemberében az Antant-erők balkáni hadteste megindította döntő
támadását, és a gyors bolgár és török kapituláció után ellenállás nélkül
közeledett a Monarchia határai felé. Hiábavalónak bizonyult Bécs
fegyverszünetre és béketárgyalásra vonatkozó javaslata, majd az október
16-i császári manifesztum, mellyel szövetséges állam létrehozásával
próbálta megállítani a birodalom felbomlását; az már elkerülhetetlen
volt.
1918. október 24-én a magyarországi ellenzéki pártok (a Károlyi vezette
függetlenségi, a Garami és Kunfi vezette szociáldemokrata és a Jászi
vezette radikális párt) megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, s
célul tűzték ki a háború azonnali befejezését és Magyarország teljes
függetlenségét és demokratizálását (Jászi 12 pontja).
Ettől kezdve a fővárosban és az egész országban tüntetést tüntetés
követett, de az egész Monarchia forrongott, s október végére teljesen
összeomlott.
1918. október 31-én Budapesten győzött az „őszirózsás forradalom”, a
Nemzeti Tanács átveszi a hatalmat s megalakítja a három párt koalíciós
forradalmi kormányát.
Nagyváradon a budapesti eseményekkel egy időben hasonló fordulat ment
végbe, és ebben Ágoston Péter is fontos szerepet játszott, mint
szociáldemokrata politikus. 1918. október 31-én a színház előtti téren
hatalmas tömeg gyűlt össze radikális polgárok, munkások, katonák
kiálltak a Nemzeti Tanács mellett. Dr. Nagy Mihály a radikális párt, dr.
Katz Lipót a szociáldemokrata párt, dr. Ágoston Péter zászlós a
hadsereg részéről szólt a tömeghez a színház lépcsőjéről. A korabeli
újságok szerint „Dr. Ágoston ezt harsogta a nép felé: Mi nem akarunk egy
néppel sem háborúban élni, hanem testvéri jobbot nyújtunk horvátoknak,
szerbeknek, tótoknak, románoknak”. Megválasztották az egységes
Katonatanácsot, elnöke Cserey Vilmos huszár ezredes, a helyőrség új
parancsnoka, társelnöke Papszi ezredes a gyalogság részéről, alelnökök
Ágoston Péter zászlós és Berkovits René ezredorvos a kórházak részéről.
Közben a városházán megalakult a nagyváradi Nemzeti Tanács, majd
november 5-én létrehozták a Bihar megyei Nemzeti Tanácsot is, s ennek
vezetésébe a város dr. Nagy Mihályt és dr. Ágoston Pétert delegálta.
1918. november 9-én Ágoston Péter Batthyány Tivadar belügyminiszter
hívására Budapestre utazott és átvette Bihar megye és Nagyvárad
főispánjává való kinevezését. Nagy ambícióval kezdte tevékenységét az új
és fontos beosztásban, a Nagyvárad és Nagyváradi Napló nagy publicitást
biztosított a megye és a város új első emberének, közölték beiktatási
beszédét, interjúkat készítettek vele, beszámoltak intézkedéseiről.