Merényi Krisztián költő (Karcag, 1970). Magyarországi lapokban, antológiákban publikált. Önálló kötetei: Labirintusban (versek, 1997), A múlhatatlan ma (versek, 1997), Táncoló szobor (versek, 2004).

Merényi Krisztián

Időgép

Luzern városban kitüntették a világ legpontosabb óraszerkezetének készítőjét. Bebizonyosodott, hogy az óramű évek alatt sem késik többet néhány másodpercnél. A nagy érdeklődés miatt a vezetőség újabb versenyt ír ki.

Hallisnak, az egykori óráscég-tulajdonosnak a hirdetésére a számítástechnikai csodabogár, Kunde jelentkezik elsőnek. A később hozzácsatlakozó, lézerkezű Igor húsz évig dolgozott a genfi Golden Waltzer órás cégnél. Hamar munkához látnak. Hallis a következő ötlettel áll elő:

– Nincs helye a hagyományos eljárásnak. Biztosra kell mennünk!

Kunde értetlenül rázza a fejét.

– Nem vagyunk mindenhatók, és bizonyos etikai szabályokat sem ártana betartanunk.

– Mit számít az?

– Mire gondolsz? – vág közbe Igor.

– Csak akkor alkothatunk valami rendkívülit, ha felkutatjuk a földkerekség legpontosabb emberét.

Japánba repülnek. Két hét eredménytelen kutatómunka után Ausztrália következik. Megfigyelnek „valakit”, aki mindennap ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen jelenik meg, majd távozik onnan. A jobb pofáján anyajegyes erszényes talán alkalmas is lenne a célra, bár Hallisék nem kengurut keresnek.

A sikertelen expedíció után visszatérnek Európába.

Németországban végre rátalálnak egy Ulmann nevű üzletemberre, akiről kiderül, hogy minden bizonnyal ő a világ legpontosabb embere. Megkötik a szerződést. Újdonsült üzletfelükkel reggelre beszélik meg a találkozót.

Másnap a trió pontban nyolckor lép a pályaudvar területére. Ulmann még sehol. Hallisék várnak, csak várnak – már-már nagyon sokat –, amikor meglátják a hanyatt-homlok berontó, szabadkozó Ulmann urat. Az idő ekkor 8 óra 1 perc és 12 másodperc.

– Elnézést, tisztelt uraim, de 7 óra 40 perckor belerohantak a szabályosan közlekedő gépjárművembe. Ezután a rendőrök 7 óra 52 percig feltartottak. 7 óra 56 perckor taxit fogtam, ám sajnos csak 8 óra 1 perckor értem ide. A lényeg, hogy íme, itt vagyok. Nos, indulhatunk, uraim?

Amazok szörnyülködve néznek össze, mintha csak azt gondolnák: „Mégsem ez a mi emberünk”. Hallis lemondóan:

– Köszönjük a fáradozását. Sajnáljuk, hogy ekkorát kellett csalódnunk Önben. Ulmann úr, maga nem pontos ember.

Faképnél hagyják a kővé dermedt férfit. A vonaton Kunde a következővel:

– Irány Kelet-Európa! Lehet, hogy éppen Csehföldön él az emberünk!

Igor ostoba bambulásából felocsúdva lassan bólogat. Hallis a fejét vakarja.

– Holnap reggel szedjük a sátorfánkat!

Prágáig repülővel utaznak, majd néhány eredménytelen hét után Szerbia felé vonatoznak.

Egy magyar tanya mellett műszaki hiba miatt megáll a szerelvény. Előrejelzések szerint akár több órát is vesztegelhetnek.

Hallisék fülkéjében egy németül tudó egyetemista fiú felajánlja nekik, hogy amíg orvosolják a bajt, megmutatja a helyi tanyavilágot.

A zsúpfedeles házacska körül jószágok kószálnak, a macska a csirkén, a kutya a macskán, a birka a kutyán taposva. Kis területen tömörülnek. Etetés közeledhet.

A négy úriember láttán az udvar sarkában egy tömzsi, ó-lábú, dolgosféle öregasszony hajbókol. A kutyaugatásra a ráncos parasztember is előténfereg.

– Aggyon Isten! Mi járatba’ erre, ahová még az iccakai bagoly is ritkán téved?

A fiú tolmácsolásával Hallis elmondja, mi történt velük. Az öreg megveregeti vállukat, és betessékeli vendégeit egy-egy kupica törkölypálinkára, majd a konyhasezlonra ülteti őket. Kunde megdöbbenve észleli, hogy sehol sincs óra. Rá is kérdez:

– Meg ne haragudjon, bátyám, ide még nem érkezett el a ketyegő?

– Minek az, kedvös ecsém? A pontos embör nem vakarhattya a talpát, ha indúni köll.

– De hát mit ért pontosságon? – érdeklődik Hallis.

– Hát asztat, hogy én mindíg a dolog után möntem; mögfogtam a munkát, sose vótam anyámasszony katonája. Higgyék él, úgy kialakú’ ez az embörbe, hogy vénsígire má’ tuggya kivölrű’ az időt. Van, hogy a percöt is mögmondom. Kedveseim, az órám idebé van – mutat a fejére. – Csakhogy engöm sose köllött főhúzni. Rám senki se monta, hogy pontatlan vónék.

Hallisék rádöbbennek: Megtalálták!

A paraszt házaspárnak azonnal felajánlanak egy horribilis összeget az együttműködés ellenében, de az idős ember kimért fejrázással nagy sokára kinyögi:

– Nem úgy van a’. Nékünk a tanya a mindön, no mög a sok jószág, ki ötetné őket? Az asszonynak is csak két keze van, őtet sem hagyhatom magára. Éggyütt kölünk, éggyütt fekszünk. Igazán kedvesek uraim, hogy ilyet mondanak, de ércsék mög, nálunk nem úgy van a’.

Hallis visszaküldi a fiút a vonathoz. Kunde és Igor lefogja a parasztot. A székhez kötözött asszony eszeveszett jajveszékelésbe kezd, miközben urát az idegenek a szerelvény felé hurcolják.

*

Az átcsempészett embert a kibérelt raktár zárkaforma szobájába csukják. A külső helyiséget telerámolják célszerszámokkal és számítástechnikai eszközökkel. Hiszik, hogy úgy lesz tökéletes az alkotásuk, ha a tervezés és a kivitelezés egy helyen történik.

Az óramű kereteként a terem közepére állított 2×2 méteres, elöl nyitott, lap nélküli szekrényráma szolgál. Szerszámos asztalokat tolnak köré. Kunde számítástechnikai birodalmát a terem sarkában rendezik be. Igorra hárul a kétkezi munka. A hazavágyó parasztember olykor órákon át csak nyöszörög.

Igor, amint megtudja, mit kell tennie, ki akar lépni, ám Hallis emlékezteti megállapodásukra, miszerint a cél érdekében semmitől sem hátrálhatnak meg.

Először a csövek és a vezetékek helyét vágja ki a fadobozból. Kunde mindenütt megméri az öreget, majd lenyírja szénaillatú haját. A parasztember ekkorra már kellőképp elkábul az injekciótól.

A terem homályában, a keret tetején egy üveggömb vöröslik. Lassan hömpölyög benne az olajos vér. Műanyag csövek ívelődnek keresztül-kasul a szerkezet hátuljába, egyik a ráma közepén terpesztő öregember halántékába torkollik. Keze oldalsó tartásban feszül. Mezítelen testéről a szőr leborotválva. Szemöldöke, szempillája sincs már. Bőrét a hőmérsékletváltozás és a rovarok ellen áttetsző faggyú fedi. Az áramló vérgömb alól kiviláglik szemének fehérje. Sípolva veszi a levegőt.

Igor félkörívesen oldalra fordítja az óraművet. A száznyolcvan fokos pördítés után kínai zöldmárványból faragott antik óralap tárul eléjük, melyet fa és réz domborművek ékesítenek. Az óramutatók végén sas-, sólyom- és vércseforma meredezik, mintha áldozatukra való lecsapás előtt változnának bronz díszítőelemmé.

Kunde kalkulációi igazolják a várt pontosságot. Az előző évi rekordot majd egy másodperccel megdöntik. Hamarosan elkezdődnek a bemérések.

A keret belső falára erősített tölcsérbe öntött adalék infúzió módján keveredik a véráramba. A gépolajból és vitaminokból álló vegyületből három deci a napi adag.

A zsúfolásig telt versenyhelyiségben kezdetét veszi az eredményhirdetés. Kiosztják a több tucat oklevelet. A zsűrielnök behívja a színpadforma emelvényre a bronzérmes japán urat. Gyufásskatulya méretű óraszerkezete figyelemre méltó.

Hallisék még nem merik elhinni, pedig minden idegszálukkal érzik győzelmüket. Sejtelmesen gurul elő a leendő második helyezett produktuma. A három férfi felismeri alkotását. Kunde vörös feje az asztalra zuhan. Nem veszik át a díjat.

Csak később sandítanak rá a reflektorfényben ünnepelt első helyezett munkájára. Kísértetiesen hasonlít az övékhez, annyi különbséggel, hogy a fakeret között az az anyajegyes kenguru mocorog, amelyet még Ausztráliában figyeltek meg.