vers
« Vissza

Alkony Szent László városában

1. ejtőernyőként
    hull reánk
    az alkony

    Várad
    a fényeit
    mutogatja

    halkul a szó
    halkul egyre

    virágzik a kín
    a sebre

2. tebenned bízunk Szent Király
    már nagyon régóta
    s most mégis úgy vagyunk itt
    elnehezült végtagokkal
    mint az aki az ördög foglya

             mire ítéltetünk még
               e lassú pusztulásban?

                     ó vétkünk vétkünk
               mi igen nagy vétkünk
                     didergés a lázban

3. elolthatatlanul
        ég bennünk
        gyertyája
    a jövőnek

        ó Várad
        te utódainknak is otthona
        pislákold fényeid
        a magasba


              bim bam
                 bim bam
        zúgnak a harangjaid
        életünk harangjai
        s hetedíziglen
                emészt a fáma

             ó Várad
                       te mostoha
                       te árva