A nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor tíz-tizenöten időnként összejöttünk Lidingöben, és régi jó szokásunk szerint kergettük a pettyest boldogan. Kolumbiai vagyok. Szülőhazámban nagyon szeretik a focit, és Magyarországra kerülve hasonló rajongókkal találkoztam, itt Svédországban is tovább kell éltetnünk azt a testet-lelket nemesítő sportot. Magyar a feleségem, magyar barátaink közül ki ne szeretné a labdarúgást?

Úgy, hogy csak jártunk a pályára, összejött egy-egy kis csapat. Amikor pedig belejöttünk a játékba jelentkeztünk, feliratkoztunk a városi bajnokságba és felvettük a Hungária nevet. 1986-ban volt ez, szép emlékezetes két év volt. Csoportunkban a második helyen végeztünk. Emlékezetes játékosaink voltak: Nagy Gábor ( Bagi), Molnár István (Gatya), Józsi, akit mindenki csak Kukoréknak hívott, Darázs Gábor ( Méhecske), Kiss Attila, Izsó Erik, Ocskó Laci, Szukovszky Lajos, és három lengyel fiú, akik közül ma is

Most újraalakul az egykori híres Hungária. Jacek és Lombo köré gyűl az új csapat. Ott van Augusto Osorio két fia is: Rafael és Roland. Tervük szerint benevezik a csapatot a városi bajnokság 7. osztályába és jelentkeznek a nyári kupa kiirt versenyére is. Felhívásuk, amelyet lapunkhoz eljutattak a következő:

Örömmel értesítjük tagságunkat, hogy labdarugó szakosztályunk újraalakult: Hungária F.C. néven. Ügyes, technikás, kitartó labdarúgást kedvelő fiatalokat és "öreg fiúkat" szeretettel várunk szakosztályunkba. A jó focisták mellett kitartó szurkolókra és támogatókra is szűkségünk van, aki anyagilag segítik szakosztályunkat, és hozzájárulnak sikeres szerepléséhez. Mindenféle kisebb-nagyobb támogatást örömmel és köszönettel fogadunk. ígérjük, hogy a Hungária nem hoz szégyent a magyar színekre!