vers
Cölöpház (Lacustră)
Eső kopog hány éjszakája,
Hallszik a faanyag sírása…
Magamban vagyok, cölöpházra
gondolok ázva deszkaágyon.
Mintha víz törne át szivárgón,
Hátulról hullámcsapást hallok –
Felriadok, mert úgy tűnik, hogy
Nem fektettem le a híd-pallót.
Történelmi űr tágul vissza,
Magamra őskorokból nézek…
Érzem, hogy ekkora esőzés
kemény cölöpökkel hogy végzett.
Eső kopog, hány éjszakája,
Fel-felriadok, várva, várva…
Magamban vagyok, cölöpházra
Gondolok ázva deszkaágyon.
Fábián Sándor fordítása
•