[vissza]

A Koppenhagai Lap
1. évfolyam, 2. szám 2000 / 2.

Dániából jöttem
forrás://(Szatmári Friss Újság)

- Milyen Dánia itteni szemmel nézve, és milyennek látnak bennünket az ottaniak? - kérdeztük tőlük külön-külön.
Frederik Jörgensen: 66 éves. Tizenegy gyermekes dán parasztcsaládból származik, fiatal korában maga is földműves (pontosabban: farmer) volt.

Majd néhány, egészségi állapota diktálta pályamódosítás és három egyetemi diploma (először agrármérnökit, később pedagógiát, majd szociológiát végzett) "menet közbeni" megszerzése után egy felnőttoktatási intézmény élén kötött ki, amelyet harminc éven át, egészen nyugdíjazásáig igazgatott. Utána pedig elindult, hogy megtalálja a világnak azt a sarkát, ahol tudását, évtizedek alatt felgyűlt szakmai tapasztalatait a leginkább igénylik, hasznosítani tudják. Már hét éve él Bukarestben, mint az itteni civil társadalom kialakulásának lelkes előmozdítója. Ingyen tanít, segít, amiben és ahol csak tud. Dolgozik, szervez, kapcsolatokat teremt.

- A nem kormányzati szervezetek mozgalma Romániában talán még jelentősebb szerepet tölt be, mint más országokban. Egy kicsiny csoport lelkes kezdeményezése, akik sok mindenen változtatni akarnak és képesek is erre. Merész, szinte már látomásszerű, ugyanakkor pontos elképzeléseket követnek. Tisztában vannak vele, hogy munkájuk eredményei tízévekben (ha) mérhetőek, mégis következetesen mennek a maguk útján. Eddigi eredményeik minden kétséget kizáróan bizonyítják: a lakosság igényli és támogatja tevékenységüket. Sikerül lassanként a hatalmon lévőket is motiválni, maguk mellé állítani. Megértetni velük, hogy ez a demokrácia kialakításának valós útja, amely az emberek bölcsességére, a helyi közösségek támogatására alapoz. Serkenteni őket, hogy vegyenek részt a közösség életében, amelyhez tartoznak, tudatosítva bennük, hogy felelősek érte.

Dr.Héjja Botond
Koppenhágában az Andersen-mesékből megismerhetőnél jóval bonyolultabb, ellentmondásosabb világot talált. Amelyben azonban a mieink semmiképpen nem kényszerülnek a "szegény rokon" szerepének betöltésére, hanem bármikor egyenrangú partnerei lehetnek az ottaniaknak egy kölcsönös tanulási folyamatban. Pedig rengeteg kulturális különbséget kellett áthidalni dán társadalom komoly válságon megy át. Mindazt, amiben élet van (szervezetek, stb.) dinamikus, akaraterővel, világmegváltó eszmékkel tele középkorúak és idősek végzik, jórészt mindennapi munkájuk után. Minél nehezebb életük volt fiatal korukban, minél komolyabb problémákon mentek keresztül, annál aktívabbak. - meséli - az étkezési szokásoktól egészen a munkamódszerekig.

Romániából tizenhárman voltunk a Koppenhágai Gefioncenter vendégei. Egyetemi tanártól egyetemistáig, közgazdásztól orvosig képviselve volt közöttünk minden ahhoz szükséges korosztály és szakma, hogy a román társadalomról valós keresztmetszetet tudjunk adni, vagy konkrét segítséget nyújtani egy átfogó felmérés elvégzéséhez. Ottlétünk költségeit a dán külügyminisztérium állta. Meghívásunk célja főként ismerkedés volt, jövendő együttműködésünk lehetőségeinek körvonalazódása, kisebb projektek összehangolása. A bennünket vendégül látó civil szervezet nagyjából ugyanazt csinálja, mint nálunk a CREST, csak koppenhágai szinten és méretekben: Internet-képzés, különböző kurzusok, job-tréning, (pszichoterápia és egyéb foglalkozások középkorú munkanélküliek számára), pályázati menedzsment stb. Sőt: két jókora irodában pénzért, megrendelésre is készítenek pályázatokat a hozzájuk fordulók számára - Gefion egyébként, akiről a központ a nevét kapta, az északi mitológia egyik istennője, a legenda szerint egykor ő védte meg valamelyik dán szigetet a svéd betolakodók elleni harcban Dániában komoly hagyományai vannak a felnőttoktatásnak. Azt tartják, az ember holtig tanul.

Magán a tanulási folyamaton van a hangsúly, amely soha nem áll meg, s az átalakuláson, amely ezáltal a személyiségben végbemegy. Ez a szemlélet az egész nemzetet áthatja - ott nem lepődnek meg, ha valaki 70-80 éves korában kezd hozzá egy idegen nyelv elsajátításához. Ez az egyik oka annak, hogy ötven év alatt Európa egyik legfejlettebb jóléti államává lettek: most 25 ezer dollár fölött van náluk az egy főre jutó évi átlagjövedelem. .. Konzervatívabbak, mint a svédek, valahogy túlságosan rendezett a városközpont, kiszámítható és kiszámított az élet. Este 9 után a belváros utcáin már alig látni embert. Nemzeti vallásuk a lutheránus. Oktatási rendszerük inkább a hagyományoshoz áll közelebb. A közlekedésben viszont szembeötlő a kerékpárok túlsúlya: több, mint kétszerese a gépkocsikénak. Megszokott látvány, hogy 75-80 éves nagymamák bicikliznek a tizenévesekkel együtt. Drága ország. Egy dán korona úgy háromezer lejt ér, de az átszámításnál furcsa meglepetések érik az embert. Egy múzeumi belépő ára 350 ezer -, egy pizzáé úgy 400 ezer lej. Gazdagnak sem érdemes ott lenni, legalábbis itteni szemmel nézve nem: a jövedelemnek 30-62 százaléka adóba megy. A megélhetés mindenki számára biztosított, s egy tanulni akaró falusi fiatal ösztöndíja több, mint egy magyarországi átlagbér.

Talán túlságosan is "sínen vannak" az itteni fiatalok: unott, céltalan nemzedék, akik készen kaptak mindent. Ki van számítva, be van osztva előre az egész életük és egész Európában náluk a legnagyobb a 25 év alatti öngyilkosok aránya. Szociológusaik szerint a dán társadalom komoly válságon megy át.

Báthory Éva