László Marcell
Az alkimista bolha és az elefánt
Magyarországon az animációsfilm-gyártás nagyobb volumenű volt a
rendszerváltás előtt, mint egy hasonló adottságú, de piacgazdaságban
lévő országban. A mesterségesen fenntartott, államilag dotált filmipar
fontos szerepet töltött be az akkori kül- és belpolitikában, illetve
kultúrpolitikában. Szándékosan nem foglalkozom a filmek esetleges
politikai tartalmával, mert ez nem tisztem. Számomra eme kommunikációnak
azon rétege érdekes, amely azt volt hivatott sugallni, hogy hazánkban
minden a legnagyobb rendben van, mert ekkora és ilyen minőségű filmipart
képes működtetni és finanszírozni. Ez a törekvés sikeres volt, mert a
hazai közönséget ellátták a lehetőségekhez képest igényes
animációsfilmekkel. Ennek természetesen rengeteg előnye volt az
alkotókra, filmgyártókra és a közönségre nézve. Rendkívül sok film
készült, és vetítették is őket, mindezt a tervgazdálkodás keretén belül.
Nagy létszámú munkaerőt foglalkoztattak folyamatosan és stabilan. A
kiszámítható egzisztencia olyan természetes volt, hogy napjainkban is
gyakran visszaemlegetik azt az időt. Kevesen gondolták át, hogy az
akkori produkciók gazdasági alapját nem a korabeli piaci helyzet
eredményezte.
Jelentős hangsúlyt kapott az egyedi animációsfilm-gyártás, melynek
szellemi és technikai eredményeit a kommerciális alkotások nívójának
emelésénél kamatoztatták.
Az eladott rajz- és bábfilmsorozatok, egész estés animációs filmek
ösztönözték az állami dotációt. A kultúrpolitika így újabb jelentős
támogatást nyújtott a hírnevet hozó egyedi fesztiválfilmek
finanszírozásához. Ennek hatása folyamatosan megmutatkozott a nemzetközi
animációsfilm-fesztiválokon, hosszú éveken keresztül számtalan értékes
díj formájában. Ez pozitív visszacsatolása volt a külföldi
forgalmazásnak és a hazai kultúra megítélésének.
A nagy váltás
A piacgazdaságra való átállás összeroppantotta a már meglévő filmgyártói
és filmforgalmazói struktúrát. Nem volt többé a tervgazdálkodáson
belül, az állami televízió és az állami forgalmazók által kötelezően
megrendelt animációsfilm-technikákkal készített egészestés-, sorozat-,
oktató- vagy reklámfilm, amelyekkel a régi és az új
animációsfilm-stúdiók az adott tárgyévben és havi lebontásban fix
gyártási percet produkálhattak volna. Ebből következik, hogy megfelelő
bevételt sem tudtak realizálni. 1990-től a magyarországi animációs film
tervezői és kivitelezői szakmát az intenzív belső verseny jellemezte.
Piac-, profil- és territóriumkeresés. Az animációs szakma alkotóira és
alkotóelemeire hullott szét, majd számtalan gazdasági vagy tervezői
érdekcsoportban újrakoncentrálódott. A munkaerőt e kristályosodási
pontok vonzották, majd folyamatos cirkulálásba kezdett az ingadozó munka
mennyisége miatt. Ez idő tájt két gazdasági sokk érte a
munkavállalókat. A bizonytalan egzisztencia mind anyagi, mind szakmai
szinten, valamint a kényszervállalkozás összes terhe. Szinte csak
alvállalkozóként kaphattak munkát, így sokkal kockázatosabb lett a
helyzetük. A munkaadók pedig áthárították rájuk az adó, a
társadalombiztosítás és a nyugdíjjárulék összes terhét. Ez a helyzet
erősen szelektálta a munkaerő-állományt, jelentőssé vált a pályaelhagyók
és pályamódosítók száma.
Változó technikai eszközök
A köztársaság kikiáltását követően Magyarország lekerült a
COCOM-listáról, megszűnt a csúcstechnológiát tartalmazó technikai
eszközök kereskedelmének ama embargója, ami a szocialista államokra
vonatkozott. Válogatás nélkül zúdult be a vizuális kommunikációhoz is
alkalmazható számítástechnikai eszközállomány. Ez az elárasztás az
animációsfilm-készítői szakmán belül két egymástól eltérő véleményt
hozott. Az egyik szerint a számítógép mindenre jó, mindent meg lehet
oldani vele. A másik pedig konok tagadása az új technikának, amely
véleményezői szerint semmire se jó, csak arra, hogy a munkájukat,
szakmájukat elvegye. Ez utóbbi elsősorban a tradicionális animációban
jártas alkotók véleménye volt, míg az első nézet egy új, komputert
használó generáció hangja volt, tagjai többnyire műszaki képzettséggel
kerültek kapcsolatba az animációval.
Mondanom sem kell, hogy az igazság valahol középütt található.
Változó animációsfilmes szakmák
Az ezredfordulóra a számítástechnika tagadhatatlanul átjárta és
átalakította a vizuális kommunikáció, a multimédia szakterületét. Szinte
nincs olyan tervezési, kivitelezési munkafázis, ahol ne lenne jelen.
Több gazdasági és művészeti érv szólt mellette, és ellentmondást nem
tűrő tempóban és mértékben teret hódított. Hatalmas variációs
lehetőséget biztosít a gyártás bármely pontján. Felgyorsítja az egyes
munkafázisokat, mint például a rajzfilmek kifestését. Ez idáig
elképzelhetetlen látványvilágú produkciók létrehozását segíti elő.
Részletgazdagság, sokszereplős jelenetek, fény- és kameraeffektusok,
virtuális tér és még sorolhatnám az új lehetőségeket. Egyértelmű, hogy
ezeket az új animációs rendszereket új típusú szakembergárda kezeli. Új
szakmák születtek a hazai animációs munkaerőpiacon. Designerek,
különböző operátorok, kompózerek, paint-kezelők, 3D-animátorok,
médiagrafikusok, online-editorok, webtervezők, multimédia-tervezők…