társadalom
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Kupán Árpád

Változatos életpálya a viharos változások korában (Ágoston Péter élete 2.)

Vissza a politikához

1917 elején a Nagypáholy Szövetség tanácsának megbízásából Németországba látogatott, sorra járta a legfontosabb szabadkőműves páholyokat, hogy megnyerje őket az áhított világbéke ügyének. 1917. február 4-én a Nagyváradi Napló beszámolt a neves jogtanár külföldi útjáról, azzal a megjegyzéssel, hogy „a nagyváradiak közül Ágoston tette a legtöbb utat a háborús külföldön”. A lap a továbbiakban így fogalmazott: „Nyugat-európai kultúrájával, látó szemeivel beutazta Németország és Svájc nagyrészét és sok olyan tapasztalattal jött haza minden útjáról, melynek a nagyváradi közélet és a háborús közigazgatás nem egyszer hasznát vette. Ez év januárjában közel egy hónapot töltött Berlinben és más német városokban. Érdekes tapasztalatairól a következőket mondta a Nagyváradi Naplónak: »Berlinben nem nagyon látszik meg, hogy Németország is a harmadik háborús évet éli. Csak a sok német katonán és néhány élelmiszer megdrágulásán lehet észrevenni a háborút. A németség szervezettsége csodát művel, és aki őket, munkájukat és eredményeiket nézi, gyáraik, üzemeik, műhelyeik üzemképességét látja, csakis bizalommal tekinthet a harctéren egyre bonyolódó fejlemények kibontakozása felé.« […] Ágoston Péter terjedelmes tanulmányban fogja összegezni a Németországban összegyűjtött értékes megfigyeléseit.“
Ezen a nyilatkozaton látszik, hogy meg akart felelni a háborús cenzúra követelményeinek, s nem arról beszél, hogy milyen céllal utazott Németországba s mire jutott tárgyalásai, megbeszélései során. Ma már köztudott, hogy a szabadkőművesek, sőt maga a Nagypáholy is már 1917-ben a háború befejezésére, sőt az „örök béke” megteremtésére törekedett.
Egyébként Ágoston arról is nevezetes volt, hogy a háború kezdetétől fogva nem hitt a központi hatalmak győzelmében. Az első vesztett csaták idején épp úgy, mint amikor a gorlicei áttörésről és a nagy győzelmekről szóló hírek érkeztek, mindvégig kitartott ama hite és felfogása mellett, hogy a végső győzelem az antant oldalán lesz. E felfogás dacára 1917 végén újból önként jelentkezett a harctérre, az olasz frontra került másodjára, ahol 1918 szeptemberében megsebesült, s kisebb rokkantsággal a frontról hazaküldték, de továbbra is rendelkezési állományban maradt.
Ekkor már az összeomlás határára érkezett Ausztria–Magyarország. 1918 szeptemberében az Antant-erők balkáni hadteste megindította döntő támadását, és a gyors bolgár és török kapituláció után ellenállás nélkül közeledett a Monarchia határai felé. Hiábavalónak bizonyult Bécs fegyverszünetre és béketárgyalásra vonatkozó javaslata, majd az október 16-i császári manifesztum, mellyel szövetséges állam létrehozásával próbálta megállítani a birodalom felbomlását; az már elkerülhetetlen volt.
1918. október 24-én a magyarországi ellenzéki pártok (a Károlyi vezette függetlenségi, a Garami és Kunfi vezette szociáldemokrata és a Jászi vezette radikális párt) megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, s célul tűzték ki a háború azonnali befejezését és Magyarország teljes függetlenségét és demokratizálását (Jászi 12 pontja).
Ettől kezdve a fővárosban és az egész országban tüntetést tüntetés követett, de az egész Monarchia forrongott, s október végére teljesen összeomlott.
1918. október 31-én Budapesten győzött az „őszirózsás forradalom”, a Nemzeti Tanács átveszi a hatalmat s megalakítja a három párt koalíciós forradalmi kormányát.
Nagyváradon a budapesti eseményekkel egy időben hasonló fordulat ment végbe, és ebben Ágoston Péter is fontos szerepet játszott, mint szociáldemokrata politikus. 1918. október 31-én a színház előtti téren hatalmas tömeg gyűlt össze radikális polgárok, munkások, katonák kiálltak a Nemzeti Tanács mellett. Dr. Nagy Mihály a radikális párt, dr. Katz Lipót a szociáldemokrata párt, dr. Ágoston Péter zászlós a hadsereg részéről szólt a tömeghez a színház lépcsőjéről. A korabeli újságok szerint „Dr. Ágoston ezt harsogta a nép felé: Mi nem akarunk egy néppel sem háborúban élni, hanem testvéri jobbot nyújtunk horvátoknak, szerbeknek, tótoknak, románoknak”. Megválasztották az egységes Katonatanácsot, elnöke Cserey Vilmos huszár ezredes, a helyőrség új parancsnoka, társelnöke Papszi ezredes a gyalogság részéről, alelnökök Ágoston Péter zászlós és Berkovits René ezredorvos a kórházak részéről.
Közben a városházán megalakult a nagyváradi Nemzeti Tanács, majd november 5-én létrehozták a Bihar megyei Nemzeti Tanácsot is, s ennek vezetésébe a város dr. Nagy Mihályt és dr. Ágoston Pétert delegálta.
1918. november 9-én Ágoston Péter Batthyány Tivadar belügyminiszter hívására Budapestre utazott és átvette Bihar megye és Nagyvárad főispánjává való kinevezését. Nagy ambícióval kezdte tevékenységét az új és fontos beosztásban, a Nagyvárad és Nagyváradi Napló nagy publicitást biztosított a megye és a város új első emberének, közölték beiktatási beszédét, interjúkat készítettek vele, beszámoltak intézkedéseiről.


A szerző további írásai

1 / 12 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti