logo
 

 

 

 

Ady és a váradi kávéházak

Ady váradi életében a kávéházak többet jelentettek egyszerű hétköznapi szórakozó- és találkozóhelyeknél, itteni négy évének jelentős eseményei, sorsfordulói is ezekhez kötődnek. Már megérkezését követően első útja is ide vezetett, kávéházban ismerkedett meg Lédával, itt szerzett tudomást a váradi írók, költők rég dédelgetett tervéről, egy irodalmi lap létesítéséről, amiből a Holnap Társaság és annak két antológiája született. De ugyancsak az egyik váradi kávéház teraszán szerzett tudomást arról, hogy meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst, mint utólag kiderült - és amit már Ady Váradon megjósolt -, ez az első világháború kirobbanásához vezetett, amely nemcsak a költő, hanem az egész nemzet sorsát meghatározta.

Száz éve még Nagyváradon igen élénk volt a kávéházi élet. E szórakozóhelyek a város társadalmi és szellemi fórumai voltak, és hozzátartoztak az újságírók életformájához, sőt munkájukhoz is. Nem volt kivétel ez alól Ady sem, aki 1900 januárjától 1903 októberéig a Szabadság, majd a Nagyváradi Napló szerkesztőségében "robotolt". Nehéz volna felsorolni az összes váradi kávéházat és kiskocsmát, ahol a költő megfordult, de néhányat mindenképpen illik megnevezni, mivel ezek bizony életének, pályájának fontos, emlékezetes momentumaihoz szolgáltak helyszínül.

Mindjárt az első, a Bémer tér és a Rimanóczy utca sarkán levő egykori Magyar Király Kávéház volt. A XIX. század utolsó évtizedében - Nagy Andor szerint - a vidéki újdondászok egész külön típusa vert itt tanyát, akik nem csak újságírók, nem csak lármásak és bohémek, ők fantaszták, költők és művészek, nyugtalanok és lázasak: a város kovászai vagy sarkantyúi voltak. Ide csöppent be először Ady Endre is, 1899 decemberében, amikor Váradra látogatott, hogy a következő év januárjában elfoglalja helyét a Szabadság szerkesztőségében. Nemigen volt módja ideszoknia, mivel ezt az 1871-ben emelt ingatlant a kávéházzal együtt már 1900 márciusában lebontották. Helyébe építették 1900 októberére a Rimanóczy Szállodát, földszintjén a Royal kávéházzal (a mai Oradea vendéglő), de az utóbbi nem vált Ady kedvenc helyévé.

Az a kávéház, amelyben gyakran megfordult a költő, és amely szinte a törzshelyének számított, az EMKE volt. Ezt a szecessziós belső díszítésű kávéházat az ingatlan felépítésekor, 1902-ben nyitották meg. Nem sokkal utána, nagy valószínűséggel 1903. szeptember 5-én, itt ismerkedett meg a költő Lédával. Többen is elmesélték ezt a történetet, de a leghitelesebben Fehér Dezsőné - Ady főszerkesztőjének a felesége -, aki be is mutatta egymásnak őket. Eredetileg a Royalba hívta a költőt, de az nem volt hajlandó csak az EMKÉ-be menni, így aztán az lett a megismerkedés helyszíne is: "Ady Adél mellé ült, és csakhamar elmerülten beszélgettek. Adélban nyoma sem maradt az est kezdeti kedvetlenségének, szemmel láthatóan érdekelte az Adyval való beszélgetés, és csak úgy sugározta feléje az ő tapasztalt asszonyi varázsát, amibe annyiféle elem szűrődött. (…) De nem maradt meg játéknál, vagy szerepnél a dolog, mert Adél is őszintén beleszédült. (…) tisztán láttuk Ady fiatal arcán, hogy szomszédnőjébe valósággal beleszeretett" - emlékezett Fehérné. Léda ekkor már Párizsba készült, a költő felkísérte Pestre, és alighogy visszatért, a Nagyváradi Napló szeptember 13-i számában megjelenik az első Léda-vers, A könnyek asszonya.

Váradról való elkerülését követően is Ady minden egyes látogatása során betért az EMKE-be. Az egyik ilyen alkalom irodalomtörténeti jelentőséggel bír. Már ezt megelőzően, egy szűkebb körű társaságban, a kávéház egyik erkély alatti szegletében pattant ki egy irodalmi folyóirat alapításának gondolata, amiből végül a kétkötetes A Holnap antológia lett. Izgatottan várták a fiatal poéták és irodalompártolók Adyt, hogy megtárgyalják vele az antológia tervét. Erre 1908. február 27-én került sor. A megbeszélés a kávéház hátsó, szűk kártyaszobájában zajlott. Az egyik leghitelesebb szemtanú, Manojlovics Tódor szerint Ady "lassan, szinte kissé elfogódottan lépett be a kis szobába, amelyben talán több ember szorongott, mint amennyi elférhetett, pláne, hogy most mindnyájan feléje rohantak, körülfogták, és mindnyájan egyszerre akarták hallani tőle, hogy hogy van- (…) Dutkához, Nagy Miskához, Emődhöz és Hegedűs Nándorhoz fordult - hogy hát mi újság, mi készül, mi történik itt Váradon- (…) A váradi poéták akkor azzal a maguk közt már rég ápolt ideával álltak elő, hogy a legjobb, legcélszerűbb lenne valami modern szellemű és programú irodalmi társaságot alakítani, mely elsőnek egy közös antológiával, azután esetleg saját folyóiratával is léphetne a nyilvánosság elé - és amelynek élére természetesen és feltétlenül Adynak kellene állnia." Az akkor már országos hírű költőnek tetszett az ötlet, megígérte, hogy három hét múlva visszatér, de addig is gondoljanak ki valami jó nevet. Vissza is tért, de az Adynak tulajdonított legendás névadás helyszíne már nem az EMKE, hanem egy közeli magánlakás volt.

Íróemberek kevésbé látogatták az EMKE-vel szomszédos Pannónia kávéházat (a mai Transilvania Szálloda éttermét), így Ady sem, de fennmaradt, hogy 1914. június 28-a reggelén a Váradra látogató Ady a teraszon "skiccelte" le a radikális párt váradi alakuló gyűlésére írt beszédét. A gyűlést követően a költő népes társasággal a Pannónia étteremben ebédelt. Innen mentek át kávézni a közeli Elite kávéházba. (Azóta lebontották, helyén egy lakótömb található.) Ennek teraszán érte őket a hír, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét meggyilkolták. Állítólag mindenki elsápadt, Ady megtörölte a homlokát, és csak annyit mondott: "Itt a világháború!"

A költő szűkebb baráti körével szívesen tanyázott meghittebb helyeken is, az egyszerű emberek társaságában, kiskocsmákban, borozókban. Az egyik legkedveltebb kiskocsmája a Bazár-épületnek a színház felőli oldalánál levő Bodega volt, a színészeknek, újságíróknak és másfajta éjszakázó, bohém embereknek a találkozóhelye, de ez már egy másik történet…

Péter I. Zoltán

Péter I. Zoltán újságíró, helytörténész (Nagyvárad, 1949). A Bihari Napló munkatársa, a Budapesti Műszaki Egyetem műemlékvédő szakmérnöki karán tanult. 1992-től 14 helytörténettel foglalkozó könyve jelent meg, köztük a "Hogy látva lássanak". Ady Endre Nagyváradon (Bp., 1993).