51. évfolyam, 2005. 1. szám
Archívum

Repertórium a régi magyarországi nyomdák tipográfiai készletéről

 

 

V. ECSEDY Judit
A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600 / V. Ecsedy Judit. - Bp.: Balassi K.; Országos Széchenyi Könyvtár, 2004. - 640 p. - (Hungaria typographica: 1.; ISSN 1785-7201)
ISBN 963 506 583 3

A magyarországi művelődéstörténet még föltáratlan forrásainak összegyűjtését és közzétételét támogató akadémiai program (Kulturális hagyományaink nyilvántartása, feltárása és kiadása) keretében a nemzeti könyvtárban igen hasznos tudományos igényű kutatómunkák indultak meg és zárultak le eredményesen, amelyek fontos és megkerülhetetlen segédletei, forrásgyűjteményei a magyar művelődéstörténeti kutatásnak. Közülük az alábbiakban V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600 című, nemrégiben napvilágot látott kötetét kívánjuk ismertetni. A kötet szerzője hosszú, aprólékos munkával összeállította a magyarországi nyomdászat 1473-as kezdetétől az 1600-as évig bezárólag a történeti Magyarország területén működő tipográfiák nyomdai készletének (betűtípusok, díszek, illusztrációk, iniciálék, kották, cifrák) teljes repertóriumát.

A magyarországi nyomdászat kezdeti időszakára vonatkozó, a nyomtatványok megjelentetését lehetővé tevő tárgyi emlékek és írásos források sajnálatosan nem maradtak fönn a Kárpát-medencében. Jól jellemzi e térség nyomtatott műveit előállító officinák készleteinek teljes pusztulását, hogy a mai tudásunk alapján nyilvántartott, a megjelölt időkörben működő 21 műhely készletéből napjainkra csupán a brassói Honterus tipográfia három, 460 évnél idősebb fadúca őrződött meg. A Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztősége mintegy 900 nyomtatványt tart számon a tárgyalt korszakból, amelynek közel fele egyáltalán nem, vagy csak a véletlennek köszönhetően egy példányban, illetve csupán töredékesen maradt fönn valamely magán, vagy közgyűjteményben. Ugyanakkor szakértői vélemények a ma számon tartott művek kétszeresére becsülik a tárgyalt korszakban megjelent nyomtatványok számát. A retrospektív nemzeti bibliográfia minél teljesebb számbavételéhez a nyomtatvány-töredékek beazonosítására a Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztőségének munkatársai kezdettől fogva igen nagy hangsúlyt fektettek. Munkájukat azonban nagyban nehezítette, hogy nem állt rendelkezésükre olyan segédlet, amely a korszakban tevékenykedő nyomdák betűtípus és díszkészletének teljes anyagát tartalmazta volna. Borsa Gedeon éppen ezért fontosnak tartotta és kezdeményezte a nyomdászattörténet kezdeti korszakának vizsgálatában alkalmazott nemzetközi gyakorlat hazai meghonosítását. Fiatal munkatársaiból és tanítványaiból egy kutatói műhelyt állított föl, amelynek célja a történeti Magyarország területén működött tipográfiák nyomdakészletének rekonstruálása volt. A módszer lényege, hogy az eredeti nyomtatványok aprólékos és szisztematikus vizsgálata alapján XV-XVI. századi műhelyeink készlete rekonstruálható mérethű másolatok segítségével. A kutatómunkában résztvevők kigyűjtötték és a megadott szempontok figyelembe vételével rendszerezték az impresszum adatokkal rendelkező kötetekről készített eredeti mérethű másolatokból a nyomdai műhelyekben alkalmazott betűtípusokat, díszeket, iniciálésorozatokat, cifrákat, kottákat. A vizsgálat alá vont egyes nyomdák már összeállított készletei módot adtak arra, hogy újra értékeljék a magyar nyomdászattörténet korai korszakáról meglévő ismereteket. Az összeállított nyomda-repertóriumok alapján az egyes adott nyomdák tevékenységének tudományos vizsgálata számos új nyomdászattörténeti és művelődéstörténeti fölfedezést eredményezett, amelyet önálló publikációkban, illetve az RMNY köteteiben hasznosultak.

E tudományos műhely egyik meghatározó tagja V. Ecsedy Judit, aki maga is részt vett több nyomda teljes felszerelésének rekonstruálásában hosszú és igen fáradságos munkával állította össze az 1473-1600 között tevékenykedő hazai nyomdáink teljes készletének repertóriumát. Tudományos igényű és megközelítésű kutató munkájának kézzel fogható eredménye a Balassi Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában a Hungaria Typographica sorozata első köteteként most megjelentetett vaskos kiadvány.

A mű tartalmilag két önálló részre tagolódik. Az első részben a XV-XVI. századi nyomtatott könyvek tipográfiai technikájának és jellemző jegyeinek elméleti kérdéseivel, valamint ezek magyarországi gyakorlatával foglalkozik a szerző. Egyenként sorra veszi a korszakban tevékenykedő mind a 21 nyomda tipográfiai jellemzőit: az általuk alkalmazott szedési és díszítési gyakorlatot. Aprólékos elemző munkájában támaszkodik a legfrissebb kutatási eredményekre is. Az egyes fejezetek végén gazdag szakirodalmi jegyzetanyag segíti a téma iránt érdeklődő kutatókat és olvasókat. A kötet első részében kapott helyet Soltész Zoltánné két, korábban már publikált, de ma is aktuális érvényű tanulmánya (A grafika és a könyv kapcsolatának kialakulása; A grafika és a könyvnyomtatás elterjedése Magyarországon), amelyeket a szükséges pontosításokkal és a legfrissebb szakirodalommal kiegészített V. Ecsedy Judit. A tanulmányokat tartalmazó első rész legizgalmasabb fejezetei, amelyben ízelítőt kapunk a hamis, illetve datálatlan, nyomdahely megjelölése nélkül megjelentetett, vagy töredékesen megmaradt nyomtatványok pontos hely és időkör meghatározásának módszertanáról az egyes officinákhoz köthető egyedi tipográfiai jellemzők alapján.

A második rész maga a Katalógus: illusztráció, címlapkeret-keretdísz, nyomdászjegy-címer-embléma, fejléc-záródísz, ábra-térkép, iniciálé, hangjegy, nyomdai cifra és az egyes betűtípusok rendezett sokszorosított grafikai emlékanyaga. A Katalógus a 29 nyomdahelyhez köthető 21 önálló nyomda teljes készletét e műhelyek alapításának időrendjében rendszerezi a könyvdíszek és betűfajták előbbiekben fölsorolt sorrendjében. Az egyes csoportokon belül is az időrend a rendezés elve, az adott típus legkorábbi alkalmazástól haladva a későbbi használatig. A betűtípusok esetében ugyancsak az időrend a rendezőelv, ám itt a betű mérete és fajtája (antikva, fraktúr stb.) is meghatározza a sorrendjüket. A Katalógus, amennyiben az adott nyomdász több helységben is megfordult (Huszár Gál Óvár-Kassa-Debrecen-Komjáti 388. p.) nyomdahelységek szerint is rendezi a tipográfiai műhely teljes készletét. Az egyes díszek, betűtípusok más műhelyekben történő továbbélését (például a Sárvár-Újszigeti nyomda által először használt Ádám és Éva között medaillonban Eszter és Ahasvérus király találkozását ábrázoló keretdísz, amely utóbb Huszár Gálnál - 1562, Debrecen - , majd Bornemisza Péternél - Sempte 1574-1578 - tűnt föl 135. p.) ugyancsak nyomon követhetjük. V. Ecsedy Judit az 1473-1600 közötti időszakban működő nyomdák által alkalmazott készletek ismerete alapján 915 díszt, 18 térképet, 595 iniciálét, 4-féle kottát, 61-féle nyomdai cifrát és 221-féle betűtípust regisztrált repertóriumában. Ezek mindegyikéről pontos leírást adott, megadva milliméter pontosságú méretüket, valamint azt az időkört, amikor használatban voltak. A könyvdíszek esetében közli valamennyi ismert előfordulási helyüket is. Az egyes leírásokat Táblákon bemutatott mérethű reprodukciók egészítik ki. A használat megkönnyítése érdekében a Katalógusban szereplő tételek azonosítását szolgáló sorszámok megegyeznek a Táblázatban bemutatott reprodukció sorszámával.

V. Ecsedy Juditnak a régi hazai nyomdáink betű- és díszkészletét föltáró és rendszerező munkája igen fontos kézikönyv a magyar nyomdászattörténettel foglalkozó kutatók, illetve e téma iránt érdeklődők számára. Segítségével könnyebbé vált a nyomtatvány-töredékek beazonosítása, meghatározása. Erre pedig nagy szükségünk lesz. Ugyanis a XV-XVI. századi magyarországi nyomtatványok széles körű számbavétele után napjainkban újabb, eddig ismeretlen önálló kötet előkerülésének esélye csekély. Nagy jelentősége van ugyanakkor a korabeli kötésekben megbújó nyomtatvány-töredékek felkutatásának és számbavételének. Ezen kutatások nélkülözhetetlen segédlete V. Ecsedy Judit nyomdarepertóriuma. A továbbiakban azon kutatók számára is megkerülhetetlen forrásgyűjtemény e kötet, akik a művelődéstörténet azon ágával kívánnak foglalkozni, amely a sokszorosított grafika hazai megjelenésének és első 130 évének történetével foglalkoznak.

A XV-XVI. századi magyarországi nyomdászat története iránt érdeklődő kutatót hely- és névmutató, külföldi társaikat angol nyelvű bevezető és a katalógus használatára vonatkozó tájékoztató segíti a kézikönyv használatában.

Bánfi Szilvia

 

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek