vers
« Vissza

Vers és környéke 16. Nagyváradi emlék

in: Angyalszőr, Littera Nova Kiadó, 2004

A Hattyú-utcában rémisztő volt,
Hisz meztelen voltál s meztelen voltam.
A vasgyár környékén csend honolt.
A sztahanovisták már rég aludtak.
Taxival érkeztünk a kis proli-házba,
Hol először vetkőztünk meztelenre.
A sofőr, gyanítom, mindent látott.
A Hattyú-utcában fura lett minden,
Hisz meztelen voltál s meztelen lettem.
És szállt fölfele a két égitest:
Én földed voltam s te a holdam.
Az ablakon túl fiúk lesték:
Milyen a mennyszínű festék.
Ám amit láttak, két pucér test volt,
Talán csak fél föld, talán csak fél hold,
Amint távolodnak és közelednek,
Ártatlanul és tudatlanul,
Mikor a föld holdul tanul,
Mikor a hold földül tanul.
Másnap motoron hazavittek,
Léda kimosta kicsi inged.

Hazudtam én korábban neked, mint azt jól tudod, bizony hazudtam, hiszen nem voltam én addig nővel sohasem, meg hát hazudtam bizony a szüleimnek is, dehogyis mondtam meg: azért megyek Váradra, mert úgymond titokban megszerveztem az első szeretkezésünket, nem tudtad azt bizony még te sem, de hát miféle dolog: huszonkét éves, költő, és még nem volt nővel, a helyzetet még inkább bonyolította, hogy fülig szerelmesek voltunk egymásba, és szégyelltem, hogy ezt a teljes egymásba szerelmesedettségünket kiszolgáltatom a Szilágyi-fiúknak, a legnagyobbiknak, testi-lelki jó barátomnak, és két kisebb öccsének, mert hiszen olyankorra szerveztük meg e találkát, amikor a – nagyváradi diákéveim alatt engem mindig meleg szóval és meleg étellel váró – szülei elutaztak, (ó, a kanyargós Hattyú utcában akkor még nem voltak blokkok, alacsony kis proli-házak sora könyökölt ablakaival az utcára, a villamos végállomásától jó sokat kellett gyalogolni, ám locsolták a járdát, reggel és este vizesnyolcasok csillogtak a házak előtt, illatos és tiszta volt minden), a fiúk kaján örömmel húzták be mögöttünk a kartonfüggönyös kis szobaajtót, az utcai ablakon túl a csendes, szinte moccanatlan külvárosi éj, a viszonylag jól szituált munkáscsaládok házaival, hiszen akik évtizedek óta a vasgyár környékén laktak, azok a legjobb munkások voltak ott, belőlük lettek az élmunkások, az első motorbicikli-vásárlók, fiaikból az újabb élmunkások, és az újabb motorbicikli-típusok vásárlói, csak később, egy-két évtized múlva hull szanaszét a világ, lesz a barátom magyarul szinte még beszélni sem akaró bukaresti katonaorvos (rég ott porlad a vajdahunyadi román temetőben), disszidál – szinte vissza sem nézve – az egyik kisöcs Kanadába, no persze, előtte én még megérkezem kipirultan a szüleimhez, téged pedig a ragyogó nyárban, szélben a motoros fiú hazamotoroz a majdan életünkké váló Kolozsvárra.