művészet
« Vissza

Dóró Sándor Transfinit c. tárlatáról


Jelen lapszámunkat Dóró Transfinit című kiállításának katalógusából válogatott anyaggal illusztráltuk. A Transfinit című tárlatot 1999-ben a drezdai Leonhardi Múzeumban láthatta a közönség, majd 2001 őszén a budapesti MAMÜ Galériában állították ki. Az alábbiakban a kiállítás német nyelvű katalógusából Fátyol Zoltán Debrecenben élő festőművész írását olvashatják.
Szövegek

A jelenségek nagy része mellett úgy megy el az ember, hogy semminek hiszi, jelentéktelen és összefüggések nélküli mozzanatnak a káoszból, de akkor valami, egy egészen közönséges részlet magára hívja a figyelmet. Nem a gyakorlott tapasztalás, nem is egy megérzés lendül meg ilyenkor, hanem a tudattalan és természetes egylényegűség a dolgokkal – a por-állapot pillanatnyi teljességének megélése.
Egy világnyi hulladékhalom tetején taposunk, lábunk alá egyszerre gyűrődnek a múlt roncsai és a jelen szédítő iramban termelődő hordaléka. A Peremen haladunk-e körbe-körbe járva, vagy a Centrum felé törünk botladozás nélkül, oda, ahol minden egységben van?
A válaszok maguk a munkák, jelzik az irányt, amerre a művész megy a Perem és a Centrum között, mert minden a Centrum felé haladva nyeri el végső formáját és kontúrjait.
A tárgy és műtárgy fogalmának, illetve kategóriáknak a meghatározása újabb és újabb részletekben, más és más összefüggésekben, nem a XX. század hozadéka a művészetben. Erről szól a művészet egész története.
Vajon az emberi lét kaotikus viszonyai között megjelenik-e az isteni vonás?
Az emberi kérdésekre a választ nem a művek adják. Az ember kérdéseire nincs válasz.
A játék mint fényűző luxus örök vágy.