vers
« Vissza

Cölöpház (Lacustră)

Eső kopog hány éjszakája,
Hallszik a faanyag sírása…
Magamban vagyok, cölöpházra
gondolok ázva deszkaágyon.

Mintha víz törne át szivárgón,
Hátulról hullámcsapást hallok –
Felriadok, mert úgy tűnik, hogy
Nem fektettem le a híd-pallót.

Történelmi űr tágul vissza,
Magamra őskorokból nézek…
Érzem, hogy ekkora esőzés
kemény cölöpökkel hogy végzett.

Eső kopog, hány éjszakája,
Fel-felriadok, várva, várva…
Magamban vagyok, cölöpházra
Gondolok ázva deszkaágyon.

Fábián Sándor fordítása