I. évfolyam. 2. szám 2000. július 1., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Irodalom


Günter Grass

A Hal
(részlet)

A "ki vagy?" hasonlóan meglepő esetekben sokszor föltették már. A kérdezett többnyire megtagadta a választ, vagy csak dünnyögve közölt valami homályosat. A Hal viszont nem rejtélyeskedett. Először azt kérte, hogy hébe-hóba löttyintsenek rá vizet - erről Siggi gondoskodott, kéznél volt egy üres konzervdoboz -, majd a száját gyógykezeltette egy hapcizsebkendővel, mert még mindig vérzett - Siggi vette gondjába -, végül köntörfalazás és kertelés nélkül elmondta, kicsoda-micsoda.

Röviden vázolta az új kőkori helyzetet, majd én következtem, a tudatlan halász, akire rátérve kifejtette, hogy milyen okokat megfontolva nyomakodott bele az én angolnázó varsámba, és azt ajánlotta, hogy elszegődik hozzám tanácsadóul.

Átlagos képességű új kőkori tökfejnek nevezett. Mivel tartós kiskorúságra kárhoztattak, képtelen voltam fölismerni a nőuralom gondoskodásrendszerének totalitását, még kevésbé tudtam kitörni belőle. Kizárólag képírói tehetségem, az a kényszeres törekvés, hogy jeleket, mintákat alakokat karcoljak a homokba, keltette föl benne a reményt, hogy képes leszek, ha követem a tanácsait, olyan feltételeket megteremteni, amelyek által lépésről lépésre - "evolutíve" , mondta - megszüntethető a nőuralom. ez sikerült is, mondta, noha a Visztula táján kétezer éves késéssel. Később is sok baja volt velem, mondta. Bárhol időztem, akár a késő gótikában, akár a felvilágosodás évszázadában, csak kudarcokat halmoztam. És egyáltalán, mondta a Hal, a férfiügyet már végképp nem tudja előbbre vinni, pedig milyen szenvedélyes pártossággal szorgalmazta. Ahogy szokása, ugyebár, mert ő kísérletezik, egyre csak kísérletezik. a teremtést nem szabad befejezetnek tekinteni. Ő a vén szakadár Blochhal van egy véleményen. ( s idézte a filozófust: "Vagyok. De nem enyém az énem. Ezért csak leszünk majd.") Ebből az okból az emberi fejlődés egy új szakaszát óhajtja megnyitni.

Kéri a hölgyeket, hogy szólítsák egyszerűen Halnak. a férfiügyről már semmi se sül ki. Egy rövidesen bekövetkező válság világszerte jelezni fogja a férfiuralom végét. Az urak csődbe mentek. Visszaéltek a hatalommal, erre vesztegették a potenciájukat. Mivel új ösztönzőt lelni már képtelenek, most megpróbálják a szocializmussal menteni a kapitalizmust. Röhej. Ő, mondta a Hal, a jövőben már csak a női nem iránt óhajt segítőkészen érdeklődni. No, nem úgy, hogy a parton marad. Meg kell érteni, hogy szüksége van a saját elemére. És mert három olyan hölgy vendégbarátságának örvend, akiknek az elzüllött férfi-női-viszony csak fásult egyhangúságot jelent, bízik benne, hogy megértik ezt az elemi igényét.

- Egyszóval - fejezte be a Hal -, önök, hölgyeim, újra szabadon engednek, én pedig az élet minden helyzetében tanáccsal szolgálok, de alapvetővel is. Korfordulót kell följegyezni, itt és most. Alapelvem a nemek hatalmi szerepváltása Az asszonyokon a sor. csakis így adhatunk a világnak, a mi árva, mert minden reményét elvesztett világunknak, a már tehetetlen férfiasság játéklabdájának új, mondjuk ki nyugodtan, feminin értelmet. Hiszen semmi sincs még veszve.
Fordította: Bor Ambrus

Werner Aspeström
Forgatag

Rossz sejtelmeink olyan módon sorakoznak, hogy hasonlatosak a vízfolyáshoz, amely a sziklafal közelébe jutva tajtékzik. A parton gyökerezett fák nyugodtságot mutatnak és köszönik az özönlő permetet. Az emberek és a vizek viselkedésére jellemző, hogy válságos állapotukban forgatagba jutnak. Ár ellen nem úszhatunk, amikor sebes a sodrása, az erélyes víztaposás sem tart fenn tovább. Mi elkedvetlenítjük egymást, felebarát felebarátot keres. Köszönöm, hogy van ilyen látványosság egyetemes kavarodás és formakeresés, ha úgy tetszik forgatag, amely egyenes utat tör a bukás, a katasztrófa felé.

Ez nem szabadít meg minket, az események későn nyugszanak. A folyókban, a patakokban és csermelyekben csendesen forgó lim-lom szigeteket lát az ember. Nemrég, amikor megkíséreltem emlékezetembe idézni és tisztán látni a múlt eseményeit, a megkülönböztethető igazságokat és féligazságokat, a tényeket és agyrémeket. Rájöttem, hogy minden gubanc összegyűl és megkérdezi tőlem: A legjobb talán így? A köd védekezik módszere ellentétével. A maga nyirkos puhaságával és tunya mozdulatlanságával védekezik a széltől, amely rátapadva cafatokra tépné szövetét, ezt tenné a legszívesebben, egyre csak ezt akarja.

A harmatcseppek néha elképesztenek nagyságukkal. Ily módon megkíséreljük megőrizni belső hűvösségünket. Előbb vagy utóbb a napsütés lyukat perzsel belé. Elpárolog, kiadja lelkét, mint minden burokba, bőrbe csomagolt membrán.
A csigavonal a csillagködökben mutatja örvényléssel rokon és azt visszatükröző alakját, ezzel késlelteti a katasztrófát, elnapolja a kozmikus megsemmisülést.

Fordította: Tar Károly



felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.