kultúra
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Középiskolás fokon? Válogatás a Mikes Kelemen tantárgyverseny Bihar megyei résztvevőinek dolgozataiból (Szövegköziség a 20. századi irodalomban - XII. osztály)

Az országos magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny győzteseinek dolgozataiból készült előző lapszámbeli összeállításunk. Most a második részben azoknak a Bihar megyei középiskolásoknak a munkáiból közlünk részleteket, akik szűkebb pátriánk képviseletében jeleskedtek a 2007-es megmérettetésen. A versenyen a diákok évfolyamonként három-három tételben adhattak bizonyságot ismereteikről és tehetségükről. Irodalomelméleti dolgozatokat felvonultató második válogatásunk alkalmat ad az olvasónak arra, hogy összehasonlítsa „a mieink” teljesítményét az országos legjobbakéval.
Felkészültségük, műveltségük éppúgy tanáraikat is dicséri, mint olvasottságukat s a szabadságot, amellyel az elemző és szintetizáló képességüket is próbára tevő témákat kezelik dolgozataikban.

Ciorba Gabriel
Szent László Római Katolikus Gimnázium, Nagyvárad

A világirodalom valóban tele van apró, baráti kölcsönökkel, mint ahogyan azt Márai Sándor állítja. Ennek azonban jó oka van: az irodalom nem egy kiváltságos réteg, egy kaszt, egy nemzet vagy egy faj tulajdona. Az irodalom közös kincs. Mindannyiunké. Éppúgy hozzátartozik a pápuák misztikummal teli, egyszerű meséje, mint Shakespeare szonettjei vagy Flaubert regényei. Az irodalom nem birtokol, hanem ajándékoz. Ezzel magyarázható a szövegek közötti kommunikáció. A hangsúly azonban a „baráti kölcsönön” van. Nem uzsora. Egy alkotó és egy alkotás értékét nem csökkenti, ha „kölcsönvesz” egy-két dolgot az elődöktől.
Márai nagyszerűen vázolja, miként kommunikáltak a szerzők és a művek egymással.
Azt hinni azonban, hogy az intertextualitás kizárólag 20. századi jelenség, oktalanság volna. Az irodalom nagy művei között mindig volt párbeszéd. Elég csak a korstílusokra gondolni. A reneszánsz feleleveníti a görög-római kultúrkör műnemeit, műfajait, tematikáját, formáit. A romantika a népi és nemzeti értékekhez nyúl segítségért, míg a klasszicizmus alkotói ismét az antik kultúra tiszta forrásaiból merítenek. Márai elénk tárta, miként adtak egymásnak baráti kölcsönt a világirodalom nagyjai.
Azonban meg kell állapítanunk, hogy a 20. századra valami megváltozott. Sőt, igazság szerint – minden megváltozott.
Megváltozott a művek megalkotásának módja. Ennek oka az, hogy a modern alkotó másként tekint az irodalomra, mint elődei. Csak hogy a legradikálisabb módszereket ismerjük, vegyük példának az avantgárd néhány módszerét, mint a montázs vagy a cut-up (felvágás). Mindkettő lényege, hogy kész művekből rakja össze (szó szerint!) az alkotást. Ez intertextualitás a négyzeten. Fontos azonban megjegyezni, hogy az eredetiség itt sem szorul háttérbe, hiszen itt magán a módszer újdonságán van a hangsúly, valamint azon, amit kifejez.
Megváltozott a művek befogadásának módja is. Az olvasónak mozgósítania kell szövegközi és kultúraközi ismereteit, ugyanis a 20. századi művek nagy része a világirodalom nagy műveihez kapcsolódik, mint azt Márai is ecsetelte (pl.: antik eposzok, Biblia, Faust, Rómeó és Júlia, csak hogy a leggyakoribb példákat említsük).
A kapcsolat létrejöhet szó szerinti idézés, utalás, parafrázis útján.
De mi lehet ennek az oka? Miért ez a hangsúlyozott szövegköziség?
A válasz igen bonyolult. Egyrészt azért, hogy az alkotók felelevenítsék vagy felszínen tartsák a letűnő értékeket. Másrészt a modern művészek szerint nem lehet újat mondani, hisz „elmondatott minden, ami elmondható”, vagy csak valamihez képest lehet újat mondani.
Harmadrészt az intertextualitás tudatosítja az emberekben, hogy az irodalom valóban közös kincs.

Hausmann Cecília
Ady Endre Líceum, Nagyvárad

„Csak a kontár hiszi, hogy ős és előd nélkül érkezett” – jelenti ki Márai Sándor. Valóban, irodalomban, képzőművészetben, filozófiában és magában a történelemben is ok-okozati összefüggéseken alapul mindennemű változás, újítás. Már a 18–19. századi gondolkodók is elsősorban elődeikre alapoztak, az újkori irodalom és filozófia nagyrészt görög-római és bibliai hagyományokra épül. A görög-római és zsidó-keresztény gyökerekre támaszkodó egységes és önmagát ciklikusan megújító európai irodalom összefüggései újabb és újabb értelmezési lehetőségeket nyújtanak. A 19. század irodalmában ezek az összefüggések könnyen kimutathatók és maguktól értetődők, ellenben nem programszerűek. Bizonyos alkotók ihletforrásként használják társaik stílusát, „apró kölcsönökért járnak”, de nem céljuk az olvasót összevetésre késztetni. Gyökereiket számba veszik, újraértelmezik, aktualizálják, de ezek a „kölcsönök” hallgatólagosak, rejtettek.
A 19. századival ellentétben a 20. századi irodalom már nemcsak tudatosan használja fel a szövegköziség adta lehetőségeket, hanem ezt az olvasó tudtára is adja. Szándékosan intellektuális erőfeszítésre készteti.
Esterházy Péter A szív segédigéi című regényének előszavában már kijelenti, hogy művében több alkotótól is felhasznál idézeteket, nevüket fel is sorolja, de az olvasóra bízza ezeknek felfedezését, gondolataik értelmezését, mintegy játékosan provokálva.
A 20. századi író, költő elődeit már nem csupán gyökérként, alapként kezeli és kölcsönöz tőlük, hanem biztos kézzel művébe téglaként beépíti. A modern és a posztmodern alkotó kísérletként alkalmazza az intertextualitás minden válfaját, stílust utánoz, idéz, átír, áthelyezi a középpontot (legyen az főszereplő vagy központi eszme), aktualizál, gúnyol, kritizál, elvesz vagy hozzáad.
Kovács András Ferenc J. A. szonettje című versében továbbgondolja József Attila mondandóját, mintegy olyan verset alkotva, amit J. A. írhatott volna, de szükségszerűen önmagát is implikálva.
Kosztolányi Dezső Édes Annájának mottója a Halotti beszéd részlete, elsősorban hangulati jellegében tölt be fontos szerepet, az olvasó hozzáállását, lelkiállapotát befolyásolja, és mintegy előrevetíti a mű alapgondolatát.


1 / 4 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti