Kinde Annamária

Rózsavér.
Lélekhez beszélő

 

Itt lenn hevert az úton,

akinek volt barátja

és káros szenvedélye,

boldogtalan családja.

Mendegélt itt az úton,

láttam még az elébb.

Ellopta egy manó,

vagy egy fehércseléd.

Itt ment ezen az úton,

eltűnt az én királyom,

lefelé szállt pörögve

túl huszonhét határon.

Ę

Felgyúltak ott a lámpák,

amikor odaért:

kacagta, hogy a manó

nála is feketébb.

Ę

S amikor megébredtem,

a lelkemhez beszélt:

te jössz majd énutánam,

s én eljövök eléd.

 

 

 

Tom Vanguard
énekel fekete-zöldet

 

A kéz beszélt a fákhoz, a kéz fa derekán
szemnek lejtő íve, szájnak gesztenye íze

őzlábgomba fiataljáé: dióíz, mandula.

Fények a fák között: sok csíkos vadmalac.

Ott álltam már és éltem, más ruhában –

elhagytam érted, Szandra, azt a földet.

Múlttá hazudtam legszentebb jövőnket,

lemondtam minden ígéretről bátran.

Nem reszketek már import nagykabátban.

Fájó szemmel rám néz az igaz:

cseresznyefa voltunk,

vadcseresznyefa.