Szűcs László

Kopogtasson új nemzedék!

Sanyarú a sorsa a felfedezőnek, aki már jó ideje nem fedezett fel semmit, s csupán korábbi találmányairól készít időnként újabb és újabb leírásokat, rendszerezi azokat, kartotékol, adminisztrál. Sanyarú a sorsa a szerkesztőnek, aki hiába lesi a postaládát, az e-mailek inboxát, a kopogtatásra kiéhezett ajtó csöndjét, ha lassacskán már években kell az időt számolnia, amikor egy igazán tehetséges fiatal kéziratával utoljára jelentkezett. Hová lett a világmegváltó szándékú új generáció?

Bezzeg az Ady-kör idején – mondhatnám –, hetvenvalahányban meg nyolcvanvalahányban időnként rajzottak a tehetséggel vagy némelykor annak a délibábos látszatával megáldottak. Persze a bezzegeken én is csak bosszankodtam annak idején, de a helyzet akkor is az, ami: újabban alig-alig írnak a tizenévesek, esetleg alig-alig van bennük késztetés, bátorság ahhoz, hogy zsengéiket bárhol is közreadják. Legfönnebb valahol a neten?

Persze a hibát elsősorban ne bennük keressük. Legkönnyebb a változó világot szidni, meg az alkotni buzdításra alkalmatlan iskolai miliőt (leszámítva egy-egy igazi műhelyt létrehozó üdítő kivételt). Korábban a kellő fórum – a műhely jellegű irodalmi köri tevékenység – hiányát is említhettük, viszont a közlés lehetősége egy esztendeje e lapokon immár adott. Ráadásul a Várad több folyóirattársától eltérően nem hónapokra, félévekre előre szerkesztődik, akár a lapzárta napjaiban is besurranhat egy-egy jó kézirat. Tehát kéne talán egy újabb pályázat, valami felhívás, vonzó akció, szerzőcsalogatás, bátorítás. Hogy az a bizonyos új nemzedék – na jó, akár ketten-hárman is bekopogjanak végre.

Szűcs László

Szűcs László költő, újságíró (Nagyvárad, 1965). Az Erdélyi Riport főszerkesztő-helyettese. Kötetei: Hátam mögött észak (versek, 1996), Időkút (kisregény, 2001).