Farkas Antal költő, lelkipásztor (Érszakácsi, 1956). A kolozsvári Protestáns Teológiai Főiskolán végzett 1983-ban. Több vidéki gyülekezet után jelenleg a várad-velencei református egyházközségben szolgál. Tagja volt az Ady Endre Irodalmi Körnek. Önálló kötete: Ringen kívül ősz van (Literátor, 1997).
Farkas Antal
Váradi téli esték
Fábián Imre komámnak
kutyasétáltató-est volt
tapodtunk a hóban
velencei állomásnál
négylábúink vártak
drága párák erőst húztak
pórázt-tartó kezünk fázott
csak az melegített mit induláskor
koccintottunk a pohárból
meg a SZÓ mely most is árad
felém halló füled tártad
Kolozsvárnak menő mozdony
mondatfoszlányokon vágtat
hol vannak a régi esték
új tél tolla fedi tájat
megyünk kutyámmal bóklászni
Kálvária-domb aljába
vár a Körös zúgatója
hab-csődörök hágatója
csak a kutyád meg gazdája
csavarog már égi lápban
Gyantai bukolika (2)
ahogyan ülsz ott a parton
szemedben göcsörtös vak sikátor
sikátor végén nyakigláb híd
alatta lelked aranyhala táncol
csöndben időzöl őszi kőrisek árnyán*
jobbról a malom elbitangolt
s hol keresnéd őrölt aranyát kenyérnek
lovát fürösztő legényke néz rád
szeme kérdő ki vagy honnét hová
bámulsz rá mintha sejtené tudná
szoknyád fodros alját a víz
ha hagynád csókokkal elborítná
látod jönnek amott haza a nyárból
tajtékzó ménesek kondák gulyák
míg toronyban estharangszó kondul
szádban gerezdek mustjává érik a nyál
* Georg Trakl: Anif
Jelenések
a szék előtt
körben
a szék előtt
huszonnégy
(nem székely) székek
mind térdre hull
hull csak hull
jáspis
karneol
smaragd
kövek
mennydörgések
és villámok
leborulnak
mindenlátó
lelkes állatok
szivárvány kél
hét lámpás lángja
kigyúl
mennybéli kórusban
fürösztenek
égi dallamok
üvegtenger partján
széken ülőt
dicsérik
szakállas vének,
sokszemű állatok
zsolozsma-hangja
együttvéve se
székesegyháznyi papnak
Sanctus Sanctus,
Sanctus Dominus Deus omnipotens,
qui erat, et qui est,
et qui venturus est*
hallgatod
botfülü
dalltalan
penész ezüstje szövi szádat**
délutánba sétálnak a házak
* Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő (Jelenések könyve 4,8 b)
** Adonyi Nagy Mária: Befejezések. 1514