logo
 

 

 

 

Csinszka (Boncza Berta)*

Ady után

(1919. Pest)

 

Huszonnégy év, talán ez az utolsó,

talán nem várnak friss kínok reám,

lehet, hogy holnap minden bevégződik,

elalszom és - fölébreszt anyám.

 

az Anyám, aki tört fehér virág,

álomkisasszony! - Ő vigyáz reám -

Kihűlt kezét az ütőeremen tartja

s ha nem bírom, - ölébe rejt anyám.

 

 

1919. Kommün alatt

 

Te nem ismered, milyen kín az testvér,

Mibe beletörik naponta testem-lelkem

És könny jön a hivő gyerek szemekből,

Könny, ami téged, - titeket vádol.

Te nem érzed, milyen Bánat az, testvér,

Bánatom, amit gyermektest helyett

Fiatal anyák alázatával növelek nagyra.

És idegen - tudom - a vágy is bennem,

A vágyam, két szilaj láb indítója,

Mi űzött vadként ragadna el innen.

Őserdőkbe vinne a Vágyam, testvér.

A vágyam, két szilaj láb indítója, -

Hol buja füvek takarnák a testem,

Tarka madár rikoltana a fákon

S félve kerülném a hidegtestű kigyót

Őserdőkbe! - hol szabadon teremt s pusztít az élet,

Nem hazudnak gyötrő meséket:

De bátor erővel sújt le ránk a villám.

Tengerparton is jó lenne rohanni,

Hol a víz mélyebb, némább, temetőbb,

Mint életünk sekély és szennyes medre.

Tengerparton, - hol az aranyhomok

Nem töri föl rohanó, bátorlábam, -

De tűz a nap izzó aranykorongja

És megvonagló véresre égett vállam

Fürdik a fényben

 

Testvér! Neked idegen a nyugtalanságom,

Mi tüzes ostor szent tébolyával

Hajtja a vérem kékes erekbe

És idegen a vágy is bennem, testvér,

A vágyam, - két szilaj láb indítója, -

Mi űzött vadként ragadna el innen