|
Miért szeretem a szénatomot?
A neoliberalizmus tanulmányozására
szánt modell
Szinte minden nép emlékezetében
él valam ilyen dicsőséges szabadságharc. Tell Vilmost, Simon Bolivart, Gandhit
és Mandelát az egész emberi faj magáénak vallja. A 18. és a 19. század történelmének
legszebb lapjait a szabadelvűek írták. Minden nyelven gyönyörűen hangzik: Szabadság,
Libertas, Freedom, Liberté, Freiheit... A 20. század különböző diktatúrái alatt
felnőtt generációk többnyire csak az irodalomból ismerték e szent szót. Teljesen
érthető, hogy a szabadság, a szabadelvűség, a liberalizmus szavak hallatán minden
fiatal valami melegséget ér ez a szíve táján.
Miért van az, hogy napjainkban a
liberális jelző sokakban mégis ellenérzést vált ki, a neoliberális pedig szitokszóként
hangzik? Azok, akik ezt a kérdést megvizsgálták, számos magyarázatot leltek.
Itt most ezeket a magyarázatokat nem kísérlem meg felsorolni, még kevésbé minősíteni.
Ehelyett a neoliberalizmus egy fontos alapelvét kívánom megvizsgálni, nevezetesen
azt, hogy "az egyén szabadságát csak a másik egyén szabadsága korlátozhatja".
Azt a kérdést, hogy erre az alapelvre lehet-e egy elfogadható politikai rendszert
építeni, hogy ez az alapelv egy kívánatos társadalmi szerkezetet eredményezhet-e,
nem kívánom vizsgálni, mert ez "túl nehéz". Nem azért, mert túlzottan szerteágazó,
avagy mert óhatatlanul átvezet az objektív vizsgálódásból a szubjektív vélekedésbe,
hanem azért, mert a kérdésfelvetés hibás. Azt, hogy egy politikai rend szer
"el fogadható-e", hogy egy társadal mi rendszer "kívánatos-e", elméletileg eldönteni
nem lehet, alap elvekből levezetni még kevésbé. Erre csak az "izmusok" vállalkoznak,
amelyek a történelem tanúsága szerint igen hajlamosak arra, hogy túlzásokba
sodródjanak, és akkor az elvek oltárán az embert is képesek fel áldozni, a szónak
szimbolikus és valóságos értelmében is.
Itt az elméleti megközelítés helyett
egy modellt körvonalazunk, amely alkalmas lehet a neoliberalizmus tanulmányozására.
Először is feltesszük a kérdést, hogy van-e olyan, a társadalomnál primitívebb
sokaság, amelynek a viselkedését a természettudományok kellő mélységben feltárták,
és amelyen mint modellen megvizsgálhatók annak az alapelvnek a következményei,
amely szerint "az egyén szabadságát csak a másik egyén szabad sága korlátoz
hatja".
A természettudomány számos ilyen
modell lehetőségét kínálja. Itt most azt javasoljuk, hogy szinte a legprimitívebb
szintre, nevezetesen az atomok szint jé re bocsátkozzunk le és kíséreljük meg
a modellalkotást.
Előrebocsátjuk, hogy a modell tanulmányozása
útján le vonható következtetések nem vihetők át a társadalom szint jé re, hiszen
az összehasonlíthatatlanul bonyolultabb képződmény, de azt feltételezhetjük,
hogy a modellen szerzett ismeretek hasznosak lehetnek a bonyolul tabb, a modellezni
kívánt rend szer jobb megértése szempontjából.
Be vezetésképpen néhány mondatban
összefoglaljuk az atomokra vonatkozó legfontosabb ismereteket.
A vegyészek kiderítették, hogy a
körülöttünk található összes anyag nem több mint kilenc venkét elemből épül
fel. Az elemeket Mengyelejev foglalta rendszerbe. Ez a híres periódusos rendszer.
Ennek első helyén áll a hidrogén, a másodikon a hélium és kilencven kettediken
az uránium. Már a múlt században kiderült, hogy minden elemnek van egy legkisebb
egysége: ez az atom. E század elejétől fogva tudjuk, hogy a különböző elemek
atomjai abban hasonlítanak, hogy mind egyiknek van egy magja, ami körül elektronok
keringenek. Különbözni az elektronok számában különböznek. A hidrogénben 1,
a héliumban 2, míg az urániumatomban 92 elektron található. Az atomok viselkedését
a bennük található elektronok száma határozza meg. Az elemek két csoportra oszthatók.
Az egyik csoportot alkotják a nemesgázok, a másik csoportot az összes többi.
A nemesgázok a periódusos rendszer utolsó oszlopában találhatók. Az atomokban
az elektronok számára rendelkezésre álló helyek (állapotok) egy-egy héjba csoportosulnak,
úgy, ahogy a szállodákban is a rendelkezésre álló helyek, az az a vendégszobák
emeletenként csoportosulnak. A nemesgáz atomját az tünteti ki, hogy benne egy
bizonyos héjig minden állapotra jut egy elektron, míg az összes többi héj összes
állapota üres. A szálloda-hasonlattal élve, a nemesgáz hasonlít egy olyan szállodához,
amelyben egy adott emeletig minden s zoba foglalt, az összes magasabban fekvő
emelet összes szobája viszont üres. A többi atomnál a legutolsó héj (a legfelső
lakott emelet) csak részben van betöltve. Bizonyos állapotok üresek. Ezért ezek
az atomok lazák, van bennük valami esetleges, ezért egyáltalán nem nevezhetők
"tökéleteseknek". Ezzel szemben a nemesgáz atomja tömött, stabil, szimmetrikus,
gömbölyű, nincs benne semmi esetlegesség, szinte "tökéletesnek" mondható.
Vizsgáljunk meg most egy olyan elemet,
a mely nem tartozik az arisztokratiku s nemesgázok családjába. Legyen a szén.
A szénatom utol só héjában 8 elektronnak lenne hely, ezzel szemben csak négyet
tartalmaz. Azt lehet mondani, hogy a szén a lehető legtávolabb van attól, hogy
nemesnek legyen nevezhető. Akkor len ne nemes, ha benne vagy néggyel több, vagy
néggyel kevesebb elektron len ne. A szénhez legközelebb eső nemes gáz a neon,
amelynek atomjában az utolsó héj mind a 8 állapota be van töltve egy-egy elektronnal,
ezért tökéletesen szimmetrikus, teljesen gömbölyű.
Ezzel ezt a "rendhagyó fizika órát"
befejeztük. (Az itt összefoglalt ismeretek legtöbbjét az iskolában már tanultuk,
és itt csak emlékeztettünk rájuk.)
Tegyük fel most azt a kérdést, hogy
miként viselkednek a szénatomok és a neonatomok, ami kor más atomokkal találkoznak
össze.
A szénatom más szénatomokkal találkozván
képes elektron okat átvenni, illetve átadni, és ilyen módon a körülményektől
függően kialakulhat a világ egyik legkeményebb anyaga, a gyémánt, de kialakulhat
az egyik leglágyabb anyag, a grafit is. Két oxigénatommal össze kapcsolódva
létrehozza a szén dioxid molekulát, amelyet az ember és az ál lat lélegzés közben
bocsát ki, a mit viszont a növények a nap fény segítségével a saját testük felépítésére
használnak. Erre az ad lehetőséget, hogy a szénatom szívesen ad elektront más
atomoknak, és ugyancsak szívesen vesz át tőlük, ha erre szükség van. Így többek
között mód van a hidrogénnel alkotott vegyületek, a szén hidrogének kialakulására
is, amelyek az olaj- és a gázipar alapanyagai, és amelyek jelenleg a legfontosabb
energiahordozók. De a valóság ennél sokkal gazdagabb. A szénatom játssza a fő
szerepet az összes szerves vegyületben, amelyek számát szinte lehetetlen meg
mondani. A szén atomot tartalmazó szerves vegyületekből épül fel az élő anyag
minden változata, de a mű anyagok legtöbbje is.
A széna tomnak az a tulajdonsága,
hogy ha kell, akkor szívesen ad, és ha kell, akkor szívesen fogad el elektronokat,
egyet, kettőt, hármat vagy négyet, abszolút fontosnak bizonyult a bioszféra
kialakulása és fennmaradása szempontjából. Ez tette lehetővé az emberi társadalom
kifejlődését, a szépet alkotó művészetet, az igazat fel táró tudomány létrejöttét,
az egész emberi történelmet.
Az atomok világában sok csodálatos
van, de a szénatomnál nincs csodálatosabb. Úgy is lehet mondani, hogy a szénatom
szeretet re méltó.
Nézzük most a nemesgázt alkotó neon
atomok viselkedését. Más atomokkal össze találkozván elektront sem átadni, sem
átvenni nem hajlandók, mert az előbbi túl sok energiát emésztene fel, az utóbbi
túl kicsiny energianyereséget hozna. Ezért a neon atom nem alkot molekulát sem
a maga fajtájához tartozó másik neon atommal, sem másfajta atommal. Nagy fokú
szimmetriája, azaz geometriai tökéletessége megakadályozza abban, hogy vonzódjon
másokhoz. Azt természetesen megakadályozza, hogy más atom menje n oda, ahol
ő van, de ő sem mehet oda, ahol egy másik atom tartózkodik. Tiszteletben tartja
azt az elvet, hogy az "egyik atom szabadságát csak egy másik atom szabadsága
korlátozhatja". Ezt taszítás révén valósítja meg. Minthogy vonzásra képtelen,
ezért a többi atomtól olyan távol tartja magát, amennyi re csak lehet. Még folyadékot
sem képes alkotni. Legfeljebb igen alacsony hő mérsékleten, nagyon nagy nyomással
lehet arra kényszeríteni, hogy cseppfolyósodjon. Külső nyomás híján elillan.
A nemesgáz ato mjai nemcsak hogy nem vonzódnak más pórias atomokhoz, de még
saját fajtájuk béliekhez sem, ezért hívják ezeket nemes gázoknak. Csak azért
nem oszlik el a világ egyetemben, mert a Föld gravitációs vonzása meg tartja
a légkörben, a gravitáció ugyanis független attól, hogy szénről vagy neonról
van-e szó. A szénatom és a neonatom viselkedését leíró szakiroda lom könyvtárak
sokaságát tölti meg, a modellalkotáshoz hihetetlenül gazdag nyersanyagot szolgáltatva.
Éppen ezért a további részletek ismertetése helyett az érdeklődőt a szakirodalom
tanulmányozására buzdítjuk.
Amint a bevezetőben hangsúlyoztuk,
e modell tanulmányozása útján levonható következtetések nem vihetők át közvetlenül
a társadalom szintjére, hiszen az össze hasonlíthatatlanul bonyolultabb képződmény,
de azt feltételezhetjük, hogy e modellben szerzett ismeretek hasznosak lehetnek
a modellezni kívánt rendszer, a neoliberalizmus jobb megértése szempontjából.
Befejezésképpen érdemes még megemlíteni,
hogy a szabadság olyan, mint a levegő. Ha van, észre sem vesszük. Ami kor nincs,
akkor érezzük a hiányát, akkor ez kezdünk fuldokolni. A szabadság az ember normális
létezésének a feltétele. A szabadsággal azonban nemcsak élni lehet, hanem visszaélni
is. Ekkor a szabadságból szabadosság lesz. E kettő egymás ellentéte. Az az ideológia,
amely az egyén szabadságát a legfőbb jónak tartja, éppen a szabadság lényegét
tagadja meg, és utat nyit a szabadság ellentétének, az egyé ni önzés korlátlan
szabadságának. A nemesgázok példája világosan mutatja, hogy az anyag önszerveződéséhez
már a legprimitívebb szinten, az atomok világában is az kell, hogy az egyik
egyed vonzódjon a másik egyedhez. Minél változatosabb formában tudja egy atom
ezt a vonzódást kifejezésre juttatni, annál több fajta kapcsolatot képes létrehozni.
Ezért lehet a kapcsolatteremtő szén atomot szívből szeretni, és a nemesgázoknak
az egyén szabadságát mindennek elé behelyező magányos atomjait szívből sajnálni.
Lovas István
Lovas
István fizikus (Gyöngyöshalász, Heves m., 1931).
Az ELTE-TTK karán végzett, kutatási területe az elméleti és
kísérleti atommagfizika. A fizika doktora, az MTA tagja. 1992-96
között a Központi Fizikai Kutató Intézet vezérigazgatója,
jelenleg a debreceni egyetem tanára, az Acta Physica Hungarica
főszerkesztője. ű
|
|