művészet
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

László Marcell

Az alkimista bolha és az elefánt

Magyarországon az animációsfilm-gyártás nagyobb volumenű volt a rendszerváltás előtt, mint egy hasonló adottságú, de piacgazdaságban lévő országban. A mesterségesen fenntartott, államilag dotált filmipar fontos szerepet töltött be az akkori kül- és belpolitikában, illetve kultúrpolitikában. Szándékosan nem foglalkozom a filmek esetleges politikai tartalmával, mert ez nem tisztem. Számomra eme kommunikációnak azon rétege érdekes, amely azt volt hivatott sugallni, hogy hazánkban minden a legnagyobb rendben van, mert ekkora és ilyen minőségű filmipart képes működtetni és finanszírozni. Ez a törekvés sikeres volt, mert a hazai közönséget ellátták a lehetőségekhez képest igényes animációsfilmekkel. Ennek természetesen rengeteg előnye volt az alkotókra, filmgyártókra és a közönségre nézve. Rendkívül sok film készült, és vetítették is őket, mindezt a tervgazdálkodás keretén belül. Nagy létszámú munkaerőt foglalkoztattak folyamatosan és stabilan. A kiszámítható egzisztencia olyan természetes volt, hogy napjainkban is gyakran visszaemlegetik azt az időt. Kevesen gondolták át, hogy az akkori produkciók gazdasági alapját nem a korabeli piaci helyzet eredményezte.
Jelentős hangsúlyt kapott az egyedi animációsfilm-gyártás, melynek szellemi és technikai eredményeit a kommerciális alkotások nívójának emelésénél kamatoztatták.
Az eladott rajz- és bábfilmsorozatok, egész estés animációs filmek ösztönözték az állami dotációt. A kultúrpolitika így újabb jelentős támogatást nyújtott a hírnevet hozó egyedi fesztiválfilmek finanszírozásához. Ennek hatása folyamatosan megmutatkozott a nemzetközi animációsfilm-fesztiválokon, hosszú éveken keresztül számtalan értékes díj formájában. Ez pozitív visszacsatolása volt a külföldi forgalmazásnak és a hazai kultúra megítélésének.

A nagy váltás

A piacgazdaságra való átállás összeroppantotta a már meglévő filmgyártói és filmforgalmazói struktúrát. Nem volt többé a tervgazdálkodáson belül, az állami televízió és az állami forgalmazók által kötelezően megrendelt animációsfilm-technikákkal készített egészestés-, sorozat-, oktató- vagy reklámfilm, amelyekkel a régi és az új animációsfilm-stúdiók az adott tárgyévben és havi lebontásban fix gyártási percet produkálhattak volna. Ebből következik, hogy megfelelő bevételt sem tudtak realizálni. 1990-től a magyarországi animációs film tervezői és kivitelezői szakmát az intenzív belső verseny jellemezte. Piac-, profil- és territóriumkeresés. Az animációs szakma alkotóira és alkotóelemeire hullott szét, majd számtalan gazdasági vagy tervezői érdekcsoportban újrakoncentrálódott. A munkaerőt e kristályosodási pontok vonzották, majd folyamatos cirkulálásba kezdett az ingadozó munka mennyisége miatt. Ez idő tájt két gazdasági sokk érte a munkavállalókat. A bizonytalan egzisztencia mind anyagi, mind szakmai szinten, valamint a kényszervállalkozás összes terhe. Szinte csak alvállalkozóként kaphattak munkát, így sokkal kockázatosabb lett a helyzetük. A munkaadók pedig áthárították rájuk az adó, a társadalombiztosítás és a nyugdíjjárulék összes terhét. Ez a helyzet erősen szelektálta a munkaerő-állományt, jelentőssé vált a pályaelhagyók és pályamódosítók száma.

Változó technikai eszközök

A köztársaság kikiáltását követően Magyarország lekerült a COCOM-listáról, megszűnt a csúcstechnológiát tartalmazó technikai eszközök kereskedelmének ama embargója, ami a szocialista államokra vonatkozott. Válogatás nélkül zúdult be a vizuális kommunikációhoz is alkalmazható számítástechnikai eszközállomány. Ez az elárasztás az animációsfilm-készítői szakmán belül két egymástól eltérő véleményt hozott. Az egyik szerint a számítógép mindenre jó, mindent meg lehet oldani vele. A másik pedig konok tagadása az új technikának, amely véleményezői szerint semmire se jó, csak arra, hogy a munkájukat, szakmájukat elvegye. Ez utóbbi elsősorban a tradicionális animációban jártas alkotók véleménye volt, míg az első nézet egy új, komputert használó generáció hangja volt, tagjai többnyire műszaki képzettséggel kerültek kapcsolatba az animációval.
Mondanom sem kell, hogy az igazság valahol középütt található.

Változó animációsfilmes szakmák

Az ezredfordulóra a számítástechnika tagadhatatlanul átjárta és átalakította a vizuális kommunikáció, a multimédia szakterületét. Szinte nincs olyan tervezési, kivitelezési munkafázis, ahol ne lenne jelen. Több gazdasági és művészeti érv szólt mellette, és ellentmondást nem tűrő tempóban és mértékben teret hódított. Hatalmas variációs lehetőséget biztosít a gyártás bármely pontján. Felgyorsítja az egyes munkafázisokat, mint például a rajzfilmek kifestését. Ez idáig elképzelhetetlen látványvilágú produkciók létrehozását segíti elő. Részletgazdagság, sokszereplős jelenetek, fény- és kameraeffektusok, virtuális tér és még sorolhatnám az új lehetőségeket. Egyértelmű, hogy ezeket az új animációs rendszereket új típusú szakembergárda kezeli. Új szakmák születtek a hazai animációs munkaerőpiacon. Designerek, különböző operátorok, kompózerek, paint-kezelők, 3D-animátorok, médiagrafikusok, online-editorok, webtervezők, multimédia-tervezők…


A szerző további írásai

1 / 3 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti