logo
 

 

 

 

Miért szeretem a szénatomot?

A neoliberalizmus tanulmányozására szánt modell

Szinte minden nép emlékezetében él valam ilyen dicsőséges szabadságharc. Tell Vilmost, Simon Bolivart, Gandhit és Mandelát az egész emberi faj magáénak vallja. A 18. és a 19. század történelmének legszebb lapjait a szabadelvűek írták. Minden nyelven gyönyörűen hangzik: Szabadság, Libertas, Freedom, Liberté, Freiheit... A 20. század különböző diktatúrái alatt felnőtt generációk többnyire csak az irodalomból ismerték e szent szót. Teljesen érthető, hogy a szabadság, a szabadelvűség, a liberalizmus szavak hallatán minden fiatal valami melegséget ér ez a szíve táján.

Miért van az, hogy napjainkban a liberális jelző sokakban mégis ellenérzést vált ki, a neoliberális pedig szitokszóként hangzik? Azok, akik ezt a kérdést megvizsgálták, számos magyarázatot leltek. Itt most ezeket a magyarázatokat nem kísérlem meg felsorolni, még kevésbé minősíteni. Ehelyett a neoliberalizmus egy fontos alapelvét kívánom megvizsgálni, nevezetesen azt, hogy "az egyén szabadságát csak a másik egyén szabadsága korlátozhatja". Azt a kérdést, hogy erre az alapelvre lehet-e egy elfogadható politikai rendszert építeni, hogy ez az alapelv egy kívánatos társadalmi szerkezetet eredményezhet-e, nem kívánom vizsgálni, mert ez "túl nehéz". Nem azért, mert túlzottan szerteágazó, avagy mert óhatatlanul átvezet az objektív vizsgálódásból a szubjektív vélekedésbe, hanem azért, mert a kérdésfelvetés hibás. Azt, hogy egy politikai rend szer "el fogadható-e", hogy egy társadal mi rendszer "kívánatos-e", elméletileg eldönteni nem lehet, alap elvekből levezetni még kevésbé. Erre csak az "izmusok" vállalkoznak, amelyek a történelem tanúsága szerint igen hajlamosak arra, hogy túlzásokba sodródjanak, és akkor az elvek oltárán az embert is képesek fel áldozni, a szónak szimbolikus és valóságos értelmében is.

Itt az elméleti megközelítés helyett egy modellt körvonalazunk, amely alkalmas lehet a neoliberalizmus tanulmányozására. Először is feltesszük a kérdést, hogy van-e olyan, a társadalomnál primitívebb sokaság, amelynek a viselkedését a természettudományok kellő mélységben feltárták, és amelyen mint modellen megvizsgálhatók annak az alapelvnek a következményei, amely szerint "az egyén szabadságát csak a másik egyén szabad sága korlátoz hatja".

A természettudomány számos ilyen modell lehetőségét kínálja. Itt most azt javasoljuk, hogy szinte a legprimitívebb szintre, nevezetesen az atomok szint jé re bocsátkozzunk le és kíséreljük meg a modellalkotást.

Előrebocsátjuk, hogy a modell tanulmányozása útján le vonható következtetések nem vihetők át a társadalom szint jé re, hiszen az összehasonlíthatatlanul bonyolultabb képződmény, de azt feltételezhetjük, hogy a modellen szerzett ismeretek hasznosak lehetnek a bonyolul tabb, a modellezni kívánt rend szer jobb megértése szempontjából.

Be vezetésképpen néhány mondatban összefoglaljuk az atomokra vonatkozó legfontosabb ismereteket.

A vegyészek kiderítették, hogy a körülöttünk található összes anyag nem több mint kilenc venkét elemből épül fel. Az elemeket Mengyelejev foglalta rendszerbe. Ez a híres periódusos rendszer. Ennek első helyén áll a hidrogén, a másodikon a hélium és kilencven kettediken az uránium. Már a múlt században kiderült, hogy minden elemnek van egy legkisebb egysége: ez az atom. E század elejétől fogva tudjuk, hogy a különböző elemek atomjai abban hasonlítanak, hogy mind egyiknek van egy magja, ami körül elektronok keringenek. Különbözni az elektronok számában különböznek. A hidrogénben 1, a héliumban 2, míg az urániumatomban 92 elektron található. Az atomok viselkedését a bennük található elektronok száma határozza meg. Az elemek két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot alkotják a nemesgázok, a másik csoportot az összes többi. A nemesgázok a periódusos rendszer utolsó oszlopában találhatók. Az atomokban az elektronok számára rendelkezésre álló helyek (állapotok) egy-egy héjba csoportosulnak, úgy, ahogy a szállodákban is a rendelkezésre álló helyek, az az a vendégszobák emeletenként csoportosulnak. A nemesgáz atomját az tünteti ki, hogy benne egy bizonyos héjig minden állapotra jut egy elektron, míg az összes többi héj összes állapota üres. A szálloda-hasonlattal élve, a nemesgáz hasonlít egy olyan szállodához, amelyben egy adott emeletig minden s zoba foglalt, az összes magasabban fekvő emelet összes szobája viszont üres. A többi atomnál a legutolsó héj (a legfelső lakott emelet) csak részben van betöltve. Bizonyos állapotok üresek. Ezért ezek az atomok lazák, van bennük valami esetleges, ezért egyáltalán nem nevezhetők "tökéleteseknek". Ezzel szemben a nemesgáz atomja tömött, stabil, szimmetrikus, gömbölyű, nincs benne semmi esetlegesség, szinte "tökéletesnek" mondható.

Vizsgáljunk meg most egy olyan elemet, a mely nem tartozik az arisztokratiku s nemesgázok családjába. Legyen a szén. A szénatom utol só héjában 8 elektronnak lenne hely, ezzel szemben csak négyet tartalmaz. Azt lehet mondani, hogy a szén a lehető legtávolabb van attól, hogy nemesnek legyen nevezhető. Akkor len ne nemes, ha benne vagy néggyel több, vagy néggyel kevesebb elektron len ne. A szénhez legközelebb eső nemes gáz a neon, amelynek atomjában az utolsó héj mind a 8 állapota be van töltve egy-egy elektronnal, ezért tökéletesen szimmetrikus, teljesen gömbölyű.

Ezzel ezt a "rendhagyó fizika órát" befejeztük. (Az itt összefoglalt ismeretek legtöbbjét az iskolában már tanultuk, és itt csak emlékeztettünk rájuk.)

Tegyük fel most azt a kérdést, hogy miként viselkednek a szénatomok és a neonatomok, ami kor más atomokkal találkoznak össze.

A szénatom más szénatomokkal találkozván képes elektron okat átvenni, illetve átadni, és ilyen módon a körülményektől függően kialakulhat a világ egyik legkeményebb anyaga, a gyémánt, de kialakulhat az egyik leglágyabb anyag, a grafit is. Két oxigénatommal össze kapcsolódva létrehozza a szén dioxid molekulát, amelyet az ember és az ál lat lélegzés közben bocsát ki, a mit viszont a növények a nap fény segítségével a saját testük felépítésére használnak. Erre az ad lehetőséget, hogy a szénatom szívesen ad elektront más atomoknak, és ugyancsak szívesen vesz át tőlük, ha erre szükség van. Így többek között mód van a hidrogénnel alkotott vegyületek, a szén hidrogének kialakulására is, amelyek az olaj- és a gázipar alapanyagai, és amelyek jelenleg a legfontosabb energiahordozók. De a valóság ennél sokkal gazdagabb. A szénatom játssza a fő szerepet az összes szerves vegyületben, amelyek számát szinte lehetetlen meg mondani. A szén atomot tartalmazó szerves vegyületekből épül fel az élő anyag minden változata, de a mű anyagok legtöbbje is.

A széna tomnak az a tulajdonsága, hogy ha kell, akkor szívesen ad, és ha kell, akkor szívesen fogad el elektronokat, egyet, kettőt, hármat vagy négyet, abszolút fontosnak bizonyult a bioszféra kialakulása és fennmaradása szempontjából. Ez tette lehetővé az emberi társadalom kifejlődését, a szépet alkotó művészetet, az igazat fel táró tudomány létrejöttét, az egész emberi történelmet.

Az atomok világában sok csodálatos van, de a szénatomnál nincs csodálatosabb. Úgy is lehet mondani, hogy a szénatom szeretet re méltó.

Nézzük most a nemesgázt alkotó neon atomok viselkedését. Más atomokkal össze találkozván elektront sem átadni, sem átvenni nem hajlandók, mert az előbbi túl sok energiát emésztene fel, az utóbbi túl kicsiny energianyereséget hozna. Ezért a neon atom nem alkot molekulát sem a maga fajtájához tartozó másik neon atommal, sem másfajta atommal. Nagy fokú szimmetriája, azaz geometriai tökéletessége megakadályozza abban, hogy vonzódjon másokhoz. Azt természetesen megakadályozza, hogy más atom menje n oda, ahol ő van, de ő sem mehet oda, ahol egy másik atom tartózkodik. Tiszteletben tartja azt az elvet, hogy az "egyik atom szabadságát csak egy másik atom szabadsága korlátozhatja". Ezt taszítás révén valósítja meg. Minthogy vonzásra képtelen, ezért a többi atomtól olyan távol tartja magát, amennyi re csak lehet. Még folyadékot sem képes alkotni. Legfeljebb igen alacsony hő mérsékleten, nagyon nagy nyomással lehet arra kényszeríteni, hogy cseppfolyósodjon. Külső nyomás híján elillan. A nemesgáz ato mjai nemcsak hogy nem vonzódnak más pórias atomokhoz, de még saját fajtájuk béliekhez sem, ezért hívják ezeket nemes gázoknak. Csak azért nem oszlik el a világ egyetemben, mert a Föld gravitációs vonzása meg tartja a légkörben, a gravitáció ugyanis független attól, hogy szénről vagy neonról van-e szó. A szénatom és a neonatom viselkedését leíró szakiroda lom könyvtárak sokaságát tölti meg, a modellalkotáshoz hihetetlenül gazdag nyersanyagot szolgáltatva. Éppen ezért a további részletek ismertetése helyett az érdeklődőt a szakirodalom tanulmányozására buzdítjuk.

Amint a bevezetőben hangsúlyoztuk, e modell tanulmányozása útján levonható következtetések nem vihetők át közvetlenül a társadalom szintjére, hiszen az össze hasonlíthatatlanul bonyolultabb képződmény, de azt feltételezhetjük, hogy e modellben szerzett ismeretek hasznosak lehetnek a modellezni kívánt rendszer, a neoliberalizmus jobb megértése szempontjából.

Befejezésképpen érdemes még megemlíteni, hogy a szabadság olyan, mint a levegő. Ha van, észre sem vesszük. Ami kor nincs, akkor érezzük a hiányát, akkor ez kezdünk fuldokolni. A szabadság az ember normális létezésének a feltétele. A szabadsággal azonban nemcsak élni lehet, hanem visszaélni is. Ekkor a szabadságból szabadosság lesz. E kettő egymás ellentéte. Az az ideológia, amely az egyén szabadságát a legfőbb jónak tartja, éppen a szabadság lényegét tagadja meg, és utat nyit a szabadság ellentétének, az egyé ni önzés korlátlan szabadságának. A nemesgázok példája világosan mutatja, hogy az anyag önszerveződéséhez már a legprimitívebb szinten, az atomok világában is az kell, hogy az egyik egyed vonzódjon a másik egyedhez. Minél változatosabb formában tudja egy atom ezt a vonzódást kifejezésre juttatni, annál több fajta kapcsolatot képes létrehozni. Ezért lehet a kapcsolatteremtő szén atomot szívből szeretni, és a nemesgázoknak az egyén szabadságát mindennek elé behelyező magányos atomjait szívből sajnálni.

Lovas István

Lovas István fizikus (Gyöngyöshalász, Heves m., 1931). Az ELTE-TTK karán végzett, kutatási területe az elméleti és kísérleti atommagfizika. A fizika doktora, az MTA tagja. 1992-96 között a Központi Fizikai Kutató Intézet vezérigazgatója, jelenleg a debreceni egyetem tanára, az Acta Physica Hungarica főszerkesztője. ű