|
Nichita Stănescu
Megvadítás
A sok sötéttől kifehérültem,
A sok élőtől rég megholtam,
A sok napfénytől besötétültem,
De álom által mindig voltam.
Gyere kedves, ne ejts hibát,
alkossunk együtt karikát.
Gyere már, te test nélküli,
légy velem az egyedüli.
Ó, ragyogj, ragyogj, mint régen
poklom fölé fényes édent.
Ó maradj, maradj velem,
és szegezd ki a testem,
s mire keresztem megfeszül,
világunk is elszenderül.
Költői hitvallás
Ha a költő elcsüggedne,
lehullnának a falevelek
s az ágak üresen merednének,
mint az akasztófák.
Ha a költő elcsüggedne,
a teherbe ejtett nők
soha többé,
soha többé nem szülnének.
De jóindulatból s óvatosságból
a költő mindig azelőtt hal meg,
mielőtt elcsüggedne.
Goron Sándor fordításai
Nichita Stănescu költő (Ploiesti, 1933).
Tanulmányait szülővárosában, majd a Bukaresti Egyetem bölcsészkarán végezte.
Dolgozott a Gazeta litarară, a România liberă, valamint a Luceafărul
szerkesztőségében. Költészetét 1975-ben Herder-díjjal ismerték el. Közel
húsz kötete jelent meg életében. 1983 decemberében hunyt el.
|
|