A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 13. szám 2002/4
Jelenidő
Kettes Az első Nobel-díjas magyar író
     Miért rendeződött két elkülöníthető részre az emberi agy, a dió, a szilva? Miért csak ellentétével egységes a világ? Miért van fenn és lenn, mély és magas, hideg és meleg, közel és távol, szép és csúnya, okos és buta, jó és rossz? Miért múlik kettőn a boldogság? Miért osztható kettőbe az idő, a világ, az élet? Miért voltak és vannak szegények és gazdagok?
     A magunk mögött hagyott két kettessel jelölt év sem hozott megnyugtató választ örök kérdéseinkre. A kettes számrendszerben a számítógépbe tárolt roppant nagy tudásunk sem elegendő ehhez.
     Csak azt tudjuk, hogy még mindig nagyon keveset tudunk. Az emberiség úgy is két részre osztható, hogy vannak, akik szerencsésen olyan környezetbe születtek, ahol a tudás fájáról a legkívánatosabb gyümölcsökkel táplálkoznak, míg mások az állati eszmélésnél alig valamivel magasabb szinten tengetik életüket.
     Kettősségünk határtalan.
     A bölcsen építkező természet ellenében örökösen két táborban egymás ellen küzdünk. Világ emberei egyesüljetek! Paradicsomi, teljesíthetetlen jelszó.
     Mire az évek számát csupa kettessel jelöljük, akkora sem megvalósítható. Különben egy újabb felfedezés szerint Kr. u. időszámításunk hamisított.
     A jelenben kell pontosan és szépen élnünk.

A Házsongárért

     Ezt a régi sírt is Kolozsvár ősi temetőjében menteni akarja az 1999-ben létrehozott Házson- gárd Alapítvány, amelynek elnöke dr. Sípos Gábor, ügyvezető elnöke dr. Gaal György, titkára pedig Kovács Sándor, a tizenkét tagú kuratórium igazgatója Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, egyetlen külföldi tagja pedig a stockholmi Tamás Mária. Határozatuk értelmében, aki 50 EU-val segíti az alapítványt pártoló tagként emléklapot, aki legalább 100 EU-t adományoz tiszteletbeli tagságot kap.
Az Alapítvány számlaszáma:
Episcopia Reformata din Ardeal, Fond Ocrotire Cimitir Házsongárd 2511.31-215.
21/ROL(lej)
2511.1-215.7/USD (amerikai dollár)
2511.1-215.13/EUR (EURÓ)
A svédországi támogatók jelentkezzenek
     Tamás Máriánál
     Granitv. 42 B/3tr, 135 46 Tyresö, Stockholm
     Tel 08-712 59 31, tamas.maria@telia.com


Egy régi sír

     Tisztelt Tar Károly úr!
Annyira megsokasodtak a feladataim éppen a Halottak Napja miatt, hogy ígéretemet csak késve tudom teljesíteni. Elküldöm a szórólapunkat, amelynek szövege nagyjából megfelel a két év utáni helyzetnek is. Az ott jelzett két kripta befedése után, pénzhiány miatt, más, kisebb költségű munkálatokat végeztünk mint például a ledőlt sírkövek felemelését, az eladott sírok köveinek megmentését, azáltal, hogy máshol állítottuk fel őket, elvadult, gazos területek kitakarítását, sírok megváltását, feliratok, rácsok újrafestését stb. A gyermek-munka mellett komoly, fizetett munkaerővel híres helyszíneinket rendbe tétettük., egyszóval mentjük ami még menthető, sürgősségi sorrendben. A másik anyag tartalmazza az alapítvány létrejöttének indítékait, célját és kifejezi a legfontosabb eredményét is, az utánunk jövő nemzedék történelem-szemléletének a helyretételét, múltsiratás helyett a jövő útjainak megtalálását.
     A mi gépünkön a képanyagot elküldeni nem tudom, de rövidesen megoldom azt is. A Magyar Tudományos Akadémia Tudósklubja pártfogásába vett. 2001. Október 19-én, Vásáry Tamás hangversenyt szervezett megsegítésünkre Mádl Ferencné fővédnöksége és Glatz Ferenc védnöksége alatt,. bevezetőt mondott Jókai Anna. Az így begyűlt pénzből megerősítettük és bekerítettük Jósika Miklós síremlékét, rendeztük a gróf Mikó Imre emlékműve körüli területet E hó 11-én lesz a köszönőlevelek és emléklapok ünnepélyes átadása, amelyen meghívott előadóként a most elküldött beszédet fogom felolvasni. Elnökünk Dr. Gaal György, neves városkutató és Házsongárd -szakértő, ugyancsak a Tudósklub meghívására ez év júniusában tartott vetítéses előadást híres temetőnkről. Legszámottevőbb a svédországi magyarok folyamatos reánk figyelése és segítsége volt. Már kezdettől megelőlegezték bizalmukat és ez igen nagy segítséget jelentett indulásunkkor. önbizalmat, anyagi és erkölcsi erőt adott munkánk folytatásához, kiterjesztéséhez. Minden adományozónak kértük és kérjük a címét, mert minden adományt, elnöki és igazgatói aláírással, megköszöntünk és a jövőben is meg fogunk köszönni. újságban azért nem írhatunk részletesen az adományozókról, mert a Házsongárd ma is rejtett hadszíntér, saját céljaink elérését akadályoznánk egy kis sajtó-dicsekedéssel. Tamás Györgyben megbízunk, mindig nagy ügyszeretettel közvetített és segített.
     Egyelőre ennyit tudok írni, küldeni, de rövidesen kiegészítem a képanyaggal. Ha van még kérdése, arra is szívesen válaszolok. Köszönjük érdeklődését, tisztelettel:
Gergely Istvánné


Évfordulók táján: Kölcsey és Ady szülőföldjén

     Az idén emlékeztünk Kölcsey Ferenc halálának 160., Ady Endre születésének 125. évfordulójáról. Nevük nemcsak az évfordulók kapcsán kerülhet egymásmellé, hanem szülőfalvaik közelsége okán is. Merthogy Sződemeter és Ady Endre (régi nevén érdmintszent) alig félórányi autózásra esik egymástól. Bendel József tasnádi alpolgármester családja társaságában látogattunk el mindkét helyre ezen a nyáron.


A Kölcsey emlékműnél

     Sződemeteren alig néhány család magyar lakik, de kicsiny templomuk mellet háborítatlanul áll a gyakran piros-fehér-zöld koszorúval díszített szerény szobor, amit az elmúlt években emelt a nagy költőnknek méltán kijáró emlékezés.
     Ady Endre szülőfalujában pedig éppen az évfordulós ünnepségre készülőben láttuk az egykori Ady-kúria két kicsiny emlékházát. A költő édesanyja egykori hűséges gondozójának Kovács Katalinnak a helyében, mesélős kedvű menyét, Szabó Erzsébetet találja a látogató.
     Ady édesanyja 1937. november 25-én halt meg. A családból Ady Lajos 45 táján, Ady Lajosné pedig 56-ban. Ady Lőrinc is itt van eltemetve. Az anyai ágon volt itt még rokonuk. Anyósom tizenhét évig gondozta Ady szüleit. Amit tudok, tőle hallottam. Itt született Ady, ebben az első helyiségben. Kicsi szoba. Nem voltak magas emberek. De azért is alacsonyak a falak, mert valamit süllyedtek  az eltelt időben. Itt volt az ágy, a kanapé. Most újra berendezés előtt áll a múzeum. Ezelőtt itt álltak üveges szekrényekben, az anyakönyvi kivonatok az iskolai bizonyítvány és más iratok. Nyáron valamivel több a látogató, de folyamatosan jönnek rendre a különféle iskolák diákjai, a turisták. Egy nyest is látogatja mostanában a helységet. A kéményen jöhetett bé, láttam egyszer, a nyitott ablakon távozott...


Ady Endre Múzeum

     Az új ház mutatósabb, kisnemes háza, szépen berendezett. A tárlókban régi újságok, könyvek, fényképek. Itt a Tasnádi Járási Bizottság telekkönyvi bejegyzése alapján azt is megtudja az ember, hogy az özvegy Ady Lörincné, Pákai Béla tasnádi ügyvédhez, a költő diáktársához fordult, hogy átírassa a ház tulajdonát -  ragaszkodó hűségének jutalmaként - Kovács Katalinra, azt is kikötvén, hogy a szerződés sorai közé, mint mementót Ady: Kis, falusi ház című versét is belefoglalja. A huszonöt négyszögölös belsőségi területen álló nádfedeles zöldzsalus házikóban, egy ködös őszi napon látta meg a világot Ady Endre.

     "Fehér falak, szőke gerendák,
     Csöndes, bús, falusi házunk,
     úgy-e, ha mi titokban vagyunk,
     Nem komédiázunk?"

     Megírta ezt, mint helyi szenzációt az egykori Tasnádi Közlöny is. Az új ház belső, girlandos tapétákhoz hasonló festése a húszas évek elején készülhetett.- Nemrég újították, tasnádi mesterek egy hétig rajzolták, egy hétig sablonokat készítettek a régi minták szerint. A berendezésekről annyit, hogy amikor meghalt Ady, az anyja ezt mondta Anyósomnak: " Na Katica most még elmegyek Pestre, de amint hazajövök azon percben megveszem neked a bútort." Aztán a sors úgy hozta, hogy   nem vethette meg, mert meghalt ott Pesten, és  ott el is temették. Bemondta a rádió, de Ady Lajosné hazajött és elmesélte, hogy meghalt a mama. Ő mondta: - Katica ott a kis ház beköltözhetsz és választhatsz magadnak a bútorokból. Egy tanárnő, Bakos Istvánné Kágyánból, aki itt született, és hazajárt, leírta ezeket a történéseket 1967-ben és megjelentette a Korunk című folyóiratban.
     - Ez a ház 1953. október 31-én leégett. A szomszéd sütésre készült és pozdorjával annyira megtömte a kemencét, hogy az kirobbant és leégett mindkét ház. Anyósom azt mondta , hogy azt már ők nem csinálják vissza.. Hát akkor mi legyen?  Anyósom ismerte Papp Aurélt, a festőművészt, Ady Endre gyerekkori játszótársát. Hozzá fordult tanácsért. úgy egyeztek meg, hogy anyósomék kapnak egy házhelyet. Először, itt a két ház között, kimérték. Az istálló alapja már ki volt ásva, amikor azt mondta Aurél bácsi, hogy nem lesz jó, ha elválasztják a két házat. Odébb építettek aztán házat anyósomék. ötvennyolc árnyi helyet kaptak. Az is az Ady-portából való. "Tégla-bont", "cserépbont" kaptak azzal segítették őket, hogy olcsóbban jussanak építőanyaghoz...
     és még egy igaz történet:
     - Az öregúr, Ady Lőrinc Lompértból való volt Szilágyságból, Kolozsváron volt a gimnáziumban, de hazaszökött. Azt mondta neki akkor az apja, na nem baj kisfiam, kell nekünk a munkáskéz, és nem küldte vissza az iskolába. Ezért később nagyon megharagudott az apjára. Mindig emlegette: "A vén gazember hagyta egy gyerekészre, hogy ne menjek az iskolába, és nem küldött vissza . Szidta csúnyán. Megfogadta, hogy újságot és írószerszámot  nem vesz a kezibe, mivel, hogy az apja nem küldte iskolába. Mindenki úgy tudta, hogy az öreg írástudatlan. Számolni fejben számolt, nem vett ceruzát a kezibe. Behozta a postát, és anyósomnak azt mondta: "Na, nesze te lány, olvasd, de minden betűt elolvass!". és aztán ezért akarta, hogy Ady Endre végezze el az iskolát! Nem baj, ha tekergő is lesz vagy újságíró, de végezze el a jogot, hogy ne szidja őt halála után.
     Ady, ha tehette minden  karácsonyát otthon, szülőfalujában töltötte. Gondolatban mi is ezt tesszük. Amikor egyszer Párizsban érte a karácsony ezt írta:
     "Harang csendül,
     ének zendül,
     Messze zsong a hálaének,
     Az én kedves kis falumban
     Karácsonykor
     Magába száll minden lélek
Ligeti Pál
Stockholm az idén volt 750 éves









     A Svéd Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre magyar írónak ítélte oda, "Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben" indoklással.


Kertész Imre

     Kertész Imre írói műve annak a lehetőségét vizsgálja, lehet-e még egyénként élni és gondolkozni abban korszakban, amelyben az emberek egyre teljesebben alávettették magukat a társadalmi hatalomnak. Könyveiben szüntelenül visszatér életének döntő élményéhez, az auschwitzi tartózkodásához, ahová fiatalként a magyarországi náci zsidóüldözések idején hurcolták. Auschwitz számára nem kivételes esemény, amely idegen testként a Nyugat rendes történelmén kívül létezne. Auschwitz a végső igazság az ember lealjasodásáról a modern létben. Kertész első regényének, a Sorstalanságnak hőse a fiatal Köves, aki alkalmazkodik és túléli a borzalmakat. Az író azt a elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek hálátlanok, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak.
     Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket. Talán éppen az adja a leírás hitelességét, hogy hiányzik belőle az erkölcsi felháborodottságnak vagy metafizikai tiltakozásnak az az eleme, amelyet e témánál megszoktunk. Az olvasó nemcsak az erőszak kegyetlenségével szembesül, hanem ugyan olyan mértékben a megfontolatlanság méreteivel is, amelyek az elkövetést jellemezték. Mind a hóhérok mind az áldozatok kényszerítő gyakorlati problémákkal voltak elfoglalva, a nagy kérdések nem léteztek. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben, az emberi együttélésben fejeződik ki.
     Kaddis a meg nem született gyermekért - című regényében Kertész átfogóan negatív képet rajzol a gyerekkorról és ebből az előtörténetből vonatkoztatja a koncentrációs tábor paradoxális otthonosságát. Kíméletlen egzisztenciális elemzését azzal tökéletesíti, hogy a szerelmet úgy ábrázolja mint az alkalmazkodás legmagasabb stádium kapitulációt az ember mindenáron való létezés-akarása előtt. Az ember szellemi mivolta Kertész szerint az életképtelenségében van. Az egyén tapasztalata az emberi közösség igényei és érdekei hátteréből nézve használhatatlannak mutatkoznak. A Gályanapló - című fragmentum gyűjteménye, amelyet a szerző maga olvasott fel a Kossuth rádió idei októberi sorozatában, intellektuális bőséget mutat. "Az elméleti indoklások pusztán konstrukciók" írja, miközben mégis fáradhatatlan párbeszédet folytat a nagy kultúrakritikai tradícióval - Pascal-al, Goethe-vel, Schopenhauer-el, Nietzsche-vel, Kafka-val, Camus-vel, Beckett-el, Bernhard-al.
     Kertész  egyszemélyes kisebbség.
     A zsidóság fogalmához való tartozását Kertész az ellenségtől rákényszeríttet meghatározásnak tekinti.
     Sorstalanság-ot követő regényei, A kudarc és a Kaddis a megnemszületett gyermekért kiegészítik az első és a mérvadó könyvét. A kudarc témája: Miközben Auschwitzról szóló regénye elutasítására vár, az öregedő író azzal tölti napjait, hogy Kafka-stílusban  jelenkori regényt ír, egy klausztrofóbikus leírást a szocialista Kelet-Európáról. Végül megkapja az értesítést, hogy könyvét mégis kiadják, de akkor már csak nagy ürességet érez. Az irodalmi vásáron személye tárggyá válik, titkai közhelyessé válnak. Kertész álláspontjának hajthatatlansága világosan felismerhető stílusában, amely olyan mint a könnyelmű látogató előtti szépnövésű galagonyasövény, tömör és tüskés. Feloldja az olvasót a kötelező érzelmek terhe alól, és különleges gondolatszabadságra csábít.

Irodalmi Nobel-díjasok

1901 René F.A. Sully Prudhomme, Franciaország
1902 Theodor Mommsen, Németoszág
1903 Björnstjerne Björson, Norvégia
1904 Frédéric Mistral, Franciaország
1905 Herryk Sienkiewicz, Lengyelország
1906 Glosué Carducci, Olaszország
1907 Rudyard Kipling, Anglia
1908 Rudolf Eucken, Németország
1909 Selma Lagerlöf, Svédország
1910 Paul von Heyse, Németország
1911 Maurice Maeterlinck Belgia
1912 Gerhart Hauptmann, Németország
1913 Rabindranath Tagore, India
1915 Romain Rolland, Franciaország
1916 Verner von Heidenstam, Svédország
1917 Karl Gjellerup és Henrik Pontoppidan, Dánia
1919 Carl Spitteler, Svájc
1920 Knut hamsun, Norvégia
1921 Anatola France, Franciaország
1922 Jacinto Benavente, Spanyolország
1923 William B Yeats, írország
1924 Wladyslaw Reymont,Lengyelország
1925 G. Bernard Shaw, Anglia
1926 Grazia Deledda, Olaszország
1927 Henri Bergson, Franciaország
1928 Sigrid Undset, Norvégia
1929 Thomas Mann, Németország
1930 Sinclair Lewis, Egyesült államok
1931 Erik Axel Karlfeldt Svédország
1932 John Galsworthy, Anglia
1933 Ivan G. Bunin, Szovjetunió
1934 Luigi Pirandello, Olaszország
1936 Eugene O'Neill, Egyesült államok
1937 Roger martin du Gard, Franciaország
1938 Pearl S. Buck , Egyesült államok
1939 Frans Eemil Sillanpää, Finnország
1944 Johannes V. Jensen, Dánia
1945 Gabriela Mistral, Csile
1946 Hermann Hesse, Svájc
1947 Abdré Gide, franciaország
1948 Thomas Steams Eliot, Anglia
1949 William Faulkner, Egyesült államok
1950 Bertrand Russel, Anglia
1951 Pär Lagerkvist, Svédország
1952 Francois Mauriac, Franciao.
1953 Sir Wiston Churchill, Anglia
1954 Ernest Hemingway, USA
1955 Haldór Kiljan Laxness, Izland
1956 Juan R. Jilménez, Spanyolor.
1957 Albert Camus, Franciaország
1958 Boris Pasternak, Szovjetunió (visszautasításra kényszerítették)
1959 Salvatore Qusimodo, Olaszor.
1960 Alexis léger (Saint-John Ramón) Franciaország
1961 Ivo Andric, Jugoszlávia
1962 John Steinbeck, USA
1963 Giorgios Seferis, Görögország
1964 Jean-Paul Sartre,Franciaország (köszönettel nem vette át)
1965 Mihail Solohov, Szovjetunió
1966 Nelly Sachs, svédországi német és Samuel Agnon, Izrael
1967 Migual A. Asturias Guatemala
1968 Yasunari Kawabata, Japán
1969 Samuel becket, Irország
1970 Alexander Szolzsenicin, Szovjetunió
1971 Pablo Neruda, Chile
1972 Heinrich Böll, NyNémetország
1973 Patrick White, Ausztrália
1974 Harry Martinson és Eyvind Johnson Svédország
1975 Eugenio Montale, Olaszország
1976 Saul Bellow, Egyesült államok
1977 Vicente Aleixandre, Spanyolország
1978 Issaac Beshevis Singer, Egyesült államok-Spanyolország
1979 Odysseus Elystis, Görögország
1980 Czeslaw Milos, Egyesült államok–Lengyelország
1981 Elias Canetti, (németül ír) Anglia
1982 Gabriel Marquez , Kolumbia
1983 William Golding, Anglia
1984 Jaroslav Seifert, Csehszlovákia
1985 Claude Simon, Franciaország
1986 Whole Soyinka, Nigéria
1987 Joseph Brodsky, Egyesült államok
1988 Naguib Mahfouz, Egyiptom
1989 Camilo José Cela, Spanyolország
1990 Octavia Paz, Mexikó
1991 Nadine Gordimer, észak-Afrika
1992 Derek Walcott, Trinidád -Tobago
1993 Toni Morrison, Egyesült államok
1994 Kenzaburo Oe, Japán
1995 Seamus Heaney, írország
1996 Wislawa Szyborszka, Lengyelország
1997 Dario Fo, Olaszország
1998 José Saramago, Portugália
1999 Günter Grass, Németország
2000 Gao Xingjian, Franciaország-Kína
2001 V.S. Naipaul, Nagybritánia
2002 Kertész Imre Németország-Magyarország

Két évszak svédországi magyar művészeti kiadvány

     2002. október 23-án Göteborgban megjelent a Két évszak 5. száma. A harmadik évfolyamában járó és évente kétszer (Március 15-én és Október 23-án) megjelenő svédországi magyar művészeti kiadványnak kettős célja van.


A Két évszak borítója

     Egyrészt: teret biztosítani a Svédországban élő magyar alkotó- és előadóművészeknek közös megjelenésre; teret biztosítani a sokszínűség felmutatására és erősíteni a svédországi magyarság azonosságtudatát.
     Másik célja: erősíteni a kapcsolatokat a svédországi magyarság és a magyarországi illetve Kárpát-medencei magyarság között.
     Eddig mindkét célját sikerrel teljesítette a vállalkozás. Az első, 2000. őszén megjelent számtól folyamatosan -közölt és- közöl a kiadványban jó néhány neves svédországi magyar alkotó. 2002. tavaszán pedig az eddigi bevétel teljes összegét -1000 SEK- a magyarországi Tudor Alapítvány javára juttatta el.
     Az alapítvány célja, hogy csökkentse nehéz körülmények között élő gyermekek hátrányait, és továbbtanulási esélyüket növelje. Ezt családias napközivel egybekötött pedagógiai központokban ún. Tudor Műhelyekben végzi. A Tudor szeretne továbbképzési lehetőséget biztosítani pedagógusok, oktatással és gyermekvédelemmel foglalkozó felnőttek számára is, akik vállalják hátrányos helyzetű gyermekek gondozását, nevelését. Tehetséggondozás és esélyteremtés, ott és akkor is, ha nem olyan a szülői vagy anyagi háttér." (Részlet a Tudor Híradóból. Részletesebben a Két évszak kiadványban vagy pedig a www.tudor-alapitvany.hu címen.)
     A mostani Két évszak az eddigieknél jóval gazdagabb zenei, képzőművészeti és irodalmi anyaggal valamint szebb külsővel rendelkezik, mint bármely előző szám. A kiadványban hallható Maros Miklós, Sólyom János egy-egy műve valamint Tálas Ernő három dalt ad elő. Két "svéd" alkotás is hallható, Christer Johansson, Jakob Eliasson, Claes von Porat szerzeménye (1956) és Andersson, Niklas egy dala.
     A képzőművészeti oldalakon Morvay László valamint Patachich Csilla munkái láthatók. Kovács Ferenc, Norvégiából, a hagyományos jószomszédi kapcsolatok elmélyítése végett vendégeskedik a kiadványban. Továbbá Leif Ericson, Valter Gibson és Acke Oldenburg, Nemes Endre tanítványai, mutatkoznak be.
     Az irodalmi oldalak tartalomjegyzéke pedig még ennél is bővebb: Valgerdur Benediktsdóttir, Gulyás Miklós, Gergely Tamás, Gunnar D Hansson, Kasza Imre, Lipcsey Emőke, Lukács Zoltán, Márky Ildikó, Molnár-Veress Mária, Nyulasi Zsolt, Melinda Szalóky, Tar Károly, Tóth Ilona és Tóth Károly Antal.
     A kiadvány Cd-rom lemezen jelenik meg. újságárusoknál nem kapható. ára 50 SEK+10 SEK postaköltség (Svédországon belül).
Megrendelhető:     laszlo.sall@swipnet.se
     Sall László, a "két évszak" alapítója. Az előző kiadványok az Interneten is elérhetők:
     http://hem.fyristorg.com/sall_laszlo/ket.evszak/
     http://hem.fyristorg.com/sall_laszlo/ket.evszak2/
     http://hem.fyristorg.com/sall_laszlo/Cimlap.

Stockholm az idén volt 750 éves









H.Zs. felvételei