Sall László költő, művelődésszervező (Nagyvárad, 1961). Versei antológiákban és magánkiadványokban jelentek meg. A Két Évszak svédországi magyar művészeti kiadvány készítője. Levélkihordóként dolgozik a Svéd Postánál.

Sall László

(hiány)

a pelenkaszárító dalaÊés előkészületei

 

úgy hiányzol

hogy a helyes dolgokat

jól csináljam

és a jót helyesen

most öt perce, de több mint öt percen át, legjobb oldalamról mutattam magam a szomszédoknak, meg az utcán járókelőknek: egy szál bugyiban (esetleg gatya) álltam ott a fürdőszobában, nekigyürkőzve (na ezt lehet csak képletesen érteni), letérdepelve mellé (a kád) (nem okád) s szagoltam, megállapítottam s munkába álltam; tettem-vettem-emeltem-kivettem-töltöttem-keféltem-öblítettem-tettem-vettem (levegőt is közben néha) s mikor ezt még vagy kétszer, már elégedett is voltam; mint egy férfi; bűz volt, az igaz, bűz maradt, az is igaz; de megtettem a magamét;

*

kitaláltam istent

isten kitalálta

gondolatomat

téged

most öt perce, de több mint öt percen át, legjobb oldalamról mutattam magam, megint elememben voltam, bűz van (nem keleti, nem északi <az eszéki jobb lett volna ide>, nem nyugati, csak a budi) kitisztítani, kimosni, szólalt meg bennem hangosan a férfi, belőlem, ki a szarral (mostmár teljesen úgy hangzik, megszólalt bennem már a milosevics is)

*

hát szerethetitek is

egymást asszonyok

kik egymásnak kézről

kézre adtatok

most öt perce, de több mint öt percen át, legjobb oldalamról mutattam magam a szomszédoknak, meg az utcán járókelőknek: egy szál bugyiban (esetleg gatya) álltam ott a fürdőszobában, de csak azért, mert a kraftwerk turdöfransz lemezét hallgattam ott munka közben, mondtam volna még egy héttel ezelőtt is, vagy valamivel több, mert kedvencem meg miegymás, de nem, mostmár a Lisztet hallgatom megint, mert az a kedvencem már megint/de azért a krafwerk még mindig kedvencem, a romantika, az erő és csak száll velem a szoba (a fürdőszobáig hallatszik, mert kicsi a lakás, meg erős a hangszóró), meg szállok én is, magyarán szárnyalok, de szó szerint a szóval, a szavakkal szárnyalok

*

egy pillanat múlva

az örökkévalóságig

nyúlva őrzöm

a változást

most öt perce, de több mint öt percen át, legjobb oldalamról mutattam magam, bárcsak láttad volna, de mégsem, bárcsak láttátok volna, legyen csak ez egy közösségi elbeszélés, a személyes(két személyes)sel ellentétben, de nem ellenében, és ellentétben a magányos beszéd helyett, annak ellenében: ti asszonyok, kik egymásnak kézről kézre

2006. 04. 28.