A második lapszámunkról Második lapszámunk majdnem hibátlannak sikerült, mert többek között Garam Katalin és Szente Imre is olvasta és javította megjelenés előtt. Fáradságos munkájukat köszönjük. Olvashatóbb lapot akartunk, ezért igénybe vettük egyik barátunk segítségét, aki lézer-nyomtatójával majdnem a nyomtatott lapokhoz hasonló minőségben készítette el a lap mintapéldányát. De sajnos gépében nem voltak ékezetes betűink. Ezért kénytelenek voltunk az első oldalon figyelmeztetni olvasóinkat, hogy ne keressék a hiányzó ő és ű betűket. A szerkesztő reméli, hogy rendre minden számítógépünk "megtanul" majd magyarul. Ehhez három lemezen található magyar betűkészletét felajánlja az érdeklődőknek. Magyar helyesírásunknak lehetnek műszaki akadályai. A legnagyobb akadály ebben is a hanyag írásmód szokása, és a lustaság, hogy a készen kapott sablonokon változtassunk. Lassacskán mindannyian rájövünk, hogy mindenből csakis a kiválót válasszuk és azt célozzuk. Ilyenformán mi sem mondhatunk le arról, hogy lapunk valamikor nyomtatásban készüljön. Ennek elérhető módja az, ha a dél-svédországi városok magyar egyesületei összefognak és támogatást szerezve, közösen, nyomdában sokszorosítják a Magyar Ligetet. Reméljük, hogy erre nemsokára sor kerülhet, hiszen lapunkban fokozatosan nő a helyi lapok száma. Ebben a lapszámunkban a két ország között húzódó nagyszerű híd felavatásával hozzánk kapcsolódtak koppenhágai barátaink is. A Koppenhágai Lap száznál több, a Hamvas Béla Klubban tömörült dániai magyar lapja. Amit írnak, amiről hírt adnak minket is érdekel, mindnyájunkat tájékoztat, gazdagodunk gondjaikkal, tanulhatunk is tőlük. Isten hozta őket közösségünkben , vagy ha úgy tetszik: Fogadjanak szeretettel körükben minket is! - Lapunk igyekszik minél több hasonló újsággal kapcsolatot tartani. A kolozsvári Remény, az Armenana, a szekszárdi Átalvető és más lapok mellett most a Tasnádi Tükör is barátaink közé tartozik. ¨ Üdvözlet Tasnádról A romániai Tasnádon havonta megjelenő Tasnádi Tükör című családi lap szerkesztősége üdvözletét küldi a Magyar Liget olvasóinak. Csapatunk tagjai olyan tasnádiak, akik szabadidejükben tenni akarnak kis városukért. lelkesedésünket és tettvágyunkat a Tar Károly szakmai tudásával ötvözve igyekszünk hasznossá tenni magunkat: tájékoztatunk, megválaszolunk kérdéseket, reméljük, hogy szórakozatunk is, és megpróbálunk szint vinni az elégé egyhangú hétköznapjainkba. És természetesen kíváncsiak vagyunk arra, hogyan élik (nem csak) hétköznapjaikat a svédországi magyarok Lapunk a világhálón: http://192.168.0.1 Buchmüller Ildkó (főszerkesztő)

A hibavadászati versenyt év végéig folytatjuk, amikor eredményt hirdetünk a következő szabályzat alapján: Minden a lapban fellelhető értelmi hibáért 3, helyesírási hibáért 2, gépelési hibáért 1 pont jár. Megismétlem a Munkatársi verseny előírásait is: Minden a szerkesztőségbe beküldött hírért 5, beszámolóért 6, cikkért 7, képes beszámolóért 8 pont , a skandináv magyarító kiskönyv összeállítását elősegítő minden 5-10 beküldött svéd-magyar kifejezésért pedig 10 pont jár. Minden 10 pontot elért versenyző könyvjutalomban részesül! Azok, akik valamilyen okból kifolyólag nem küldtek be még egyetlen megtalált hibát sem, de legalább egy pillanatra elgondolkoztak egyik-másik téves vagy tévesen írt kifejezésen - nyerteseink közé tartoznak! Lapunk megvallott célja éppen az volt és az lesz az elkövetkezőkben is, hogy figyeljük a magunk és a mások nyelvi hibáit. Ha észre vesszük ezeket: közelebb kerülünk kijavításukhoz is. Egy kis séta Mottó: " ... Ha ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta." Ady Endre Bármely hétköznapon támadhat vasárnapos hangulatunk. Tegyük ilyenkor rövid sétát - önmagunkban. Nézzünk egy kicsit legjobb érzéseink mélyére, hogy számot adhassunk magunknak: kit szeretünk mi valójában. Hogy kit is szeretünk mi magunkon kívül. Fogas kérdés. Az egymás iránti szeretetet évezredek óta hirdetjük, a tízparancsolat többi szép, megfogadni igazán érdemes előírásaival együtt. És a vasárnapi áhítatok alkalmával azt hisszük magunkról, hogy képesek vagyunk a jóságra. Aztán a hétköznapok tülekedésében, a rossz apró fuvallata is elég ahhoz, hogy feledjük: az egymásellenesség mindegyre visszataszít minket állati természetünkből adódó meggondolatlanságokba. És ilyenkor valami csekélységért is durván szólunk, indulatosak vagyunk, vicsorogva egymás ellen ágaskodunk, éles szavakkal nehezen gyógyuló sebeket ejtünk embertársainkon, leszóljunk apánkat, megríkatjuk anyánkat, pokolra kívánjunk felebarátainkat, megfenyítjük pajkos gyermekünket is. Mielőtt ilyeneket cselekednénk, szálljunk magunkba, szoktassuk magunkat a szívességre, mosolygásra, jóindulatra, hogy elkerüljük a mindig keserű bűnbánat kötelességét. Hogy ne kelljen magunkat megvetve bocsánatért esdekelnünk rendszerint soha meg nem bocsátható hibás cselekedeteinkért. Naponta adjunk számot magunknak a mindenki által, de leginkább magunktól elvárható örömteremtés kötelező dolgáról. Ha sikerül legalább lélegzetvételnyi időre, magunkra erőltetnünk a szeretet emberi kötelességét, önmagunkba fordulásos sétánk nem lesz hiábavaló. A szeretetet meg lehet tanulni. A jó pap is holtáig tanulja ezt. Ligeti Pál