•[vissza]

A Koppenhagai Lap
1. évfolyam, 1. szám 2000 / 1.

 A sajátos - a kéz használatát (a mai kapus kivételével) megtiltó - játék legkorábbi változatát, az eddigi adatok szerint a délamerikai indián birodalmakban, közelebbrôl a mai Peru területén már jóval Columbus elôtt játszották. Szakrális, és halálosan komoly küzdelem volt, miután a beszámolók szerint a vesztes csapat tagjait többnyire feláldozták az 'isteneknek'. (Vagy a gyôzteseket? Logikusabb lett volna, nem?!) A Discovery csatornán néhány éve bemutatott rekonstruált változat szerint a mai focitól csak abban különbözött lényegesen, hogy nagyobb, kosárlabda-abroncs szerű kôgyűrű volt a 'kapu'. Egyébként minden szabály hasonlított a mai, mondjuk teremben játszott kiskapus játékra. A labda állagára, anyagára nem emlékszem, de úgy rémlik pattogott azért rendesen. A játékosok viszont mintha kevesebben lettek volna.

 Már az is egy érdekes kérdés ugye, hogy miért, miként bukkant föl, ez a mára túlzás nélkül mondhatóan Föld szerte legnépszerűbb játék a száz-százötven évvel ezelôtti Angliában. De legalább ilyen érdekes az, hogy a 'legintelligensebb tagokat', a kezeket csupán valami 'egyensúlyi szervvé' redukáló alapszabály miként válhatott uralkodóvá az amúgy az ész (és egó) szerepét úgyszólván minden területen túlhangsúlyozó és túlértékelô 'euroamerikában'.
 Nos, mint hajdan (fél) 'profi', és azóta is így-úgy gyakorló focista, és mint alkalmi szurkoló is, megpróbálok itt néhány ötletet körvonalazni ezekben az európabajnoki lázas nyári focinapokban.

 A legfontosabbal kezdem: focizni is lehet egyfajta 'zen' gyakorlatként! (Egy 'pillanatra' EGY-ben-n lenni az 'egésszel', magyarul, a mindenséggel; vagy valami ilyesmi leírhatatlanság.) A kéz nagybani kiiktatásával viszonylag könnyű 'spekulálás' nélkül az - egy új dán pszichológiai könyvben* 'tudattalan intelligenciának' nevezett - 'egészet' működni hagyni. Márpedig - aki próbálta tudja - igazán focizni csak mintegy 'eksztázisban' lehet, és érdemes. Természetesen számít az edzés, gyakorlás (is), de ha valaki netán megpróbálná 'kiszámítani' a húzásait, akkor menthetetlenül kiesne a játékból. Úgy van ez, mint a zen festészetben, (szintén próbáltam!), íjászatban, stb. Az alkotás pillanatában el kell felejtenünk egónkat, és MAG-unkra támaszkodni, különben nem megy egyáltalán, vagy csak erôlködés lesz a dologból. A tudományos vizsgálatok is azt bizonyították mára, hogy tetszik, nem tetszik, a 'tudattalan intelligencia' felmérhetetlenül többet 'tud', többre képes, és mérhetôen sokkal gyorsabban, mint a görcsös egó. Alkotó emberek is tudják ezt persze.

 No most: ahhoz képest, hogy berendezkedésünk - legalábbis euroamerikában - egyre spekulatívabb, önzôbb, vagy talán éppen ezért (?!) elképesztô, hogy mennyien játszák, szeretik, nézik, 'értik' ezt a játékot ma. Egy kb. tíz évvel ezelôtti kínai vizsgálatsorozat szerint ugyan, ha valaki intenzíven elmélyed egy sportág nézésében, akkor  (talán lehet mondani) 'homeopatikusan', mintegy fizikailag is átéli (!) a szeme láttára más által végrehajtottakat. Tessék csak a törökök ellen, az egyik olasz játékos által röptében hanyatt beollózótt labdára gondolni! Több száz millió ember élt át egyfajta 'zen' élményt az biztos! 'Csak' a tanúlság levonása hiányzott talán a fél emberiség 'megvilágosodáshoz' már megint. Merthogy, jószerivel minden ember valamilyen módon képesítve van az 'egész élményre' ez is biztos! Láthatja , aki nem vak, hallhatja, aki nem süket. Tessék csak belegondolni!

 Azután itt ugye csapatjátékról van szó. Az ún. hétköznapi egymásra figyelés, és bizalom még egy ebédszünetbeni kiskapuzáshoz sem elég kéremszépen! Az az 'ön-bizalom' pedig, amire egy tényleg jó játékosnak szüksége van, felér egy akármilyen hívô, misztikus, stb. 'teljesítményével'. Itt érvényesül talán leginkább az igazi szurkolók koncetrációja, és eksztatikus, énekes, zen-és, táncos drukkolása is. Persze leginkább a helyszínen, de nem marad-hat hatás nélkül a több száz millió ember egyidejű, 'tv'-re, ugyanarra a 'dinamikus yantrára'** koncentrálása sem. Persze a reklámokat valahogy 'kifelejtve', a játékosok személyes megoldásaira figyelve elsôsorban. Ebbe is tessék belegondolni!

 És akkor még nem is említettük a nemzeti sajátosságokat, az 'egésszel', a csapatjátékkal, a nemzetközi találkozókkal, az ellenféllel stb. kapcsolatos különbözô felfogásokat, és magatartásokat! (Mely attitűdöket mindenki veszi, aki játsza, vagy nézi a játékot anélkül persze, hogy 'tudná' általában. Miért pont ez lenne teljesen tudatos?!) De fôként azért nem megyünk bele ebbe a kérdésbe mélyebben, mert akkor - az EB félidejében - az európai 'egész' helyzetet illetôen elég különös következtétesekre kellene jutnunk. Ugyanis az elôdöntôbe jutottak között csak egyetlen igazi 'nyugati' csapat maradt állva: a házigazda Hollandia. A világbajnoki címet védô Franciaország szintén a 'déli vonalhoz' tartozik inkább, ha jól megnézzük, csakúgy, mint Olaszország, Portugália, Spanyolország, hogy talán Románia, Törökország, sôt Jugoszlávia szerepét ne is nagyon firtassuk ebben a konstellációban. (Egyelôre?)

 Semmi módon nem szeretnénk az általában amúgyis kisebb, és/vagy felsôbbrendűségi komplexusban szenvedô, a 'gazdasági életben' domináns, de sorra kipotyogott 'északi vonal' kisebb-nagyobb reprezentánsainak esetleges görcseit fokozni, vagy netán felingerelni valakit. Lesz elég bajuk, amíg játékosaik megint egyszer ráéreznek az 'egész' ízére, az igazi 'önfeláldozás' örömeire. De nem kell félteni ôket különösebben. Ha akarják van rá ember, pénz, intézmény, idô és energia is. A gyerekek meg, dacára a kacatok, édességek, ilyen-olyan szerek, ön és közsorsrontó 'szórakozások' özönének, még itt is telis-teli vannak tehetséggel. Ha akarják...

 Hol vagyunk mi, magyarok? Gondolkozzunk csak egy kicsit!

 Utóirat: A talán leginkább leszerepelt Dánia egyetlen pont, és egyetlen rúgott gól nélkül (0-8) volt kénytelen hazautazni az EURO (!) 2000-rôl. No most, a sors iróniája, vagy mi folytán (khm?!) Dániában szeptemberben népszavazás lesz az euro, a 'valutaunio' bevezetése ügyében. Ráadásul úgy néz ki, hogy a nép legalább néhánnyal több, mint a fele nem nagyon akarja azt, hogy egy - innen? - úgyszólván teljesen átláthatatlan, 'idegen' pénzügyi apparátus is a fejére (föléje?) telepedjen, és a már így is több, mint gyanús 'euro-elit' ilymódon a kezébe kaparintsa az e tájon - legalábbis a média, és a 'mértékadó rétegek' szerint - egyik legfontosabb dolgunkat, a pénzt, a pénznyomást, a kamatpolitikát, stb.
 Mi köze ennek a focihoz? Sajnos egyre több. Az EB kezdetén az egy millió példányszámú, ingyen házhoz jövô 'Vasárnapi Újság' (tényleg: 'Söndagavisen') címoldalon hozott egy analízist a lehetséges gazdasági konzekvenziákról, 'Németországnak kéne nyerni...' címmel. Amint megtudtuk, a világ egyik legnagyonbb bankja, a hollandiai székhelyű ABN AMRO rendelte meg a felmérést.

 Amint többek között kiderül a cikkbôl, egy foci EB, vagy VB siker haszna milliárdokban mérhetô, és olykor feltünô politikai következményekkel is jár-hat. Talán senkit sem lep meg, hogy a felmérés értékelôi az "optimistává tett fogyasztók költekezô, befektetô eufóriájára" teszik a hangsúlyt. Innen a cím, a német gyôzelem óhaja... Ami mostmár biztósan sóhaj, bánat és panasz, nem kis megnyugvására azoknak, akik netán aggódva figyelik a pénz, a globálisan erôsödô esztelen haszon hajsza mind erôsebb torzítását a 'szent' játékban is. Meg körülötte persze. (Gondoljunk csak a legutóbbi VB döntôjére, amit szinte értékelehetetlenné mérgezett valamelyik 'sportszerkereskedô-részvényes banda' pénze!)

 Csakhogy a foci még legláthatóbban sötét árnyékában, az ön és közveszélyes (nem kevés esetben halálos) 'huliganizmusban' is 'szakrális' vonásokat mutat. De ha valaki nagyon ijesztônek találná, a csak az ördög tudja mikor ki, mi által hergelt (és százmilliókért 'leküzdött') párszáz szerencsétlen félnótás alkalmi vérengzéseit, gondoljon arra, hogy az elmúlt, több neves értékelô szerint legvéresebbnek ítélt évszázad eseményeivel szemben, a nemzetek közötti 'hivatalos vetélkedôk' leglátványosabb változata a stadionok zöld tárgyalóasztalán, a szinte abszolút többség ünnepi örömére-bánatára folyik, míg néhányan ütik egymást itt-ott; és nem fordítva! Magunk között szólva, hogyha a foci játékszabályait használ-hat-nánk a politikai konfliktusokat illetôen is, akkor alighanem sokkal jobban járnánk, mint a jelenlegi 'diplomáciával'. Az 'orosz-rulett' tôzsdejátéknál biztonságosabb lenne az biztos, és mennyivel gazdagítóbb! Persze le kéne fordítani a szabályokat a megfelelô jogi nyelvre. (A kéz használatának tiltására mindjárt volna is egy javaslatom. Nem árulom el micsoda, de lehet, hogy ugyanarra gondoltunk!?)

 Javíthatnánk a dolgon? Hogyne! Tényleg lehetne még ünnepibb, felemelôbb, szellemesebb az egész foci esemény (is). De ez elsôsorban, mint minden igazán lényeges az emberi életben a személyes 'belátás, tudasotítás, életminôség = szabad, gazdag értékelés, elmélyülés' függvénye. Ha nem hagyjuk magunkat sem félrevezetni, sem elkápráztatni például az üzleti fogások által, hanem a 'csupasz' játékra figyelünk.

 Ha volna bennem akkora merészség, amivel a dán meseíró Andersen ruházta fel kisfiú hôsét a 'Császár új ruhájában', akkor most felkiáltanék: Meztelen a Király! De milyen szép is tud lenni! (Remélem senki nem gondol valami profán dologra!)

 A legjobbakat, szeretettel
 Lazarus
 Koppenhága 2000 július 24.

 
 * Ole Vedfelt: Ubevidst intelligens / tudattalan intelligencia (Du ved mere end du tror / Többet tudsz, mint gondolod) Gyldendal 2000 Az elsô pillantásra talán nem túl meggyôzô cím nagyon érdekes elemzéseket takar. A jungiánusnak indult, de mára üdítôen függetlennek tűnô szerzô tavalyi tudat című munkájában kísérletet tett például a 'kybernetikus pszichológia' szemléletmódjának bevezetésére. Ne tesék megijedni: csak a 'tudattalan intelligencia' - személyesen is ellenôrizhetô - kapcsolási leírásáról van szó. Tisztára költôi és mesebeli a dolog. A kompjuterrel való hasonlóság persze logikus, hiszen ugyan honnan vettük volna a programépítési strukturáink terveit.
    De a legújabb szenzáció a témában magyar felfedezés. A Kossuthon hallottam a minap, hogy magyar kutatók kimutathatóvá tették azt a "kémiai módszert" (!?), amit az agy a 'pillanatnyi', minden szintet 'azonnal' összehangoló üzeneteire használ.
 ** yantra: szankszrit kifejezés, az elmélyülést elsôsorban vizuálisan szolgáló képre, többnyire geometriai ábrára.