Lélekgondozó
Római magyarázatok

Iz. 10, 5-7; 13-16, Mt 11, 25-27
   Izajás sorai haragról és bosszúról szólnak: "... s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja" (Iz. 10, 16). Izrael Isten ellen fordult, ezért megtorlásban lesz része. Az Ószövetség sorai fenyegetik a jólétben dúskáló nemzetet. Izrael - amint jól ment sora - megtagadta és elfeledte Istenét. Gonosz törvényeket hoznak és elnyomó rendeleteket írnak, nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak, megfosztják jogaitól a szegényeket, kizsákmányolják az özvegyeket, megrabolják az árvát (vö. Iz. 10, 1-3). A megtorlás vihara viszont közeleg: Asszíria hadserege Isten bosszúálló kezévé változik. Izajás "istentelen nemzetnek nevezi Izraelt", melyet el kell taposni, "mint az utca sarát". A választott nép nem más Isten szemében, mint bogáncs, gaz és sár. Kemény szavak ezek. Ugyan ki értheti őket?
   Mindez viszont nem csak az ószövetségi embernek szól, aki jólétében elfelejtette azt, hogy nem ő a világ teremtője, hanem a mai kor emberének is, aki hatalmi hóbortjában azt hiszi, hogy mindenre képes, hogy lehetőségei határtalanok. Az embertelenségbe elsüllyedt ember elfeledi társadalmi kötelességeit és élete egyetlen célja önmagának az istenítése, mások megalázása és kizsákmányolása lesz. Az emberiség ezen a szinten Izajás kora óta sokat nem változott. A különbség csak az, hogy ma még az "emberi jogok védelme" alatt is más nemzetek ellen tör, hogy önmaga előnyeit minél jobban védeni tudja. Egyfelől egyesek egyre nagyobb hatalomra tesznek szert, míg mások - hatalmas tömegekben - szenvednek. A szegénység és vele párhuzamosan a kiszolgáltatottság hatalmas dimenziókat ölt. Úgy tűnik, hogy ez az ördögi kör végigkíséri az emberi történelmet. A kereszténység sem érezheti biztonságban magát ezen az aláaknázott területen. A hatalomvágy, a fösvénység, kapzsiság, mohóság, másokon való uralkodási vágy mélyen átitatja a kereszténység évszázadait is. Leküzdeni ezeket, az emberben lakozó destruktív faktorokat, ma sem könnyebb, mint Izajás idejében. Az üzenet napjainkban éppoly eleven, mint annak idején.

Jel 4, 1-11, Lk 19, 11-28
   "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." (Lk. 19, 26)
   A mai evangélium annak a főembernek meséli el az esetét, aki távoli földekre utazott, hogy királyságot szerezzen magának. Mielőtt elment, szolgái között pénzt osztott ki, hogy azok az ő távollétében kamatoztassák vagyonát. Eléggé agresszív kimenetele van a történetnek. A visszatérő úr nagyon megharagszik arra a szolgára, aki "elásta" a pénzt. Elveszi tőle a keveset és odaadja annak, akinek a legtöbb anyagi java volt. Ráadásul kivégezteti azokat az ellenfeleit, akik nem akarták, hogy királyuk legyen.
   "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." (Lk. 19, 26)
   A mina talán az ember tehetségét szimbolizálja. Van, akinek több van; van, akinek kevesebb. A lényeg - az evangélium szavai szerint az -, hogy megfelelőképpen kamatoztassuk képességeinket. Az emberi történelem dinamikus. Minden embernek egyéni és megismételhetetlen esélye van arra, hogy élete folyamán fejlessze képességeit, és tehetségével egy emberhez méltó társadalmat építsen fel maga körül. A feladat nem egyszerű. Gyakran könnyebbnek tűnik semmit nem tenni, "minánkat" elásni, mint önmagunkat fejleszteni. A jelenkor társadalmának agymosási mechanizmusai, szolgáltatásai olyan fogyasztói idiótákat hoznak tömegesen létre, akik nehezen rezignálnak az emberiség nagy társadalmi problémáira. C. G. Jung szerint számos ember öreg korában gyerekként fekszik sírjába. Pszichikailag felnőni és felelősségteljesen vállalni az emberi létet a maga kreativitásával, csak kevés embernek sikerül. A felelősségteljes emberi élettől való menekülés számos formáját lehet megfigyelni. Az evangéliumi az emberi kreativitásunk kamatoztatásának a nagy feladatára hívja fel szimbolikusan figyelmünket.
   A párizsi Rodin múzeumban Isten keze mellett felfedezhető az Ördög keze is. A két alkotás két emberi állapotot fejez ki. Isten keze alkot: a benne levő alakok életdinamikával rendelkeznek. A kapott "minák" kamatozódnak. Az Ördög keze megfosztja dinamikájától a benne levő magányos embert. A kapott "minák" elásva hevernek a félelem és a bezárkózottság börtönében. Rodin művészien fejezte ki mindazt, ami a mai evangélium soraiban olvasható. Isten alkot, és dinamikába lendíti az embert, az Ördög lebénítja és megfosztja kreativitásától.
Szakács Ferenc Sándor


Természettudomány és Isten igéje*


   Az ipari tevékenység még a legenyhébb formájában is káros a természetre.
   A korszerű ipar tulajdonképpen ugyanazokat az árúkat állítja elő: élelmiszer, ruházat, épületek, közlekedés, stb., amelyeket az ember évezredeken át termelt (kivéve a sok energiába kerülő, szennyeződést okozó fényűző cikkeket). A különbség azonban a régi és az új technológia között abban áll, hogy az utóbbi sokkal bonyolultabb, energiaigényesebb és szinte katasztrofális módon szennyezi a környezetet. Míg a régi módszer szerint, a földműves egy lóval kb. 6 Kkal energiaráfordítással termelt meg egy kiló búzát, addig a modern mezőgazdaság, traktorral, műtrágyával és vegyszerekkel kb. 60 Kkal-át fordít egy kiló búza termesztésére. A régi módszer viszont lassúbb és "primitívebb", de környezetkímélő, a modern módszer viszont környezetszennyező és talajtömörítő.
   Hibás szemléletek keltek szárnyra:
   A föld tőke, melynek haszna egyik napról a másikra növelhető, személytelen, nemzetközi és bárki által megvásárolható. Ezen téves felfogás ellen szól a Biblia ( 3 Móz. 25:23)
   "A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam!?" Erre figyelmeztetett Ravasz László püspök is 1935-ben: "Egy ország legnagyobb gazdasági erőforrása a földje. De a föld nem tőként, hanem szülőföldünk, otthonunk? Ha a földet azonban anyaméhnek és az élet forrásának tekintjük, akkor szent templom-még akkor is, ha néha kevesebbet törődik velünk, mint szeretnénk."
Bartha István

  
* Elhangzott a szerző a Magyarországi Református Egyház Debreceni Teológiai Akadémiáján, 1991. február 18-án tartott előadásán.
(Folytatása következő számunkban)


Michelangelo Bounarroti alkotása