Az államalapítás ezredik éve Nagy ünnepünkön nagy gondolatokat fogalmaztak meg nagyjaink. Ami talán a leglényegesebb: megmaradásunk csodája. A mindenkori zord idők ellenére. Örökös torzsalkodásaink ellenére. Géza és Szent István példája lelkesített. És a megértésig szelídült Tar fia Koppány példája is, aki az újabb feltevések szerint maga is keresztyén volt . Talán még szent is lehetett volna. De a kényszerűváltoztatásokat nem el -lenző, inkább kíméletesen, apránként bevezető, hagyományainkhoz fogcsikorgatva ragaszkodók fajtájából való volt Mint mindenki más a múltban és a jelenben. Úgy akart népével együtt megmaradni, hogy a lehető legkevesebbet veszítsünk magyarságunkból. Mindabból, amit évezreden át pazaroltunk. Példája most is arra figyelmeztet, hogy Bartók és Kodály nyomán pótoljuk mindazt, ami még pótolható. Dalaink, táncaink megőrzésén kívül most mindenekelőtt nyelvünket kell visszaújítva, tisztába téve megőriznünk. Szép volt minden áldás, a sokféle parádé, ejtőernyős ugrás, tűzijáték. Volt, aki józan eszére hallgatva kenyeret és kolbászt osztott a nélkülözőknek. Nekünk, országunkon kívülre szorult magyaroknak is szívbemarkoló volt minden látvány. És a hazaszeretet pillanatait kitágító. Szép hazánkat gyarapítani kerekedett kedvünk, és tudjuk, hogy ezt magyarságunk megőrzésével tehetjük, tesszük és tennünk kell sokadiziglen. Ligeti Pál

Nyári történetek Elszállt ez a nyár is. Volt, aki napozott, volt, aki utazott, volt, aki táborozott. És voltak, akik várakoztak, unatkoztak vagy csak egyszerűen élték mindennapi életüket. Lapunk barátai vadásztak is. Mindenféle történeteket. Ezekből szedtünk össze kisebb csokorra valót. Tessék hozzáképzelni a nyár illatát, a Nap hevét, a hűsítő vizek fodrát, a lágy fuvallatokat, a fényes csillagos eget és minden egyebet, amiért ez a nyár szép volt.