I. évfolyam. 2. szám 2000. július 1., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Nyelvápolás


Zagyvanyelv

Részletek Molnos Angéla: Szent és sérthetetlen című előző lapszámunkban is idézett könyvéből. Példa a zagyvanyelvre:

Európa shop aktuális akciói... Egy földrész neve magyarul kiejtve, egy angol és két magyarra torzított latin-angol szó. Ez tökéletes pidgin Hungarian vagy Hunglish, vagyis zagyvanyelv. Debrecen legelőkelőbb szállodájának fogadótermében vagyunk és ezen fönnakad az Angliából érkezett vagy más nyugateurópai látogató szeme. Annyit ért meg belőle, hogy egy boltról - shop - van szó, de azt úgyis látja. Azt is megérti, hogy "Európa", de azt már nem, hogy mi köze e névnek a bolthoz vagy, hogy miért tettek az ó-betűre egy éles francia ékezetet. A másik két szót ugyan felismeri, de számára mindkettő érthetetlen, mert angolban mást jelentenek, mint magyarban. "Actual" annyi mint "tényleges" és egyáltalán nem "mostani, jelenlegi, mai". "Action"-nak sincs köze a "leszállított árak"-hoz vagy "kedvezményes árukínálat"-hoz. Egyszerűen csak azt jelenti, hogy "cselekvés", "tett". Aki jól tud angolul, annak e zagyvanyelv határozottan visszataszító, bosszantó, esetleg még sértő is. saját angol nyelvérzékemet kétségtelenül bántják az ilyen szövegek. A zagyvanyelv csak műveletlenségről tanúskodik és alkalmatlan arra, hogy egyenrangú félként mutassuk meg magunkat az Egyesült Európai Államokban. Azonkívül még az angol nyelvtanulást is megnehezíti, mert az angolból vett szavak nemcsak helyesírásban és kiejtésben torzulnak el, hanem az idő folyamán teljesen eltérő jelentések is ragadnak rájuk. Aki ma angolul tanul, annak át kell képeznie magát a szavak és kifejezések értelmét illetően. Az átképzés, a hibás tanulás kijavítása pedig tudvalevően nyűgösebb, mint első menetben helyesen megtanulni valamit.

¨



Egy nyelvi babona

Csak dicsérni lehet a Lundi Lap és a Magyar Liget nyelvtisztasági törekvéseit. valóban fontos, hogy írásunkban, beszédünkben ne használjunk derűre-borúra idegen szavakat, csupa kényelemszeretetből, mivel azok könnyebben eszünkbe jutnak. A fölösleges idegen szavak kerülése és a magyar megfelelők keresése tudatosságot és fegyelmet kíván tőlünk, ami nem valami népszerű követelmény korunkban: általában szeretünk mindent a könnyebbik végén megfogni. Annál furcsább, hogy máskor hajlamosak vagyunk túlzásba vinni a nyelvi fegyelmet, s önként viselünk olyan kötelékeket, amelyeket magyar anyanyelvünk sohasem kényszeríttet ránk. Ilyenek az iskolai oktatásba s azon át a nyelvi köztudatba befurakodott un. nyelvi babonák, melyek újra és újra felvetődnek, s állásfoglalásra kényszerítik a nyelvművelőt, hiába hiszi szegény, hogy már rég tisztázva van a kérdés, s nincs mit hozzátennie az eddigi érvekhez.

Íme, fenti mondatomban kihívóan elhelyeztem egy formát, amelyen fönnakadhat egy makacs nyelvi babona híve: "rég tisztázva van a kérdés". Ő ezt agy írná s mondaná "helyesen": "rég tisztázott a kérdés". Engedékenyen vállat vonok: miért ne? Nyelvtanilag kifogástalan, rosszul sem hangzik. A nyelvi babona híve azonban nem ilyen engedékeny: ő rossznak minősíti az én megoldásomat,



s egy kalap alá veszi a meg lett lőve"- féle szólásmóddal, holott az egészen más és szerintem is helytelen, csúf germanizmus. A különbség világos: a lett igés szerkezet cselekvést, a van (volt) igés pedig állapotot fejez ki, s mindig használható éppen az állapot kifejezésére. "Zöldre van a rácsos kapu festve" - a kapu állapotáról, tartós tulajdonságáról mond valamit. Ám ha ezt mondanám: "zöldre lett festve", akkor egy egyszeri cselekvésre utalnék, amikor zöldre festették. Ezt a magyar nem passzív szerkezettel szokta kifejezni, mint mondjuk a német és a svéd. "Meg lett mondva"- helyes magyarsággal. megmondták vagy megmondtuk.

A van (volt) igés szerkezet helyes használatára vég nélkül hozhatnánk fel példákat a nép- és a műköltészetből: "Bé van az én zubbonyzsebem varrva (eredetileg: szűröm ujja kötve)"; "Rajta, rajta Görc városa, Fehér László meg van fogva"; " A Vargáék ablaka rózsával van kirakva". A van ige el is maradhat: "Éva, szívem, Éva, most érik a szilva; terítve az alja, megszedjük hajnalra".

A köznyelv is él ezzel a lehetőséggel: terítve az asztal- sokkal természetesebben hangzik, mint "az asztal terített". Arany Toldijából: "mintha ördög volna belé bújva"; "a lándzsák a fal mellé voltak támogatva"; ő is szörnyen meg vala indulva"; "öcsém el van veszve"; "vétkéért meg leszen büntetve" (a lesz ige ugyanis a van jövőideje itt, ám a lett egyáltalában nem a van igéhez tartozó forma!)

Persze tudom, hogy ezer példával sem tudom meggyőzni azt, aki idegenkedik ettől a szerkezetttől, s a "tötö-nyelves megoldást tartja magyarabbnak, tömörebbnek. Próbáljuk meg "tötö"- nyelven a fönti példák némelyikét: "az én zubbonyzsebem bévarrott", vagy "az én szűrőm ujja békötött"- szebb-e, jobb-e így? s nem lesz-e ráadásul félreérthető is, ha így mondom: "Fehér László megfogott", ehelyett: "meg van fogva"? Vagy a sebésznek ez a mondata: "a páciens megoperált", ehelyett: "meg van operálva"?

Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy a kérdés ezzel koránt sincs kimerítve (korántsem kimerített). Maga Arany János sem tudta kielégítően tisztázni elméletileg és szabályba foglalni, mikor helyénvaló s mikor magyartalan az ilyen szerkezetek használata. Úgy látszik, nyelvérzékünkre vagyunk utalva ("utaltak vagyunk"), ami majdnem azt jelenti, hogy ízlés dolga...
Szente Imre

Töprengés

Megszívlelendő Szente Imre nyelvi elemzése, és figyelmeztetése is helyénvaló, miszerint nyelvérzékünkre utalva "meg kell rágnunk" minden szavunk. a legtöbbet, amit akarhatunk az, hogy gondolkozva beszéljünk, kerüljük a szokványos fogalmazást, a sablonokat. A "tötö"- zést is. Feltehető, hogy a "bévarott, békötött, megoperált "és hasonló megoldásokat kiszűri nyelvérzékünk, mert a magyar nyelv csak kivételesen használja a passzív szerkezeteket, hiszen tartalma is ellentmond hagyományosan nyílt szókimondásunknak. A körülményeskedést elkerülve az a magyaros, ha megnevezzük (amennyiben megnevezhetjük) ki varrta be a "zubbonyzsebem ujját", ki kötötte be a "szűröm ujját", ki fogta meg Fehér Lászlót, és ki műtötte meg a beteget. Úgy lehet, magyarul szépen és helyesen akkor fogalmazunk, ha magyarul gondolkozunk.



felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.