művészet
« Vissza

Adriana Blendea művei a Váradban


Ha a jelentős jelenkori romániai képzőművészcsaládhoz való tartozás meg is határozta némileg szakmai sorsát, ugyanaz a kötődés motiválta azt a törekvését, hogy élesen elkülönüljön szüleinek – Maria és Constantin Blendeának – specifikus esztétikai elképzeléseitől.
Ifjú képzőművészként a „80-as nemzedékkel” együtt jelentkezett, amelynek tagja volt, pontosabban az Atelier 35-tel, amely akkoriban posztmodern kísérleti műhelyként működött. Ezt a generációt mind jobban felháborította a művészet kiszolgáltatottsága egy rabtartó ideológiának, amely mind a témákban, mind a támogatott stílusokban megmutatkozott. Ám a romániai művészeti mozgalmakban jelentkező, nyilvánvalóan megújító célzatú művészi attitűdhöz való tudatos csatlakozás, a kollektív mentalitás megnyilvánulása lehetőséget nyújtott számára, hogy saját útján induljon el választott művészeti ágában és kivívja a nyilvánvalóan jogos elismerést.
Nemzedéktársai zöméhez hasonlóan Adriana Blendea is az emberiség kultúráján áthúzódó, a román közegben is érvényes nagy témákhoz közelített, amelyek egyként vallanak az univerzum és az ember sorsáról.
Az áldozat és az elmúlás témái ezek, amelyek a nagyhét körében jelenítődnek meg, különösen a nagyheti bárányvágás rituáléiból, és természetesen Jézus tudatos áldozatvállalásából inspirálódva, a románoknál is, másoknál is újra meg újra megvallott áldozatból. Olyan imádással, amely egyként áll a profán és a szent jegyében, mint a fa, amely Adriana Blendea számára, mint minden növényi motívum, a maga során a természet örökkévalóságáról vall, és ezzel ellentétben az ember földi mulandóságáról. A repülésről mint az emberiséget meghatározó elvágyódás állapotáról, amelyet olykor meredeken megszakít a sors, de úgy is, mint a földi és égi, a negatív és pozitív között közvetítő angyalok állapotáról, a portréról, amely az alkotó számára a jó és rossz, az ember és közvetetten a világ látható és láthatatlan oldala közötti állandó konfliktus kifejező felmutatásává lesz. Az építészetben dekoratív elemként használt csigadíszekről, amelyek a játék szükségletét fejezik ki, ám ugyanakkor a civilizáció időtálló jegyeire való emlékeztetők, valamennyi alakjukban. Még a Hálózatok és pályák sorozat digitális nyomtatványai is egy racionális szellemről tanúskodnak, amelynek végső célja az állandóság, mint az örökkévalóság alapelvének felmutatása.
A témaválasztásban egy egzisztenciális kérdésekkel foglalkozó képzőművész lelke mutatkozik meg, stílusában pedig a használt technikától függetlenül tökéletesen illeszkedik az üzenetéhez. A művész felismerhető szimbólum-jel sorozatokkal dolgozik, azért, mert ezeknek a lényegéhez tartozik a prototípus konfigurációja. A szimbólum-jelek helyenként hangsúlyosan stilizált formákként jelennek meg, máshol keresett naturalizmussal. Adriana Blendea valamennyi pillanatfelvétele méltóságteljes színakkordokkal teljesedik ki, ez a művészi megoldás a munkáinak igazságtöbbletet ad.
Adriana Blendea jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy kiváljon a jelenkori román és francia festészet környezetéből, egyéni művészi megoldásaival egyaránt bizonyítja tehetségét és értékét.