Szabó Erika 1974-ben született Kolozsváron, az ottani Zenemûvészeti Szakközépiskolában érettségizett, a Református Diakonisszaképzõ Intézetben államvizsgázott 2001-ben. 1996 óta ír, versei most jelennek meg elõször nyomtatásban.

 

 

Szabó Erika

Idõk

 

Az el nem múló pillanatok

egymásra halmozódó idõk,

óvatlan percek allegóriája

és a homokszemcsék a tükör elõtt.

Sivár pillantás, észérv kivárása,

a kérdõ- s kötõjel elnyúló támadása,

a kakukkóra megszokott zenéje

sötét éj után napra virradása.

A kõszobor: a Dávid ereiben ragyogó

tökéletesség csodálása – mikor

lesz jogunk folytatni az elkezdett

életmûveket, sóvárgó küzdelmeket?

A célbatalálás egy képzelt földön,

vagy a túlélés kötelességtudata;

hegyoldalon kereszt- és kopjafák

kivetítve egy más idõbe, térbe.

 

 

Létjogosultság

 

Mint kert aljában száraz orgonaág,

lecsüng a létrõl az öntudatlanság;

tapogatózó jobbkezek

az eltévedés mélységében.

 

Mint embermagasságú árny,

sejtelmes, döbbent pillanat –

az el-nem-fogadás létjogosultsága

s ezernyi elfojtott sikoly.

 

 

Tapogatózó lény

 

Tapogatózó lény

a félhomályban;

fürdõzõ lombok

gazdag koszorúja.

A tisztítótûz

funkcióját-vesztett

kiapadása – s a rossz

földöntúlig terjed.

A békeidõk

hasztalan megálmodása;

vagy az általánosult

hazudozás hite.

 

 

Ítélõképesség

 

Még szívjuk a lét füstjét

az elillanó nyugalom foszlányai

bekormozott falakra

vésik a betûket.

Mély akadályok áthidalása

tétova kézmozgatások között

az integetõ végtagok

bölcs életismerete.

Víz-csiszolta kövek

gördülnek körülöttünk –

fejünk fölött az árnyék

a józan ítélõképesség

etikájával ellentétben.

 

 

Végösszeg

 

Az összegyûjtött gyöngyszemek

felfûzésre várnak, az össze-

tört porcelán darabjai.

Ódon bútorok melege,

az ágy vastag kárpitjai

színt adnak szobádnak.

Betévedt látogató barátok

imája: be nem teljesült

tárgyai a könyörgésnek.

A végösszeg – a kivon(at)ás után

kérdem – mennyi maradt?

Ami még hátra van.