kritika
« Vissza

Szerelmes könyv

Minden dolgok kezdete, sőt értelme, a szerelem. Vallja legújabb könyve, az Érzelem(szó)tár (Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2006) verseivel Gittai István. Nem a „halálos” szerelemről van szó, azt szíve rejtett zugaiban őrzi. Ez az a szerelem, amely kibeszélhető, amelyben a játékos Cupido nyila nem üt mély sebet, az örömszerző szerelem tehát, az a bizsergető érzelem, amelyben a vágy vágyni kívánkozik.
E versekben Pán, a ligetek kecskeszarvú pásztoristene kergetőzik boldog-önfeledten a szeszélyes és titokzatos Napistennel, lépvesszőjével madárkát fog, és rácsodálkozik a fullánkos darázsra, amint az az érett körte édes levét kóstolgatja.
Férfiember írta e könyvet, tehát Adonisz és Quasimodo – mikor kinek illett lennie.
Illendőség dolgában nincs is itt hiány, hisz a csábítás és csábulás finom hangszerelése kimondatlanul is figyelmeztet, hogy nő és férfi viszonyában a gyöngédség és tapintat, és nem a durva erő, a megengedő erkölcs a közös nyelv.
Szellem és szerelem fényli be e szép kiállítású könyv valahány lapját, s szól az élet legtermészetesebb hangján erről a varázslatról, amely öröktől fogva azonos és mégis mindig más.
Ez a természetes hang, a mai versek zűrzavara helyett, amelyben a közvetlen beszédet kis sejtelem ízesíti, a méltató számára e versek egyik legrokonszenvesebb vonása.
A jó vers társszerzője az olvasó, a szuverén szellem, aki tovább gondolja a témát, esetünkben tovább gombolja a blúzt. Ezt teszi a méltató is, aki nem tud eléggé irigy lenni a költőre, kinek kertjében ennyi sejtelmes, titokrejtő ritka gyógynövény illatozik.
De van e kötetnek igazi társszerzője is Szalai József festőművész személyében (az ő munkái díszítik e könyvet), kinek sugallatos méltóságú nőalakjai, lírai rejtelmeket feltáró aktjai láttán a méltató a titkot fürkészi: a pőre nő mellett a férfi miért visel mindig álarcot?