kritika
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Gaál Botond

Debreceni ajándék a magyar kultúrának. Kálnási Árpád cívis szótára

Bizony előfordul velünk, hogy nem figyelünk kellőképpen arra, milyen nagyszerű alkotó emberek élnek körülöttünk. Emiatt én magam is bánkódom, de nincs idő a lamentálásra, mert most fontosabb dolog vonja magára a figyelmünket. 2005-ben megjelent ugyanis Kálnási Árpád Debreceni cívis szótára. E feletti örömömet szeretném megosztani a református közvéleménnyel, főként a Tiszántúlon, de az egész magyar nyelvterületen. Több minden késztet erre.

Kálnási Árpád tanártársam volt a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Ő magyar– történelem szakos, én pedig matematika–fizika szakos tanárként végeztük munkánkat. Nyilvánvalóan látszik, egymástól távol eső szakokat tanítottunk. Ennek ellenére belső késztetést érzek, hogy írjak a cívis szótáráról. Mert még más is összeköt bennünket! Ő tősgyökeres szatmári ember, én pedig beregi születésű vagyok, aki a szatmári tájakon nőttem föl. Az ottani emberek beszéde mindkettőnknek anyanyelve.

Miért hangsúlyozom ezt? Azért, mert a mi szatmári anyanyelvünk a 20. század első harmadában a nyelvtudomány érdeklődésének középpontjába került, s ez az esemény kapcsolatban van a mi „szíp debrecenyi beszídünkkel”, amelybe diákként és tanárként mindketten egyaránt belenőttünk. A történet úgy kezdődött, hogy a Debreceni Egyetemen 1931-ben megüresedett a magyar és finnugor nyelvészprofesszori állás, s erre meghívták a szatmári származású Csűry Bálintot, a Kolozsvári Református Kollégium nyelvésztanárát. 1932-ben foglalta el katedráját. Ekkor ő már híres nyelvész volt, éppen ez idő tájt készítette a Szamosháti szótárt, a magyar népnyelvkutatás gyöngyszemét. Ebben a több mint ezer oldalas műben Csűry öszszegyűjtötte a szatmári vidék népnyelvének szókincsét, sőt fölkutatta még a Szatmárral határos részek nyelvjárását is. 1936-ban lett készen e nagy művével. De ekkorra már a Debreceni Egyetemen is egy komoly nyelvjáráskutató iskola alakult ki Csűry Bálint körül. Tanítványai buzgón kutatták a magyar népnyelvet, néhányan a debrecenit. A neves és tekintélyes professzor ekkor vetette föl egy Debreceni cívis szótár elkészítésének tervét. Grandiózus terv volt, amely magába foglalta az élő nyelv teljes szókincsét, a történeti anyagot, kitekintéssel volt a teljes debreceni múlt írott és íratlan nyelvi szókészletére. – Közbevetve megemlítek itt két nevet, mindketten ebből a Csűry-iskolából kerültek ki. Az egyik Pethő József tanárunk, akivel együtt dolgozhattunk mindketten a 70-es években a Református Gimnáziumban. Ő a debreceni tímármesterség szókincsét dolgozta föl doktori disszertációjában Csűry Bálint irányításával. A másik Csűry-tanítvány Balassa Iván néprajztudósunk, aki szintén a Református Gimnázium diákja volt Debrecenben. – Az ígéretes indulás után hirtelen megtorpanás következett, mert Csűry Bálint 1941-ben váratlanul meghalt. Az „iskola” szelleme azonban tovább élt. Debrecenben nem felejtették el, hogy Csűry tervezett egy Debreceni cívis szótárt. Ez a gondolat évtizedeken át csak az emlékek búvópatakjában élt, és egyszerre csak az 1980-as években ismét a felszínre bukkant. Éppen akkor, amikor egy erre alkalmas nyelvész támadt. Ez volt Kálnási Árpád! Fiatal éveiben már több szatmári járás nyelvi anyagát feldolgozta. Így a vidékünk magyar nyelvjárásainak érett tudósaként, éppen a negyvenes éveiben járva, fölvállalta a lehetetlent: elkészíti a Debreceni cívis szótárt! Miután mindezt eldöntötte magában és tudományos gondossággal körülhatárolta a feladatot, a Debreceni Egyetem docenseként tanítványaival hozzálátott a munkához. Nyilvánvalóan Csűry eredeti elképzelésének megvalósítása már nem volt lehetséges. Hogy mennyire bonyolult és nehéz kérdés volt a szótár anyagának körülhatárolása, és Kálnási Árpád miért éppen úgy döntött, ahogy döntött, azt ő maga mondja el az előszóban. Az adott történelmi kor már nagyon megváltozott a félévszázaddal korábbihoz képest. Itt-ott nyomokban azonban még mindig föllelhetők voltak az „élő források”, akiktől összegyűjtötték a cívis nyelvjárás meglévő kincseit. Végül több mint 15 év munkája révén létrejött a Debreceni cívis szótár, amelyet a szerző így határozott meg: „XX. századi élőnyelvi anyagot tartalmazó városi népnyelvi szótár.” Mintegy 25 ezer szócikket tartalmaz. Ez tekintélyes mennyiség!

A magyar tudományos élet szakfolyóiratai és a helyi sajtó is hírt adtak erről a jelentős eseményről. Legalább öt ismertetést és méltatást olvastam. Egyházi körökből származó méltatásról ez ideig még nem hallottam. Mivel azonban a reformátusságnak egyik történeti fellegvárában készült a szótár, szükségesnek és illőnek látszik, hogy az eddigi értékeléseket egy sajátos szemszögből íródott ismertetéssel, illetve méltatással egészítsük ki. A szerző is és az ügy is megérdemli! – Valamennyi említett méltatás idézi Csűry Bálint eredeti tervének egy lényeges szakaszát, mi sem kerülhetjük ki: „Ezzel olyan célt tűztünk magunk elé, mely a magyar nyelvjárásbúvárlatban egészen új. Kétségtelen ugyanis, hogy Debrecen, ez az ősi cívisváros és régesrégi művelődési gócpont a vele kapcsolatban álló területek népnyelvére, népi kultúrájára rendkívül sokoldalú hatást gyakorolt. E hatás mérvére nézve csak föltevéseink lehetnek. Ha azonban kezünkben volna ilyen debreceni szótár, akkor ez a hatás megfogható és fölmérhető lenne, akkor pl. a szamosháti szókincsre nézve már lehetne öszszehasonlításokat tenni.”


A szerző további írásai

1 / 2 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti