|
Ady
és a váradi kávéházak
Ady váradi életében a kávéházak többet jelentettek
egyszerű hétköznapi szórakozó- és találkozóhelyeknél, itteni négy évének
jelentős eseményei, sorsfordulói is ezekhez kötődnek. Már megérkezését
követően első útja is ide vezetett, kávéházban ismerkedett meg Lédával,
itt szerzett tudomást a váradi írók, költők rég dédelgetett tervéről,
egy irodalmi lap létesítéséről, amiből a Holnap Társaság és annak
két antológiája született. De ugyancsak az egyik váradi kávéház teraszán szerzett
tudomást arról, hogy meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst, mint utólag
kiderült - és amit már Ady Váradon megjósolt -, ez az első világháború
kirobbanásához vezetett, amely nemcsak a költő, hanem az egész nemzet
sorsát meghatározta.
Száz éve még Nagyváradon igen élénk volt a kávéházi
élet. E szórakozóhelyek a város társadalmi és szellemi fórumai voltak, és
hozzátartoztak az újságírók életformájához, sőt munkájukhoz is. Nem volt
kivétel ez alól Ady sem, aki 1900 januárjától 1903 októberéig a Szabadság,
majd a Nagyváradi Napló szerkesztőségében "robotolt". Nehéz volna felsorolni
az összes váradi kávéházat és kiskocsmát, ahol a költő megfordult, de
néhányat mindenképpen illik megnevezni, mivel ezek bizony életének, pályájának
fontos, emlékezetes momentumaihoz szolgáltak helyszínül.
Mindjárt az első, a Bémer tér és a Rimanóczy
utca sarkán levő egykori Magyar Király Kávéház volt. A XIX. század utolsó
évtizedében - Nagy Andor szerint - a vidéki újdondászok egész külön típusa
vert itt tanyát, akik nem csak újságírók, nem csak lármásak és bohémek, ők
fantaszták, költők és művészek, nyugtalanok és lázasak: a város
kovászai vagy sarkantyúi voltak. Ide csöppent be először Ady Endre is,
1899 decemberében, amikor Váradra látogatott, hogy a következő év januárjában
elfoglalja helyét a Szabadság szerkesztőségében. Nemigen volt módja ideszoknia,
mivel ezt az 1871-ben emelt ingatlant a kávéházzal együtt már 1900 márciusában
lebontották. Helyébe építették 1900 októberére a Rimanóczy Szállodát, földszintjén
a Royal kávéházzal (a mai Oradea vendéglő), de az utóbbi nem vált Ady
kedvenc helyévé.
Az a kávéház, amelyben gyakran megfordult a költő,
és amely szinte a törzshelyének számított, az EMKE volt. Ezt a szecessziós
belső díszítésű kávéházat az ingatlan felépítésekor, 1902-ben nyitották
meg. Nem sokkal utána, nagy valószínűséggel 1903. szeptember 5-én, itt
ismerkedett meg a költő Lédával. Többen is elmesélték ezt a történetet,
de a leghitelesebben Fehér Dezsőné - Ady főszerkesztőjének
a felesége -, aki be is mutatta egymásnak őket. Eredetileg a Royalba
hívta a költőt, de az nem volt hajlandó csak az EMKÉ-be menni, így aztán
az lett a megismerkedés helyszíne is: "Ady Adél mellé ült, és csakhamar elmerülten
beszélgettek. Adélban nyoma sem maradt az est kezdeti kedvetlenségének, szemmel
láthatóan érdekelte az Adyval való beszélgetés, és csak úgy sugározta feléje
az ő tapasztalt asszonyi varázsát, amibe annyiféle elem szűrődött.
(…) De nem maradt meg játéknál, vagy szerepnél a dolog, mert Adél is őszintén
beleszédült. (…) tisztán láttuk Ady fiatal arcán, hogy szomszédnőjébe
valósággal beleszeretett" - emlékezett Fehérné. Léda ekkor már Párizsba készült,
a költő felkísérte Pestre, és alighogy visszatért, a Nagyváradi Napló
szeptember 13-i számában megjelenik az első Léda-vers, A könnyek asszonya.
Váradról való elkerülését követően is Ady
minden egyes látogatása során betért az EMKE-be. Az egyik ilyen alkalom irodalomtörténeti
jelentőséggel bír. Már ezt megelőzően, egy szűkebb körű
társaságban, a kávéház egyik erkély alatti szegletében pattant ki egy irodalmi
folyóirat alapításának gondolata, amiből végül a kétkötetes A Holnap
antológia lett. Izgatottan várták a fiatal poéták és irodalompártolók Adyt,
hogy megtárgyalják vele az antológia tervét. Erre 1908. február 27-én került
sor. A megbeszélés a kávéház hátsó, szűk kártyaszobájában zajlott. Az
egyik leghitelesebb szemtanú, Manojlovics Tódor szerint Ady "lassan, szinte
kissé elfogódottan lépett be a kis szobába, amelyben talán több ember szorongott,
mint amennyi elférhetett, pláne, hogy most mindnyájan feléje rohantak, körülfogták,
és mindnyájan egyszerre akarták hallani tőle, hogy hogy van- (…) Dutkához,
Nagy Miskához, Emődhöz és Hegedűs Nándorhoz fordult - hogy hát mi
újság, mi készül, mi történik itt Váradon- (…) A váradi poéták akkor azzal
a maguk közt már rég ápolt ideával álltak elő, hogy a legjobb, legcélszerűbb
lenne valami modern szellemű és programú irodalmi társaságot alakítani,
mely elsőnek egy közös antológiával, azután esetleg saját folyóiratával
is léphetne a nyilvánosság elé - és amelynek élére természetesen és feltétlenül
Adynak kellene állnia." Az akkor már országos hírű költőnek tetszett
az ötlet, megígérte, hogy három hét múlva visszatér, de addig is gondoljanak
ki valami jó nevet. Vissza is tért, de az Adynak tulajdonított legendás névadás
helyszíne már nem az EMKE, hanem egy közeli magánlakás volt.
Íróemberek kevésbé látogatták az EMKE-vel szomszédos
Pannónia kávéházat (a mai Transilvania Szálloda éttermét), így Ady sem, de
fennmaradt, hogy 1914. június 28-a reggelén a Váradra látogató Ady a teraszon
"skiccelte" le a radikális párt váradi alakuló gyűlésére írt beszédét.
A gyűlést követően a költő népes társasággal a Pannónia étteremben
ebédelt. Innen mentek át kávézni a közeli Elite kávéházba. (Azóta lebontották,
helyén egy lakótömb található.) Ennek teraszán érte őket a hír, hogy
Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét meggyilkolták. Állítólag mindenki
elsápadt, Ady megtörölte a homlokát, és csak annyit mondott: "Itt a világháború!"
A költő szűkebb baráti körével szívesen
tanyázott meghittebb helyeken is, az egyszerű emberek társaságában, kiskocsmákban,
borozókban. Az egyik legkedveltebb kiskocsmája a Bazár-épületnek a színház
felőli oldalánál levő Bodega volt, a színészeknek, újságíróknak
és másfajta éjszakázó, bohém embereknek a találkozóhelye, de ez már egy másik
történet…
Péter I. Zoltán
Péter I. Zoltán újságíró, helytörténész (Nagyvárad,
1949). A Bihari Napló munkatársa, a Budapesti Műszaki
Egyetem műemlékvédő szakmérnöki karán tanult. 1992-től
14 helytörténettel foglalkozó könyve jelent meg, köztük a
"Hogy látva lássanak". Ady Endre Nagyváradon (Bp., 1993).
|
|