A Pázmány Péter-bibliográfia módszertani kérdései



Szerző: MACZÁK Ibolya
kategória: 53. évfolyam > 2007. 4. szám
Hozzászólás: 0

Elhangzott az MKE Bibliográfiai Szekciója által 2007. május 25-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán (Piliscsaba) tartott „Bibliográfiai műhelymunkák a PPKE BTK Könyvtárában” c. rendezvényen.

Az utóbbi időben új lendületet vett régi magyarországi irodalommal kapcsolatos kutatások során Pázmány Péter (1570–1637) sokrétű munkássága is jelentős mértékben az érdeklődés fókuszába került. Ezért is vált indokolttá életművének és az erről szóló szakirodalomnak számbavétele, rendszerezése, melyhez a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Irodalomtudományi Intézete Régi magyarországi irodalom specializációjának hallgatóiként kezdtünk hozzá.
Eredeti elképzelésünk nem volt több, mint hogy Polgár László Pázmány-bibliográfiáját kibővítsük az azóta megjelent művek listájával. Ez a segédlet ugyanis 1987-ben jelent meg a Lukács László és Szabó Ferenc által szerkesztett, s Pázmány halálának 350. évfordulójára megjelent Pázmány Péter emlékezete című kötetben, s 1985-ig tartalmazza a Pázmánytól, illetve róla kiadott műveket.2 A későbbiekben azonban világossá vált számunkra, hogy a Polgár-bibliográfia nem teljes, s ekkor határoztuk el egy teljességre törekvő segédkönyv elkészítését. Munkánk végeztével megállapíthatjuk, hogy könyvünk saját Pázmány-művek feltüntetését is beszámítva, csaknem háromszor annyi tételt tartalmaz, mint a tíz évvel ezelőtt összegyűjtött kiadvány, s ezért az eddigi legteljesebb Pázmány-bibliográfiának tekinthető. (Ez számszerűsítve 413 helyett 1152 tételt jelent Polgár művéhez képest.)
Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a két bibliográfia kiindulási alapja és célkitűzése jelentős mértékben eltér egymástól, s ez befolyásolja szerkezeti és gyűjtőköri különbségeiket. Az 1987-es bibliográfia voltaképpen a „római magyar jezsuita iskola”, azaz a magyar jezsuiták római történetírói munkaközösségének széles körű forráskiadói és bibliográfiai tevékenységéhez tartozik. Ennek jelentőségét egyebek közt az is kiemeli, hogy a 413 tételből álló segédlet csupán „jelentéktelen” mellékszálat jelentett az egyetemes jezsuita rendtörténeti bibliográfián dolgozó Polgár kutatásaiban, amint Őry Miklós és Szabó Ferenc is Polgár tevékenységét segítve, kedvtelésből foglalkozott Pázmány-adatok kutatásával.3
Az 1987-es bibliográfiával a rendtörténeti irányultságnak megfelelően elsősorban Pázmány alakjának kívánt emléket állítani az összeállító, s ennek megfelelően tematizált – alkalmazkodva a jegyzéket magában foglaló ünnepi kiadvány tartalmához. Saját megfogalmazása szerint „Pázmány egyéniségének jelentőségét és szellemének sokoldalúságát” szerette volna bemutatni.4 A bibliográfia tanulmánykötet fejezeteként szorosan kapcsolódott a könyv egyéb részeihez, ebből adódóan a szűkebb szakmai közeg számára készült – jóllehet e szűkséget nyilvánvalóan befolyásolta az akkori hazai politikai és diplomáciai helyzet is, mely éppen a szélesebb nyilvánosság kizárását célozta.5
Az új Pázmány-bibliográfia monografikus igénnyel készült. Ezt részben a közben felgyűlt anyag mennyisége, részben pedig a „laikus”, kutatásban kevésbé járatos, alapismeretekkel nem rendelkező használók – különösen szakdolgozatukat készítő egyetemisták – megcélzása tette indokolttá. Ezeken túl a többféle szempontú és módszerű – irodalomtörténeti, teológiai, filozófiai, filológiai diplomáciatörténeti stb. – kutatás és ennél is több egyéb érdeklődési terület – így például a Pázmány-kultusz egyes területeire vagy a kapcsolódó szépirodalmi anyagra vonatkozó – igényei tették fontossá a tartalmi szempontból kevésbé irányított rendszerezést. Ezért az „automatikusabb”, ám áttekinthetőbb kiadványtípusok szerinti, ezen belül pedig kronologikus, illetve szerzői betűrendes összeállítás mellett döntöttünk – természetesen mutatókkal támogatva a keresést. Az anyag rendezésének elsődleges szempontja tehát – az interdiszciplináris tájékoztatás igénye és az áttekinthetőség megcélzása révén – a praktikum, a használat könnyebbé tétele volt bibliográfiánkban. (A két bibliográfia rendszerét írásunk függelékében közöljük.)
A munkálatok során a lehetőségekhez mérten teljességre és autopsziára törekedtünk mind a Pázmány által írt, mind a róla szóló irodalom felgyűjtésének tekintetében. A bibliográfia alapját az említett Polgár László-féle segédkönyvön kívül természetesen A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig című segédkönyv,6 s ennek CD-ROM-kiadása7 képezte. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája szerkesztői ezt az anyagot 1990-ig egészítették ki. Ily módon az 1990-ig felgyűjtött műveket regisztrálnunk, illetve pontosítanunk kellett. Az ezutáni anyag saját gyűjtésünk eredménye, amelynek kiindulópontját a Pázmány Péter és kora című Hargittay Emil által szerkesztett könyv8 jelentette, amely az 1998. májusában zajlott Pázmány-konferencia előadásainak sajtó alá szerkesztett változatát tartalmazza. Azon túl, hogy e kiadvány tanulmányainak adatai bekerültek bibliográfiánkba, munkamódszerünket is nagyban befolyásolta, mivel általa képet kaphattunk a Pázmány-kutatás legújabb irányairól, s az egyes kutatócsoportokról. Az egyes tanulmányok lábjegyzeteiből pedig újabb adatokat nyerhettünk. Anyaggyűjtésünk lezárásának időpontja: 2004. december 31. volt.
A Pázmány által írt művek eredetileg csak 1894-től, a Pázmány Péter összes munkái9 című hétkötetes kiadvány megjelenése óta kerültek volna a bibliográfiába, ám a későbbiekben ezt kiegészítettük minden általunk fellelhető, Pázmány tollából nyomtatásban megjelent kötet adataival. A Pázmány műveivel foglalkozó fejezet elejére kiemeltük a szerző már említett magyar nyelvű Összes Munkáin és a latin nyelvű Opera Omniát10 is, mivel e sorozatok egyes kötetei nem ugyanabban az évben jelentek meg és szoros időrendben való közlésük is megtörte volna a köztük lévő egységet. Ettől kezdve a Pázmány-kiadások száma igencsak gyarapodott, ezért külön részként kezeltük őket, s újra felosztottuk a bibliográfia anyagát: a Pázmány által írt és a róla szóló művekre. Erre azért is szükség volt, mert a két részen immár különböző műveleteket és feldolgozási módokat kellett érvényesítenünk.
A Pázmány által írt anyagról szóló részben – az önálló és az antológiákban, periodikumokban és válogatásokban megjelent műveken kívül – feltüntettük levelezésére vonatkozó, valamint a segédkönyvekben tévesen nyilvántartott adatokat is. Utóbbi esetben természetesen egyértelműen jeleztük a tévedés mibenlétét és a helyes adatot. Ehhez a munkához tartalmi segítséget P. Vásárhelyi Judit, az Országos Széchényi Könyvtár XVI–VIII. századi Könyvtörténeti Osztályának munkatársa adott számunkra. A fejezetben minden tétel mellett feltüntettük minden olyan mérvadó segédlet – elsősorban a Régi magyarországi nyomtatványok és a Régi magyar könyvtár – vonatkozó tételszámát, amelyben az adott művet szerepeltették.
A szakirodalmi rész fejezeteit eredetileg a Polgár-féle bibliográfia tartalmi vonatkozású címszavai alapján állítottuk volna össze, de mivel egyes művek több helyre is besorolhatók lettek volna – s el akartuk kerülni bármely tétel duplikátumként való fölvételét – ezeket a címszavakat a tárgymutatóban hasznosítottuk, s inkább aszerint osztályoztuk a Pázmányról megjelent írásokat, hogy könyvben, folyóiratban, CD-ROM-on jelentek-e meg, s hogy egy-egy dokumentum egészét (monográfiák, teljes tanulmánykötetek) vagy csak egy részét (tanulmányok, cikkek, könyvrészletek) számíthattuk-e a mi témánkkal foglalkozók közé. Ezen szempontjaink érvényesítésével alakítottuk ki a kötet fejezeteit, melyeken belül évrendben, illetve szerzői betűrendben közöltük az egyes adatcsoportokat. Ha ugyanaz az írás máshol – részben vagy egészben – vagy más nyelven is megjelent, külön tételként szerepeltettük, ám az összefüggő tételek címleírásában jelöltük e kapcsolatokat:

939. LUKÁCSY Sándor, Pázmány fordítói elvei és gyakorlata, ItK, 1990, 1–20. Vö. 973.
973. LUKÁCSY Sándor, Deák bötű – magyar szóllás: Pázmány fordítói elvei és gyakorlata = L. S., Isten gyertyácskái, Pécs, Jelenkor, 1994, 54–80. [Elsősorban a Kempis-fordításról.] Vö. 939.

A korábbi segédkönyvek gyakorlatához képest mélyebb tartalmi feltárást végeztünk, amennyiben növeltük az annotációk és a mutatók számát. Gondot fordítottunk arra, hogy minden kiadást feltüntessük a Pázmányról szóló irodalom tekintetében is. Mind a mutatók számával, mind a feltárás mélységével az anyagban való könnyű, gyors és hatékony tájékozódást igyekeztünk lehetővé tenni. Erre szemléletes példát leginkább annotációink bemutatásával adhatunk:

723.  INCZE Gábor, Elhangzott-e valóban Pázmány híres mondása?, RefEgyh, 1957, 131–132. [Igen: „... nekünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni, azontúl mindjárt contemptusban jutván, gallérink alá pökik az német, akár pap, barát, vagy akárki légyen.” L. DEÁK Farkas, SZEKFÜ Gyula.]

A részletes tartalmi feltárást nem csupán a szűkebb értelemben vett szakcikkek esetében alkalmaztuk:

898.  Pázmány Péter sírjánál, ÚjEmb, 1987. április 5., 1. [Paskai László 1987. március 19-én megkoszorúzta Pázmány Péter síremlékét a pozsonyi Szent Márton-dómban.]

Bibliográfiai adataink formai feltárásának legfontosabb szempontjai az informatív jelleg és az egységesség voltak. Ennek érdekében az Irodalomtörténeti Közlemények című akadémiai lap – Kecskeméti Gábor által rendszerezett – címleírási gyakorlatát11 követtük és számos – korábbi segédkönyvekben feltüntetett – tételt egészítettünk ki a megfelelő adatokkal, így például a kiadó nevének feltüntetésével. Ezenközben olyan bibliográfiai csemegékre bukkantunk, mint például Gerencsér István  A filozófus Pázmány című 1937-es könyvének három változata: a kiadvány ugyanazon évben, ugyanazon kiadónál három különböző sorozat tagjaként is megjelent:

406.  GERENCSÉR István, A filozófus Pázmány, Bp., Élet, 1937 (Palestra Calasanctiana, 19), 136 l. [Ugyanazon évben, ugyanazon kiadónál a következő sorozatokban is megjelent: Dolgozatok a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem philosophiai seminariumából, 25; Tanulmányok a magyar szellemiség és erkölcsök történetéhez, 1.]

Mutatóinkat tekintve külön említést érdemel névmutatónk tárgyköre, mert ebben a szerzőségi közlések közé tartozó adatokon túl az egyes címekben, valamint az annotációkban előforduló személyek neveit is feltüntettük. Ez különösen fontossá vált Pázmány – nem minden segédletben feltüntetett – álneveire is.
Összességében – ha fogalmazhatunk így – igyekeztünk „olvasó- és kutatóbarát” segédkönyvet összeállítani, melynek tartalma hatékony segítséget nyújt az anyagban való tájékozódásban, s ezzel együtt a későbbi tudományos munka alapját képezi. Segédkönyvünket ezért mind a kutató, mind a szakdolgozatát készítő egyetemi hallgató haszonnal forgathatja.
Az irodalmi segédkönyvek sajátos „irodalmi műfajt” és irodalomfelfogást is képviselnek: az összeállítók a gyűjtőkör meghatározásában és a feldolgozás módjában értelmezik az adott tárgyat. Bibliográfiánkban Pázmány életművének gazdagságára és interdiszciplináris, tudományágakon – így elsősorban a teológiához, irodalomhoz és történelemhez kapcsolódó ismereteken – átívelő vonatkozására kívántuk felhívni a figyelmet. Az egyes szakterületekhez nem kapcsolható, Pázmányról szóló újságcikkek vagy szépirodalmi alkotások feltüntetésével a mindennapokban bennünk élő Pázmány-képre mutattunk rá. Munkánk a Pázmány-kutatások hű lenyomatát és irányát igyekszik adni, s jellegéből adódóan – indirekt módon – képet nyújt az ezekhez kapcsolódó kutatói életművekről is.
Segédkönyvünk nem jött volna létre lektorainknak – szakmájuk kiváló képviselőinek – támogató segítsége és biztatása nélkül. Ebből adódóan köszönettel tartozunk P. Vásárhelyi Juditnak, aki a Pázmány Péter műveit illetően, Bitskey Istvánnak, aki az irodalmi és történelmi szakirodalmat tekintve Szabó Ferencnek, aki jezsuitaként a rendtörténeti, teológiai, lelkiségi szakirodalom felgyűjtésének vonatkozásában ellenőrizte munkánkat. Nélkülözhetetlennek bizonyultak Nyerges Judit javaslatai a bibliográfia szerkezeti-formai kérdéseit illetően. Hargittay Emil témavezetői, munkálatokat irányító szerepét pedig nem tudjuk eléggé hangsúlyozni.
A nyomtatott bibliográfia megjelenése nem jelentette a munkálatok végét. Elsősorban azért, mert – fiatal kutatógeneráció, valamint több konferencia révén – számos új publikáció látott napvilágot. Tapasztalataink szerint ebben kiadványunknak is szerepe volt – amint azt hivatkozottsága is alátámasztja –, amennyiben újabb kutatásokat segített és ösztönzött. Ezek adatait természetesesen folyamatosan rögzítjük. A segédkönyv megjelenése és munkálatai alkalmat adtak a kutatókkal való jó szakmai kapcsolatra is, melynek révén első kézből tájékozódhatunk a frissen megjelent vagy megjelenés alatt álló vonatkozó művekről. Bibliográfiánk izgalmas, a tudományos munka szempontjából fontos szerepének tartjuk azt is, hogy ráirányítja a figyelmet az eddig még nem kutatott vagy szakirodalmi szempontból nem reprezentált részterületre, kiadványtípusokra: a reprezentáció és ikonográfia kérdéseire, illetve a Pázmányról szóló alkalmi, szépirodalmi írások hiányzó antológiájára.
Szerény eszközeinkkel – méltó emléket igyekeztünk állítani egyetemünk névadójának, amennyiben sajátos formában összegeztük a Pázmányról szóló eddigi ismereteinket annak érdekében, hogy a további kutatást és az életmű még teljesebb megismerését segítsük. Bízunk benne, hogy bibliográfiánk tudományos eredmények hasznos segédletévé válik.

FÜGGELÉK

Polgár László: Pázmány-bibliográfia

Tartalom
  1. Lexikonok
  2. Bibliográfiák
  3. Munkái
  4. Antológiák
  5. Levelezése
  6. Élet- és jellemrajzok
  7. Életrajzi részletek
  8. A jezsuita
  9. A teológus
10. A filozófus
11. Az író
12. A szónok
13. A hitvédő egyházfő
14. A nemzetnevelő államférfi
15. Művészet és irodalom
16. 17–18. századi arcképek
17. 19. századi életrajzok
18. 20. századi portrék – alkalmi írások
 Szerzők jegyzéke
Adonyi Judit, Maczák Ibolya: Pázmány Péter-bibliográfia (1598–2004)

TartalomA)  Pázmány Péter művei
I. Életműkiadás (1894–1904)
II. Időrendi rész (1598–2004)
1)  Önállóan megjelent művek
2)  Válogatásokban, antológiákban, periodikumokban megjelent művek
3)  Levelezés
4)  Téves adatokkal nyilvántartott kiadások
B)  Pázmány Péterről szóló irodalom
I. Lexikonok és bibliográfiák
II. Monográfiák, önállóan megjelent művek, CD-ROM
III. Tanulmánykötetek
IV. Tanulmányok, cikkek, könyvrészletek
V. Pótlás
C)  Mutatók
I. Rövidítésjegyzék
II. Tárgymutató
III. Pázmány műveinek mutatója
IV. Személynévmutató

Jegyzetek

1.  Pázmány Péter-bibliográfia. Szerk.: Adonyi Judit, Maczák Ibolya. Piliscsaba, PPKE BTK, 2005. (Pázmány Irodalmi Műhely – Bibliográfiák, katalógusok. 1.)
2.  POLGÁR László: Pázmány-bibliográfia. In: Pázmány Péter emlékezete. Halálának 350. évfordulóján. Szerk.: Lukács László, Szabó Ferenc. Róma, Detti, 1987. 449–487. p.
3.  MOLNÁR Antal: A római magyar iskola. Magyar jezsuita történészek Rómában 1950 után. In: Historicus Societatis Iesu. Szilas László Emlékkönyv. Szerk.: Molnár Antal, Szi-lágyi Csaba, Zombori István. Bp., METEM, 2007. (METEM Könyvek. 62.) 44–68. p. SZILAS László: Polgár László SJ, a könyvész. (1920–2001), Uo. 39–44. p.
4.  POLGÁR László: Pázmány-bibliográfia. i. m. 449. p.
5.  A kötet tanulmányinak szerzői, címei: Bitskey István: Megjegyzések Pázmány grazi vitairatairól, Fricsy Ádám: Katolikus iskolák a hódoltságban, Gyurás István: Pázmány Kalauzának latin fordítása és a wittenbergi válasz, Hargittay Emil: A politikai elmélet Pázmány tevékenységének hátterében, Herner János: Pázmány és Istvánffy históriájának kiadása, Lukács László: Jezsuita maradt-e Pázmány mint érsek?, Mészáros István: Pázmány Péter, 17. századi katolikus iskolaügyünk újjászervezője, Őry Miklós : Pázmány kegyelemvitája a grazi egyetemen, Szabó Ferenc: Pázmány hitelemzése a grazi De Fide-traktátusban, Szántó Konrád: Pázmány főpapi tevékenysége. 
6.  VARGA Imre: Pázmány Péter 1570–1637. In: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. Bp. Akadémiai Kiadó, 1972, 445–452. p.
7.  Az elektronikus változatot Császtvay Tünde és Monok István gondozta. Szeged, Scriptum Kiadó Rt. 1998.
8.  Pázmány Péter és kora. Szerk.: Hargittay Emil. Piliscsaba, PPKE BTK, 2001. (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok. 2.)
9.  Pázmány Péter összes munkái. I–VII. Bp. Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Kara, 1894–1904.
10. Petri Cardinalis Pázmány Opera Omnia. I–VI. Bp. Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Hittudományi Kara, 1894–1904.
11.  Legújabban: Az ItK címleírási és jegyzetelési alapelvei. Összeállította: Kecskeméti Gábor. In. Filológia: Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába.  Szerk.: Hargittay Emil. Bp. Universitas, 2003. 9–15. p.



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz