Egy el nem hangzott felszólálásból A MAGYAROK V. VILÁGKONGRESSZUSÁN Még mindig reménykedünk abban, hogy a Magyarok Világszövetségének ténykedése mindannyiunk közös céljának elérését szolgálja majd. A Világkongresszus időnként után világgá röpített hírek továbbra sem a tennivalókkal kapcsolatos együttgondolkozás eredményeit, hanem a személyi és hatalmi kérdéseket részesítik előnyben. Mert az fontosabb, hogy miért került annyi erdélyi a vezetőségbe! Mintha a magyarok között is volnának magyarabbak. És a Világszövetség csak kidekázott vezetőkkel valósíthatná meg a megmaradásunk érdekében összefogásunkat. Az alábbi részlet közlésével a lényegesebb kérdések napirenden tartását szorgalmazzuk.: "Naponta alakulnak és bomlanak kisközösségeink, mert tagjaik előtt még nem elégé világos, hogy összetartozásuknak és egyetértésüknek megfelelőn egyetlen célkitűzésük legyen: anyanyelvünk ápolása. Olyan célt kell keresnünk, amely felülemelkedni segíti a politikai, és vallási meggyőződésben, műveltségben és viselkedési szokásokban másságot mutató anyaországi és az ország határain kívül rekedt vagy kivándorolt magyarokat. A Magyarok Világszövetségének éppen ez az alapvető feladata. És ha ezt pártoktól és kormányoktól, tehát politikától függetlenül teszi, már csak a megfelelő eszközt kell megteremtenie, ahhoz, hogy nemes célját megvalósítsa. Követve a gondolatsort és azt a szükségszerű igényt, hogy a Világszövetség minden magát magyarnak valló egyént egyesítsen, magyar népszámlálással felérő javaslat a személyenként egy dolláros tagdíj bevezetésének gondolata. Következő szinten, a magyar családokban kellene oldani a jócskán felgyülemlett tájékozatlanságot, segíteni a nevelést. Ezt szolgálhatná egy az egész világon terjesztendő magyar családi lap. Ennek tervét évtizede kidolgoztam és különféle lapokban, kiadványokban, körlevelekben terjesztettem. Lényege az, hogy politikamentesen szóljon a család minden tagjához, és szórakoztatva szolgálja a nemzeti tudat megtartását. Nyelvápolás, olvasmányos, történelem, gyerekeknek, fiataloknak, nőknek, különféle jövős kedvtelések hódolóinak szerkesztett oldalak és állandó rovatok tennék kedvelté ezt a családi lapot, amelynek előfizetési díja benne foglaltatna az egy vagy több dolláros tagdíjban. Ugyanis a tagdíjnál is jobban szolgálná így az összetartás igényét.

Határtalán hazában Az Erdély kövei 10. kötetének alcíme Ezredfordulós töprengések. Jeles szerzők gondolatainak tárháza. Az interjúkat az Erdélyi Könyv Egylet tízéves fennállásának ünnepi kiadványa. Szerkesztői: Dávid Gyula és Veress Zoltán. Grafikai szerkesztő: Horváth Tibor. Mert nemcsak adni, hanem inkább kapni szeret minden ember. Ebben a havonta megjelenő lapban a Világszövetség külön oldalon rendszeresen tájékoztathatná a világ minden sarkában élő magyarokat legfontosabb ügyeiről, és valóban összefoghatna mindannyiunkat közös céljaink érdekében. Kipróbáltam ezt minden segítség nélkül, amikor Magyar Liget néven néhány dél-svédországi város magyarjait összefogásra buzdítva lapot indítottam. A Magyar Liget lényege, az hogy írásra, anyanyelvünk ápolására szoktatja, - a világhálón is megtalálható lap - fokozatosan gyarapodó olvasó táborát. A magyarok családi világlapjának terjesztése ma már nem okozhat gondot. Patrubány Miklós javaslata, miszerint meg kell hódítanunk a világhálót -korszakalkotó lehet. A magyarok családi világlapja a világhálóról letölthető, és tagszervezetei által nyomtatott formában is terjeszthető A jövő pedig még ennél egyszerűbb megoldásokat kínál egy ilyen családi lap gyors terjesztéséhez. Nem felkészülni erre annyit jelentene, hogy nem számolunk a jövőnkkel. Magyarságunk építésében, akár az élet többi dolgában, az önmagából építkezést, vagyis a nanotechnológia törvényeit hasznosítva lehetünk korszerűek. Gyorsan gyarapodó ismereteink a világháló segítségével terjednek. Meghódítani annyit jelent, mint végtelen mezőin nyargalászva, de egymáshoz is közelebb kerülve, önmagunk alkotó kifejlését magyarként higgyük A mítoszok üllőjén csattanó ismeretek kalapácsa alatt alakul sorsunk. És "Az Élet szent okból élni akar..." S kit Magyarországról dobott ki a sors annak ezerszer is akarnia kell! Kiálthatunk erre háromszoros vagy a svédeknél a királyokhoz illően többszörös éljent. De ha nem teszünk rá vérszerződéses komolysággal becsületes magyar fogadalmat, magyarnak sem itt az anyaországban, sem szerteszórtan a nagyvilágban, a következő, még inkább gyorsuló évezredben, meg nem maradunk" Tar Károly