Csinszka (Boncza Berta)*
Ady után
(1919. Pest)
Huszonnégy év, talán ez az utolsó,
talán nem várnak friss kínok reám,
lehet, hogy holnap minden bevégződik,
elalszom és - fölébreszt anyám.
az Anyám, aki tört fehér virág,
álomkisasszony! - Ő vigyáz reám -
Kihűlt kezét az ütőeremen tartja
s ha nem bírom, - ölébe rejt anyám.
1919. Kommün alatt
Te nem ismered, milyen kín az testvér,
Mibe beletörik naponta testem-lelkem
És könny jön a hivő gyerek szemekből,
Könny, ami téged, - titeket vádol.
Te nem érzed, milyen Bánat az, testvér,
Bánatom, amit gyermektest helyett
Fiatal anyák alázatával növelek nagyra.
És idegen - tudom - a vágy is bennem,
A vágyam, két szilaj láb indítója,
Mi űzött vadként ragadna el innen.
Őserdőkbe vinne a Vágyam, testvér.
A vágyam, két szilaj láb indítója, -
Hol buja füvek takarnák a testem,
Tarka madár rikoltana a fákon
S félve kerülném a hidegtestű kigyót
Őserdőkbe! - hol szabadon teremt s pusztít az
élet,
Nem hazudnak gyötrő meséket:
De bátor erővel sújt le ránk a villám.
Tengerparton is jó lenne rohanni,
Hol a víz mélyebb, némább, temetőbb,
Mint életünk sekély és szennyes medre.
Tengerparton, - hol az aranyhomok
Nem töri föl rohanó, bátorlábam, -
De tűz a nap izzó aranykorongja
És megvonagló véresre égett vállam
Fürdik a fényben
Testvér! Neked idegen a nyugtalanságom,
Mi tüzes ostor szent tébolyával
Hajtja a vérem kékes erekbe
És idegen a vágy is bennem, testvér,
A vágyam, - két szilaj láb indítója, -
Mi űzött vadként ragadna el innen
|