|
Arcképvázlat
Gitárrá sírt vonók, homályos üvegű ablakban gitárhangon síró
szeretők, kártyavár, pókfonat.
Balzsamos tánccsipke, csibesál, igehagyott prédikáció, tüsszentő
csótány a konyhaszekrény oldalán.
Aztán lassított visszapergetés a gondosan elsötétített üres
moziteremben:
Negyvennyolc széken egy-egy meghasonlott,
negyvennégy széken egy-egy kölcsönös,
harminchat széken,
huszonkettő,
tizenhét,
kilenc.
Gitárrá sírt dobok, hírzárlat, szezámmagos négerek,
szívemben mint az erkölcs, hártyásan oxidál a vers,
a svédacél sorok,
és a kiáltvány csak papírcafat,
pozdorja-szavak,
és mozgolódik, esztétizál, henceg, nőinkre kacsint
a kisebbségi lét.
Ahelyett, hogy...
Mindegyre ahelyett.
Mindegy. Neked is, nekem is mindegy.
Gitárrá sírt oboák, éjféltájt felsivító fúvós eszközök,
Koszos félszobában gyűrött arcok, savanyú tagok,
a híres mellékudvarból fény helyett a táncolók zaja,
Majd csapatostól mi is betódulunk a zöld gyepre,
hogy azonmód két csapatra oszoljunk.
Negyvennyolc széken mindannyian,
negyvennégy fogyatkozóban,
harminchat széken már te sem,
Huszonkét kudarc,
Tizenhét,
Kilenc.
Szűcs László költő, újságíró (Nagyvárad,
1965). A Bihari Napló szerkesztője. Kötetei: Hátam mögött
észak (versek, 1996), Időkút (kisregény, 2001)
.
|
|