Szabó Erika 1974-ben született Kolozsváron, az ottani Zenemûvészeti Szakközépiskolában érettségizett, a Református Diakonisszaképzõ Intézetben államvizsgázott 2001-ben. 1996 óta ír, versei most jelennek meg elõször nyomtatásban.
Szabó Erika
Idõk
Az el nem múló pillanatok
egymásra halmozódó idõk,
óvatlan percek allegóriája
és a homokszemcsék a tükör elõtt.
Sivár pillantás, észérv kivárása,
a kérdõ- s kötõjel elnyúló támadása,
a kakukkóra megszokott zenéje
sötét éj után napra virradása.
A kõszobor: a Dávid ereiben ragyogó
tökéletesség csodálása – mikor
lesz jogunk folytatni az elkezdett
életmûveket, sóvárgó küzdelmeket?
A célbatalálás egy képzelt földön,
vagy a túlélés kötelességtudata;
hegyoldalon kereszt- és kopjafák
kivetítve egy más idõbe, térbe.
Létjogosultság
Mint kert aljában száraz orgonaág,
lecsüng a létrõl az öntudatlanság;
tapogatózó jobbkezek
az eltévedés mélységében.
Mint embermagasságú árny,
sejtelmes, döbbent pillanat –
az el-nem-fogadás létjogosultsága
s ezernyi elfojtott sikoly.
Tapogatózó lény
Tapogatózó lény
a félhomályban;
fürdõzõ lombok
gazdag koszorúja.
A tisztítótûz
funkcióját-vesztett
kiapadása – s a rossz
földöntúlig terjed.
A békeidõk
hasztalan megálmodása;
vagy az általánosult
hazudozás hite.
Ítélõképesség
Még szívjuk a lét füstjét
az elillanó nyugalom foszlányai
bekormozott falakra
vésik a betûket.
Mély akadályok áthidalása
tétova kézmozgatások között
az integetõ végtagok
bölcs életismerete.
Víz-csiszolta kövek
gördülnek körülöttünk –
fejünk fölött az árnyék
a józan ítélõképesség
etikájával ellentétben.
Végösszeg
Az összegyûjtött gyöngyszemek
felfûzésre várnak, az össze-
tört porcelán darabjai.
Ódon bútorok melege,
az ágy vastag kárpitjai
színt adnak szobádnak.
Betévedt látogató barátok
imája: be nem teljesült
tárgyai a könyörgésnek.
A végösszeg – a kivon(at)ás után
kérdem – mennyi maradt?
Ami még hátra van.