I. évfolyam. 1. szám 2000. március 15.

•[vissza]

Az a dolgunk, hogy Krisztust magyarul hirdessük!

Dr. Békássy N. Albert és Varga Pál

Szétszórtságunkban - Nyugat-, Közép- és Észak-Európa területén - magyarnyelvu igehirdetést és lelki gondozást végzünk tizennégy országban a reformátusok és protestánsok között. A Nyugat-Európai Magyarnyelvu Református Lelkigondozó Szolgálat (NYEMRLSZ) történelmi szerepe és egyedi volta olyannyira rendkívüli, hogy kitunik minden más nemzet menekült-, vagy bevándorló egyházi szervezete közül. Zürichben bejegyzett jogi személy és a zsinat-presbiteri elv szerint meghatározott európai keretszervezet, amely nyelvi és felekezeti szórványhelyzetben a lelki értékek és a magyar református hagyományok megorzésére hivatott.

Vállaljuk Európa országaiban a Kárpát-medencén kívüli magyar reformátusság csúcsszervezeti képviseletét a reformátusság nemzeti egyházai és a Kárpát-medence tömbreformátussága között. A NYEMRLSZ nem egyházkerület, nincs lelkészegyesületünk sem, és nem vagyunk tagjai a Református Világszövetségnek (WARC). 1944-ben Ravasz László püspök megbízásából és az Egyetemes Református Konvent egyházjogi folytonosságával (7876/1944 iratcsomó) Nagy Sándor valamint munkatársai irányításával kezdodött a NYEMRLSZ hoskora. Anglia kivételével országokként megalakították az elsosorban protestáns és egyetemes alapon muködo állandó magyar református egyházi szervezetet, a Szórványban Élo Magyar Református Egyházat (SZÉMRE). Ennek jogutódja az 1957-ben európai keretszervezetté alakult Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat, amely 1993-ban - nemzetiségi jellegét hangsúlyozva - elnevezését a Nyugat-Európai Magyarnyelvu Református Lelkigondozó Szolgálatra módosította.

Célunk és feladatunk: a "vallás és vállalás" a nyugat-európai hatalmas méretu szórványban. Nyolcvanegynéhány városban tartunk magyar protestáns istentiszteletet. Megboldogult elodeink helytálltak, csaknem teljes magukra hagyatottságban huséggel, szellemi-, lelki, és anyagi elkötelezettséggel harcolták "ama nemes harcot" (2 Tim 4,7). Mi folytatjuk a harcot a hitért, anyanyelvünkért és önazonosságunkért. Igyekezünk megorizni egyházi és kulturális örökségünket és közösségeinket, a gyülekezetek közötti közvetlen tájékoztatást és a kapcsolattartást. Az "egymást lássátok - halljátok" kapcsolat tartás feladatának a gyülekezeti lapokkal, látogatásokkal és kölcsönös tájékoztatással igyekszünk eleget tenni A "Refnet" oldalain 1996 óta hírt adunk magunkról a világhálón (http://www.mujweb.cz/www/refnet) is, folyamatosan frissítve honlapunkat.

A Magyar Református Világszövetség (MRVSZ) egyik alapítójaként 1991-ben Területi Egységgé szervezodtünk. Bütösi Jánost - a MRVSZ elso elnökét pedig - megbízatása lejártával 1996-ban, a NYEMRLSZ tiszteletbeli tagjává választottuk, a világ magyar szórványreformátusságának lelki gondozására fordított munkássága elismeréséül. "János bátyánk" szeretetével és közöttünk való fizikai jelenlétével, egyetemességével, prófétai igehirdetéseivel és hittudományi tevékenységével bizonyította sokszínu szolgálatát, megalapozta a MRVSZ ígéretes jövojét.

Az évszázad végére bekövetkezett közép-kelet-európai rendszerváltás után új területi egységekkel gazdagodtunk (Berlin, Prága és a balti országok). Növekedésünkkel azonban gondjaink nem kisebbedtek! A befogadó országok - ahol csak tehették - lerázták magukról, és megszüntették a "menekülteknek" már nem nevezheto magyar ajkú adófizetoik pénzébol visszaszármaztatott csekély anyagi támogatás kötelezettségét. E leépítés következtében sokfelé továbbra is megoldatlan a folyamatos magyar szolgálat és nehéz a magyar gyülekezetek lelkészeinek helyzete. Foállásban 40 - 50 magyar református lelkész dolgozik a befogadó országok egyházi keretében, de csak tucatnyi végez - többnyire önként és díjmentesen - magyar szolgálatot. Kivételt képviselnek az angliai, illetve a hollandiai magyar reformátusok, akik sanyarú körülményeik között is önfenntartók. Sokfele aggasztó a bizonytalan anyagi lét, amely helyenként lelkészhiányt okoz. Külön fejezet az egyedüli nyugati magyar gimnázium gondja Németországban.

Egyházpolitikai megfontolásból, a II. Világháborút követo mintegy fél évszázadban szüneteltettük kapcsolatainkat a Kárpát-medence tömbreformátussága hatalom irányította hivatalosaival. Alkalmas idoben ezt újraindítottuk, amikor 1991-ben, a svédországi Lundban tartott 4. Nyugat-Európai közös protestáns magyar hittudományi tanácskozáson, először vettek részt a Kárpát-medence protestáns egyházainak képviseloi (1. kép). Hosszú távú terv született Lundban az európai magyar protestáns egyházak és a Kárpát-medencei történelmi protestáns egyházak közötti lelki vérkeringés helyreállításáról. Eloször 1992-ben Sárospatakra "tértünk haza gyökereinkhez " Azóta kétévenként váltakozva találkozunk Nyugat-Európában és a Kárpát-medencében. Körbelátogatjuk a történelmi protestáns egyházakat. 1994-ben Kolozsváron illetve Nagyváradon, 1996-ban a felvidéki Észak-Komáromban, 1998-ban pedig Kárpátalján, Beregszászon tartottuk hittudományi tanácskozásunkat és a Küldöttközgyulést (a NYEMRLSZ legfobb kormányzó testületének évenkénti tanácskozását). A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatához (MRETZS) pedig 1995-ben csatlakoztunk.

A múlt század kilencvenes éveiben bekövetkezett közép-kelet-európai történelmi fordulat megfelelo politikai értékelésével a nyugatra sodródott magyarok helyzete is másként alakult. Gyülekezeteink törzsgárdája ma már nem anyaországi "emigráns". Lassan elfogynak az ötvenhatos menekültek, leszármazottjaik már alig tartanak velünk. Vegyes házasságban élnek, többnyelvuek. A gyülekezeteink tagjainak többsége és a vezeto szerepet vállalók lelkes csapata a nyolcvanas évek erdélyi meneküloibol áll. Az erdélyiek "kirajzását" a lényegesen kisebb nagyságrendu jugoszláviai magyarok követték. Új jelenség a külön csoportot képviselo külföldön gyermekvigyázást vállaló fiatalok, akik néha egy évig is kitartanak gyülekezeti közösségeinkben... Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Svájcban, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, a Skandináv és a Balti - államokban, szerény becsléseink szerint - mintegy negyedmillió magyar él. Ezek jó egy negyede protestáns, de közülük legfeljebb öt-tíz százalék tartozik a magyar gyülekezetekhez.

Az országonkénti magyar szolgálatok jövojét önazonosságunk megtartásában véljük, a magyar nyelvu lelki gondozásnak a biztosítékát pedig a területi nemzeti egyházak keretében szorgalmazzuk. Svédországban, Norvégiában és Finnországban az önfenntartásra alapozott magyar szolgálat jogalapot szolgáltathat egyházfenntartási járulék beszedésére...Fogyunk, pusztulunk, elodeinket temetjük és a beolvadástól nem mindenkit sikerül visszatartanunk. Új lehetoségeink a kevésbé hagyományos megoldások keresését indokolják - egyfajta úttöroszerep vállalására kényszerítenek. Mi tehát az európai magyar szórványreformátusság érdeke? Az, hogy az erok összeadódjanak!

Az, hogy az erok összeadódjanak! A jóakaratú emberek többsége ezt belátja. A harmadik évezred kezdetén itt munkálkodni azt jelenti, hogy szembenézünk a gondokkal, és reménységgel várjuk, amit a következo évezred hoz. A huségesek esetében a megpróbált egyház hite mindig felragyog. Szórványhelyzetben a protestáló hit létjogosultsága megvan a magyar reformátusságban, küldetéstudata az általános keresztyén küldetés része. Össze kell fognunk az egyetemes egyházi és közéleti teendoinkben, hogy kallódó egyházi közösségeink megmaradhassanak. Ha a magyar református egyház az Ige egyháza, akkor benne nem tunhetnek el a népünk hitét és sajátos nemzeti jellegét mutató jegyek, de átminosülhetnek.

Nem a nemzeti eszmékre építünk, nem magyarságunk hangsúlyozása lesz az alap, amely szerint az Igét a magunk képére, és hasonlatosságára igazítjuk, vagy nemzeti gondolatainkat a vallás színébe és ruháiba öltöztetjük, hanem hányatott és megtiport nemzetünket ráépítjük az egyetlen biztos alapra, Jézus Krisztus tanítására. tudva azt, hogy itt többrol van szó, mint puszta felekezetközi együttmuködésrol. Meg kell tanuljuk, hogy Krisztust nem lehet részekre osztani! Ezért, a jóindulatú emberek összefogásával és a Külföldön Élo Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségével együtt, a megoldást közös protestáns lelki gondozó szolgálat létrehozásával reméljük megtalálni, amelybe beletartozhatnak a nagy szétszórtságban élo reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és szabadegyháziak. Ez a kísérletünk bár újabb megosztottsághoz vezethet (a megmaradásukért görcsösen küzdök felekezeti öntudatának féltése miatt), de megoldást jelenthet a kényszeruségbol szétszórtan élo sok magyar protestáns önazonosságának megorzésére. Ugyanakkor rengeteg újabb gyakorlati gond is elokerül.

Példaként az egyházi "kiküldési" és "felhatalmazási" kérdések említendok: Ki küldhet és hatalmazhat fel ösztöndíjast, vagy lelkipásztort és melyik gyülekezetbe? Melyik felekezet az illetékes, milyen anyagi elkötelezettséggel? Ki, kit és hová anyakönyvezhet;? Mit jelent a kárpát-medencei - és a helyi illetékességu nemzeti egyházhoz való kettos kötodés? A kárpát-medencei egyházi vezetok és szervezetek védnökségét és felelosségvállalását reméljük. Sérthetetlen gyülekezeteink presbitériumának önrendelkezése, az önhatalmaskodás kísértése ellenére is. A presbitériumokkal való építojellegu és szoros együttmuködés elofeltétele az új egyházi keret megkeresésének. Egyesíteni kell eroinket Isten nagyobb dicsoségére és gyülekezeteink megtartására, hogy hivatásunknak eleget tehessünk. Ez teljességében elérhetetlen, mégis - nemzetünk szolgálatában - a kituzött evangéliumi szeretet és türelem célja nem csak minoségi néppé formálja majd, de megtartja népünket. Hitben, kultúrában, tudásban, civilizációban egyaránt Jézus tanítása szerinti minoséget kell akarnunk.

Ez a viszonyulás igehirdetésünk sarokköve. Ezért nem cserélheto fel az Ige hirdetése üres nemzeti frázisok puffogtatásával. Nemzetünket az évszázadok folyamán, az anyaországban, de különösképpen a kisebbségi- és szórvány sorsban az egyház tartotta meg öntudatában. Mi azon munkálkodunk, hogy anyanyelvünkön tisztelhessük az Urat Európa-szerte, és gondoskodni szeretnénk arról, hogy a magyarul beszélo református keresztyénekhez érkezett Urat, utódaink is anyanyelvünkön ismerhessék meg. Ez pedig már nem csak azt jelenti: megjósoljuk a jövot, hanem azt, hogy felelosen meg is alkotjuk! Lelkesíto vezetoink voltak és vannak, de a harmadik évezredben nem csúcsoknak kell érintkezniük, hanem a fonalaknak kell egybeszövodniük. Erre kituno lehetoséget biztosíthat a MRVSZ és a világtalálkozók.

Megmaradni úgy tudunk, ha összetartunk. A református-evangélikus szórvány nyugat-európai párbeszéde sok kérdésben példás lehet. Szórványhelyzetben összefogással keressük a magyar protestánsok megmaradásának lehetoségét. A magyar református jövo megtartását ebben az évezredben magasabb szintu, új minoségu - felekezeten felüli összefogással muveljük. Az egyetemesség nem ütközo, hanem híd. Hinnünk kell abban, hogy érdemes magyar reformátusként megmaradnunk nem csak a Kárpát-medence földrajzi széttagoltságában megkérdojelezett haza számára, de a nagyvilág bármely pontján is, ahol tisztességet szerzünk annak az egyetemes szellemi hazának, amelyet lelki közösségként magyar reformátusságunk képvisel. Két átfogó jellegu református szervezetünk, a MRETZS és a MRVSZ, fennmaradásunk gyakorlati kérdéseinek rendezését és rendszerezését biztosíthatja. Elvárjuk és reméljük, hogy a.kárpát-medencei tömbreformátusság vezetoi az elkövetkezo Világtalálkozónkig nagyobb megértést tanúsítanak és megnyugtatóan rendezik a magyar reformátusság gondjait szerte a nagyvilágban.


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.