I. évfolyam. 2. szám 2000. július 1., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Kristianstadi Lap
1. évfolyam, 2. szám 2000 / 2.


Így láttam a Magyarok Világkongresszusát

A SMOSZ küldötteként vettem részt a kongresszuson és tisztújító közgyűlésén. Hat szép napot töltöttem Budapesten örömmel és ürümmel vegyesen. Elmondhatom, hogy kisebb és nagyobb hibákkal tarkított jó rendezésnek voltam szemtanúja.

A kongresszusi napok felemelően hatottak a magyar ember lelkületére, otthon éreztük magunk a hazában. A pompásabbnál pompásabb helyeken tartott rendezvények azt a benyomást keltették, hogy minden rendben van a Világszövetség háztáján. Szívet melengető szavak hangzottak el mindenütt, és mindnyájan otthon éreztük magunk. Hazajöttünk a hazába a "világ minden sarkából szétszóródott magyarságot" képviselni.

"A következőkben a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítése a fő célunk" - mondta Orbán Viktor miniszterelnök kongresszusi beszédében. Végre nemzetegyesítésről beszél a kormány, végre valaki, aki kimeri mondani ezt. "Egy és oszthatatlan a magyar nemzet" - hangzott el többször is ezeken a napokon. Különböző csoportokban kedvvel dolgoztunk a SMOSZ küldöttségében. A Hősök téri koszorúzás, a 301-es parcella megkoszorúzása (szomorú emlékekkel), látogatás a Hadtörténeti Múzeumnál, Gönc Árpád köztársasági elnök fogadása a parlamentben, és még sok más esemény emlékezetesen szép volt. A kongresszus három munkanapja után legszívesebben hazajöttem volna, csak azért, hogy emlékeimben minden szépnek maradjon.

Az 1998-ban, a Világszövetségben tapasztaltak alapján érezhettem, hogy továbbra sem babra megy a játék. Feszült légkörben kezdődött a tisztújító küldöttgyűlés. A teremben ülők, a világ minden részéről érkezett küldöttek három csoportra (anyaországi, Kárpát medencei és nyugati) osztva próbálták igazukat egymásra ráerőszakolni. Határozatokat fogadtunk el - többnyire jókat -, a magyar nemzet érdekében. A választás előtti percekben érződött az ellentétekben kialakuló feszült hangulat. Vádaskodások innen is onnan is. Már nem volt oly szép az egész, most már tudtam hogy "Ki a magyar?". Ez többször is elhangzott a találkozón, különbnél-különbül megválaszolva.

Gondolatban még kint voltam a 301-es parcellán, ahol képzeletemben neves 56-os hősök hajba kaptak Nagy Imre miniszterelnök sírja fölött. Könnyek gördültek az arcomon... Négyen indultak harcba az MVSZ elnöki székéért. Az első forduló után ketten maradtak. Boross Péter volt miniszterelnök és Patrubány Miklós az MVSZ alelnöke. A negyedik és utolsó fordulóban Patrubány Miklós nyert. Szabályosan és jogosan. Az őt választók nagy örömére és a többiek nagy elkeseredésére. Az ezután történteket szégyellem leírni. Ekkor többen megmutatták, hogy "Ki a magyar?!". Többen elhagyták a termet.

A küldöttgyűlés határozatképtelen maradt, és az alelnökválasztásra már nem kerülhetett sor. A következő nap sem. Egyesek megkérdőjelezték Patrubány Miklós megválasztásának helyességét és jogosságát. Akkor miért volt szükség a küldöttgyűlésre? Miért kellett annyi pénzt elkölteni a Világkongresszus összehívására? Miért beszéltünk akkor nemzetegyesítésről, ha a jog nem jár ki egyformán mindenkinek? Mindenki választhat és választható - olvasható az MVSZ alapszabályzatában. Aki figyelt, hat nap alatt látta, hogy ki Patrubány Miklós és mit dolgozik. Nem volt véletlen a megválasztása. A küldöttek "MVSZ-munkást" akartak!

Nemzetegyesítésről ne beszéljünk addig, amíg nem fogadjuk el egymást úgy, amilyenek vagyunk. Mert nagy bajok vannak ott, ahol a Trianont emlegetni bűn. Európa szívébe nyilallik Trianon igazságtalansága, miközben mi azon veszekedünk, hogy "Ki a magyar?". Mi lesz veled magyar nemzetem?!

Molnár Gergely.

felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.