Barabás Zoltán
„…Magad vagy, / árulás te is”
Úgy tűnik, szerencseszáma van az idei Vámbéry Antológiának,* ez a
kilences. Sorrendben immár a kilencedik alkalommal tár kaput a Gutenberg
galaxisra, s a hagyományosan igényes válogatás mértéke alatt igyekszik
egyfajta tükröt tartani az olvasók elé. Jelen esetben a „kiadói oldalt” e
rokonszenves vállalkozás időt álló volta és elismertsége igazolja. A
Vámbéry Ármin Irodalmi Kávéház vissza-visszatérő íróvendégeinek
terméséből válogató szerkesztő – lehet ugyan bármennyire is igényes,
keményszívű vagy éppenséggel személyében érdekelt valamelyik irodalmi
kánonban – aligha kerülheti el sorsát. Mert hát részesévé, óhatatlanul
is előidézőjévé válik annak a szellemi kalandnak, amely odáig fajulhat
(!), hogy az olvasói, befogadói oldalról nekiszegezik a kérdést: van-e
élet az éppen „érvényes” irodalmi, szakmai kánonokon túl is?
Gondolom, e kérdés létjogosultsága felett az antológiaszerkesztő Hodossy Gyula is elmerengett. Majd tette a dolgát…
Csáky Károly ebben az esztendőben is szívesen látott szerzője a Vámbéry
Antológiának. Gazdagon adatolt, mondhatni: takaros dolgozatot publikál
Hont megye közgyűjteményeinek kialakulásáról és fejlődéséről. A tallósi
péró címmel szociográfiai kutatásáinak eredményét összegzi egy kisebb
lélegzetű írásában Gágyor József, amelyben a helyi roma közösség
számának változásairól, létkörülményeikről, szocializációjuk
nehézségeiről egyaránt olvashatunk.
Juhász L. Ilona a fafaragó állatorvos, dr. Sidó Szilveszter
emlékjeleinek megismertetését tűzte ki céljául. A szerző által
lineárisan felvázolt életrajzot át-áttörik az 1960-ban született Sidó
visszaemlékezései, érdekes keretet teremtve ezáltal egy rendhagyó életút
s a szépen kiterebélyesedő életmű megértéséhez. Eddig megalkotott
nagyméretű emlékjeleinek száma: huszonegy. Ezek lajstromát ugyancsak
közreadja a szerző.
Különös alakja volt a múlt század tudományos életének Selye János, akit
„a stressz atyjaként” ismernek szerte a nagyvilágban. Születésének
századik évfordulójára emlékezve dr. Kiss László kitér komáromi
gyökereire, a 20. század „reneszánsz” embereinek tudományos
eredményeire, munkásságának különböző szakaszaira. Liszka József
marburgi naplójegyzeteiből minduntalan viszszaköszönnek: az anyanyelv, a
magyarság, továbbá a kultúrát érintő kérdések. Tulajdonképpen a
„hazagondolás” élménye, kényszere vezeti a tudós ember tollát, aki végül
eljut a sajátosság méltóságának kérdéseihez is…
Miklósi Péter terjedelmes interjúja visszanyúl a két világháború közötti
időszakig, a kisebbségi lét, illetve az akkori jogfosztottság
kérdéseihez, górcső alá veszi az ötvenes évek felvidéki magyar
sajtóéletét, majd az azt követő történéseit.
Ugyancsak a korabeli sajtó „érdemeiről”, „érdemjegyeiről” tudósítanak
Popély Árpád sorai, amelyeket A szlovákiai magyar pártlap és 1956 címen
ad közre az idei antológiában.
Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke „új
vendég” a Lilium Aurum Kiadó antológia-sorozatában. A Dunaszerdahelyen
megjelenés előtt álló kötete a Magyar tájak – magyar irodalom címet
viseli. A 2007. évi Vámbéry Antológiában olvasható bevezető rész a
magyar irodalmi régiók létrejöttének körülményeit tárgyalja, külön is
kitér a Trianon utáni regionalizálás következményeire, a magyar irodalom
policentrikus modelljének sajátos vonásaira, valamint arra, hogy milyen
regionális hagyományok alapján beszélhetünk magyar kultúráról.
Z. Németh István írásának szereplői, hősei a távolabbi jövőbe röpítenek
bennünket. A színvonalas sci-fi hagyományait követő Kibernauta minden
bizonnyal kiérdemli a nagyérdemű publikum odafigyelését.
Az izgalmas, megfontolásra alkalmas olvasmányok sorában kitüntetett
helyet érdemel H. Nagy Péter Kimérák című, alaposan végiggondolt,
elegáns formába öntött írása.
Jakubecz Márta szellemi, lelki, hitbeli hidakon járva igyekszik kézen
fogni bennünket. Bizonyára lelkesült hívekben sem fog hiányt szenvedni.
A Vámbéry Antológia 2007 különleges alkalmat is szolgáltat, jelesül azt,
hogy a rövdpróza kategóriát három hölgy: Pénzes Tímea, Dömény Andrea,
illetve Nagy Erika képviseli. Pénzes és Nagy asszonyhősökre osztják a
szerepeket. És miként könyvelhető el a veszteség? – kérdezik ők,
mindhárman. Nagy Erika egy családregény egyetlen „lapját” tárja elénk.
Főszereplője hiteles, hús-vér asszony. Szerepköre a vesztesé. A
témaválasztáson túl: a tehetség. Kötetre érett prózaíró kopogtat a
felvidéki kiadóknál. Kérem, fogadják őt szeretettel.
A Sancho-, illetve a Starter-versek mesteri megformálójaként már eddig
is sok babért begyűjtő Barak László ezúttal sem tagadja meg önmagát.
Legújabb „konkrét” verse a Kelet-Közép-Európa zavarosában sodródó egyén
keserű, önironikus vallomása, baraki leleménnyel versbe emelt
csalódástörténete. A költői eszközökkel fukarkodó szerző igyekszik
tudatosítani bennünk a vallani és/vagy vállalni dilemmáját.