losoncz2-1.jpg

II. évfolyam 2005/1.

TANULMÁNY

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

A kőolaj ára rég nem látott magasságokban van, és egyes nézetek szerint az Egyesült Államok az olaj miatt támadta meg Irakot. Milyen tényezők befolyásolják e nyersanyag árát, mekkora készletekkel rendelkeznek a világ olajexportőrei, és honnan importál az Európai Unió és az Egyesült Államok, kik lesznek a jövő nagyfogyasztói? Milyen készletek állnak rendelkezésre napjainkba és milyen új piacok nyílhatnak a jövőben. Ezekre a kérdésekre kínál választ a Losoncz Miklós két részes tanulmánya.

A tanulmány első része a Kül-Világ 2004/4-es számában jelent meg. A szerző a befejező részben Szaúd-Arábia és Oroszország várható piaci magatartását illetve a monetáris politikák szerepét vizsgálja a kőolajárak alakulás szempontjából.

Szaúd-Arábia és Oroszország szerepe

Az OPEC-en belül Szaúd-Arábia, azon kívül Oroszország és Mexikó piaci pozíciói teszik leginkább lehetővé a kőolajkínálat legerőteljesebb befolyásolását. Mexikó az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezet tagja. Ez utóbbi minőségben aligha várható az, hogy konfliktusba kerüljön az USA-val, ezért a kőolaj áralakulásában játszott politikai szerepével nem indokolt foglalkozni a továbbiakban. Hasonló következtetés vonható le a másik nagy latin -amerikai termelő, Brazília USA-val szembeni politikájáról. A kontinens harmadik nagy termel ője, Venezuela az OPEC tagja.

Szaúd-Arábia kulcsszerepet tölt be a kőolaj világpiacán. Ennek nem kizárólag, s őt, nem elsősorban az az oka, hogy a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkezik, hanem az, hogy az egyetlen olyan kínálati forrás, amelynek számottev ő, rugalmasan változtatható tartalékkapacitása van (a világméretű kapacitástartalék kétharmada), és erre támaszkodva

Losoncz Miklós a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezet ője és főiskolai tanár a Modern Üzleti tudományok Főiskoláján. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1977 -ben végzett. Egyetemi doktori címet 1978-ban kapott, a közgazdaságtudomány kandidátusa 1984 -ben lett. Átfogó kutatási területe a világgazdasági növekedés, beleértve a kőolaj szerepet, azon belül az Európai Unió és Magyarország és az EU közötti kapcsolatok.

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

rugalmasan képes változtatni a kitermelt k őolaj mennyiségét, így megszűnt etni vagy enyhíteni a szűk kínálati kapacitásokat és befolyásolni a világpiaci árat. Ezt a tulajdonviszonyok oldaláról az tette lehetővé, hogy a szaúd-arábiai kőolajipar állami kézben van. Magántulajdon esetén a részvényesek nem engednék meg a termelési kapacitások egy részének magasabb szempontok, nem gazdasági megfontolások alapján történ ő parlagon hagyását. A tartalékkapacitás nagyságrendjét napi 1,5 -2 millió hordóra becsülik.

A dolog egyetlen szépséghibája az, hogy a szaúdi kőolaj nem annyira repülőgép- és közútijármű-üzemanyag készítésére alkalmas, ami iránt a leggyorsabban n ő a kereslet, mint inkább fűtőolaj gyártására. Következésképpen a szaúdi olajtermelés felfutása nem orvosolja a piac szerkezeti problémáit.

Mivel magyarázható az a körülmény, hogy Szaúd-Arábia gazdaságossági megfontolásoktól függetlenül, elmaradt haszon vagy akár anyagi veszteség árán is tartósan tartalék termelési kapacitásokat tart fenn? A legfőbb indok az ország társadalmi-gazdasági viszonyaiban rejlik, tehát nem egy tudatos, h osszú távú stratégia eredménye. A szaúdi gazdaság a kőolajra épül, a kőolajon kívüli területek is számottevő mértékben függnek a kőolajtermelés mennyiségétől és világpiaci árától. A kőolajexportból származó jövedelmekből fejlesztették a kapcsolódó feldolgozási területeket (főleg a kőolaj-finomítást, kisebb részben egyes kőolajbázisú nehézvegyipari ágazatokat), miközben a diverzifikáció nem terjedt ki a gazdaság más részeire. A kőolajon kívüli gazdaság fejlődését gátolja a konzerválódott társadalmi (törzsi) szerkezet, és ettől elválaszthatatlanul a fejletlen piaci viszonyok, a pénzügyi rendszer, a piacgazdaságokban megszokottól eltér ő intézmények, amelyek között nincsenek kedvező beruházási lehetőségek. A kőolajexportból származó bevételek jelentős részét külföldön fektetik be, túlnyomórészt nem a termel ő szférába, hanem különféle pénzügyi eszközökbe. A kőolaj után a második legjelentősebb "exportcikk" a készpénz. Becslések szerint mintegy 90 ezer szaúd-arábiai állampolgár (a 13 milliós lakosság kevesebb, mint 1 százaléka) 800 milliárd dollárra tehető külföldi befektetéssel rendelkezik, ami négyszerese az ország éves GDP-jének1. Megjegyzendő, hogy e befektetéseknek befagyasztása vagy az ezzel való fenyegetés elrettentő erő lehet Szaúd-Arábia számára a kőolajfegyver (exportembargó) esetleges bevetésével szemben.

A többi OPEC-ország tartalékkapacitásai az iraki-iráni háborúban, az Öböl-háborúban, az iraki háborúban tűntek el, de csökkenésükhöz a venezuelai kőolajipari dolgozók 2002. évi

1 Robin Allén: Why, under the 'King of Inertia', Saudi Arabia has not grown rich. Financial Times, 203. április 9., p. 13.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-2-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

sztrájkja is hozzájárult, mindeközben a kereslet világméretekben n őtt. Szaúd-Arábián kívül Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok rendelkezik még némi tartalék -kapacitással.

Szaúd-Arábia egyébként nem érdekelt a 40 dollár feletti, 50 dollárhoz közeli hordónkénti kőolajár fenntartásában. Egyrészt a magas kőolajár tartóssá válása könnyen idézhet elő világgazdasági recessziót, ami a kőolaj iránti kereslet visszaesését eredményezné. A tartósan magas kőolajár a helyettesítő termékek (alternatív energiaforrások) és a k őolajkutatás fejlesztését is ösztönzi, ami ugyanúgy aláássa Szaúd -Arábia piaci pozícióit, és nem szolgája az ország hosszú távú érdekeit. Szaúd-Arábia 2004 augusztusában napi 9,8 millió hordó kőolajat termelt. Ezt a mennyiséget viszonylag rövid idő alatt 10,2 millió hordóra tudja növelni, ami azonban nem elegendő a piacok megnyugtatására. Az év végéig még további napi 600 ezer hordó kapacitásnövelésre kerül sor, részben a meglév ő mezők termelésének bővítése, részben újak termelésbe vonása révén. A földgáz nagyobb mérték ű hazai felhasználása nyomán nő az exportálható kőolaj mennyisége. A szaúdi vezetés szerint a 30 dollár körüli hordónkénti kőolajár mind a termelő, mind a felhasználó országok érdekeinek megfelel2. Túlságosan alacsony, 10 dollárhoz közeli hordónkénti kőolajár esetén viszont annyira visszaesnének a költségvetési bevételek, hogy az akár a gazdasági és társadalmi stabilitást is veszélyeztethetné.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2030 után a világ k őolajkereslete várható növekményének kétharmadát Szaúd-Arábia és szomszédai fogják biztosítani. Ilyen körülmények között az egyes olajimportáló országok által felhalmozott k őolajtartalékok az esetleges szaúd-arábiai termeléskiesés hatásainak legfeljebb egy -két hónapos pótlására lesznek elegendőek.

A rugalmas tartalékkapacitások terén Szaúd-Arábiának elméletileg Irak lehet a versenytársa, ahol a kőolajipar szintén állami tulajdonban van. Az iraki kőolajipar jelenlegi állapotát tekintve kicsi az esélye annak, hogy a termelés rövid id őn belül eléri a napi 6 millió hordót. Az iraki kőolajipar privatizálása esetén nőne a valószínűsége egy korrupt oligarchia létrejöttének, bár hosszabb távon a privatizáció elkerülhetetlen lesz. Rövid távon mind bel -, mind külgazdasági és politikai okokból az t űnik a legcélszerűbbnek, ha az iraki kőolajipar állami tulajdonban maradna, és valamilyen nemzetközi grémium ellen őrizné mind a termelést mind a kőolajexportból származó jövedelmek elosztását3.

A fentiek alapján a globális kőolajpiaci egyensúly biztosításának, az újabb k őolajválság elkerülésének, ezáltal a világgazdasági növekedésnek a kulcsa Szaúd -Arábia kezében van. Addig, amíg a szaúdi kormány stabil, az ország érdekei összhangban vannak a nemzetközi

2 Nawaf Obaid: Cheap oil is good for Riyadh. Financial Times, 2004. augusztus 6., p. 13.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-3-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

közösség érdekeivel. A politikai stabilitást ugyanakkor semmi nem garantálja. A hatal mon lévő USA-barát konzervatív királyi család népszer űtlen a fundamentalisták körében. Kérdéses, hogy a hetven éven felüli Abdullah koronahercegnek, aki az ország de facto vezet ője, ki lesz az utóda.4 Ha a szaúd-arábiai születésű Oszama bin Ladenhez hasonló radikális terroristák megdöntik a szaúdi királyi házat, akkor ennek súlyos világgazdasági következményei lehetnek. (A 2001. szeptember 11-i terrortámadás 19 résztvevője közül 15 szaúd-arábiai volt, ezen kívül az amerikai csapatok ellen Dél-Irakban harcoltak szaúd-arábiaiak is, és 2001. május elején szaúdi terroristák támadást intéztek a Vörös-tenger partján fekvő Yanbuban kőolajipari berendezések ellen.) Kérdés, hogy az USA katonai ereje képes lesz -e megakadályozni egy ilyen politikai fordulatot, illetve egy esetleges puccs bekövetkezése esetén kézben tartani az eseményeket. Végül kockázati tényező lehet a szaúd-arábiai kőolaj-infrastruktúra ellen is intézhetnek terroristák támadást.

Szaúd-Arábia kőolajipara földrajzilag diverzifikált, a k őolajipari üzemeket erődszerűen, mintegy 30 ezer ember védi. A biztonsági kiadásokat 2004 -ben 50 százalékkal, 5,5 milliárd dollárra emelték. A vezeték-hálózatban is vannak felesleges kapacitások. Mindezek alapján a szaúdi kőolaj-kitermelést igen nehéz teljes egészében megbénítani. Ugyanakkor a tartalékkapacitások és rugalmas termelésváltoztatás következtében az ország a világ kőolajpiacán betöltött "központi bank" szerepe miatt bármilyen kis támadás a szaúd -arábiai kőolaj-infrastruktúra ellen igen nagy mértékben hajthatja fel a kőolajárat.

Oroszország az 1990-es évek tapasztalatai alapján sajátos, öntörvényű ország. Az utóbbi egy-két év fejleményei arra engednek következtetni, hogy az orosz belpolitikát, illetve gazdaságpolitikát kívülről nem, vagy nagyon szűk tartományban lehet befolyásolni. A nyugati racionalitás és értékrend alapján nem volt indokolt az állam fizetésképtelenségének deklarálása 1998 augusztusában, különösen annak a fényében, hogy Oroszországnak a Nemzetközi Valutaalap is jóváhagyott egy nagyobb hitelkeretet. A kőolaj és a földgáz együttesen az adóbevétel 45 százalékát, a GDP 20-25 százalékát adja, a foglalkoztatottak 10 százaléka jut erre a szektorra. E nagyságrendi összefüggések mellett nem várható az, hogy Oroszország csökkentse kivitelét, éppen ellenkezőleg, az export növelésében érdekelt.

Az utóbbi időszak fejleményei arra utalnak, hogy az energia stratégiai, mi több, biztonságpolitikai tényezővé vált. A Szovjetunió összeomlása után nyilvánvalóvá vált az USA

3 Amity Shlaes: AH the world's trouble in one word: oil. Financial Times , 2004. június 21., p. 11.

4 Idáig az volt a szokás, hogy az alapító Abdul Aziz ibn Szaúd fiai követték egymást a trónon. Az aktuális uralkodó általában halálig maradt hatalmon. (A királynak több tucat fiúgyermeke volt). Ez a rendszer változás el ott áll, mert Abdullah fiatalabb testvérei maguk is igen öregek, 70 év körüliek, így elkerülhetetlennek t űnik a generáció váltás. Ez

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-4-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

katonai fölénye nemcsak Oroszországgal sze mben, hanem világméretekben is. Ilyen körülmények között nincs lehetőség a katonai fenyegetésen és nyomáson alapuló szovjet/orosz stratégia folytatására. A szénhidrogén-tartalékok viszont lehetővé teszik az orosz nagyhatalmi státusz helyreállítását, a világgazdasági és világpolitikai befolyás közvetlen és közvetett er ősítését. Az orosz kőolaj-tartalékokat felértékeli az OPEC-országokra jellemző tartós politikai instabilitás (az iraki háború, a szaúd-arábiai kőolaj-létesítmények és az indonéz intézmények elleni esetleges terrorakciók, a venezuelai és a nigériai belpolitikai egyensúlyhiányok stb.).

Sok jel utal arra, hogy Oroszország versenyezni kíván Szaúd -Arábiával a világ szénhidrogén-piacainak befolyásolása és ellen őrzése terén, sőt adott esetben át kívánja venni tőle a vezető szerepet. Erre hosszú távon elsősorban a földgáz tekintetében van lehetőség, mivel Oroszország egymaga a világ földgáztartalékainak egyharmadával bír, melyhez kiterjed határokon átnyúló vezetékhálózattal rendelkezik. (Oroszország év i 75, ezzel szemben Norvégia 49, Algéria pedig 31 milliárd köbméteres cs ővezetéki kapacitással kapcsolódik az európai piachoz.) Az OPEC részesedése 50 százalék körüli, Szaúd-Arábiáé alig 4 százalék, sokkal drágább szállítási lehetőségekkel (cseppfolyósítás után tartályhajókon történik a földgáz jelentős részének elszállítása, majd a fogadó állomáson gáznem űvé alakítják vissza a cseppfolyósított földgázt). A kőolajtartalékok legfeljebb középtávon alapoznak megjelent ősebb, a nemzetközi piacokat alakító orosz szerepvállalást, mivel az orosz kőolajtermelés 10-15 éven belül eléri maximumát, ezt követően ismét az OPEC diktálhatja a világpiaci árakat. A földgáz esetében Oroszország globális piaci ereje várhatóan 2020 körül fog kidomborodni.

Ezen túlmenően Oroszország nem kíván kizárólag Közép- és Nyugat-Európa energiaszállítója lenni, hanem stratégiai részesedést kíván szerezni azokban az energetikai vállalatokban, amelyek exportját lebonyolítják. Részvénycserékkel ez a folyamat már elindult5. Egyelőre nem lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy mennyire fogják beengedni az orosz t okét az EU-ba. Mivel piacgazdasági szabályok alapján diszkriminatív jelleg ű korlátozások nem jöhetnek szóba, valószínű, hogy az EU inkább az Oroszországtól való energiafüggőségen kíván majd lazítani és e törekvésében nagy mértékben támaszkodhat majd a közép -ázsiai volt szovjet köztársaságokra.

A nemzetközi szénhidrogén-piac befolyásolására törekvő orosz szerepvállalást több tényező korlátozza. Az egyik az, hogy az orosz kőolaj kitermelési költsége az eltérő éghajlati viszonyok miatt nagyságrendekkel haladja meg a szaúd -arábiait (becslések szerint annak 2,5 -

viszont óriási feszültségeket hordoz magában, mert felboríthatja az egymással rivalizáló testvérek közötti egyensúlyt.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-5-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

szerese). A geológiai, földrajzi és éghajlati adottságok miatt a szénhidrogén -tartalékok kitermeléséhez olyan technológiákra van szü kség, amelyeket csak külföldr ől lehet beszerezni és ez szűkíti a saját technológiai (és pénzügyi) forrásokra való támaszkodás lehet őségéit. A másik korlátozó tényező a szállítási infrastruktúra hiánya, jelenleg ugyanis nem annyira a termelés a szűk keresztmetszet Oroszországban, mint inkább a szállítás. A szibériai és közép -ázsiai lelőhelyekről nem vagy nehezen lehet továbbítani a k őolajat a fogyasztókhoz, például azért, mert sok orosz kikötő az év nagy részében be van fagyva. A 2003. évi 41,8 millió tonnás kitermelést (amely egyébként 11 százalékkal haladta meg az előző évi értéket) megfelelő szállítási infrastruktúra esetén további 15-18 százalékkal lehetne növelni.

A vezetékrendszer túlnyomó hányada Oroszországban állami tulajdonban van. Szaúd -Arábiától eltérően, Oroszországnak nincsenek tartalék -kapacitásai, amelyekkel befolyásolni tudná az árakat. Ha lennének is szabad kapacitások, az orosz k őolajipar jelentős része magánkézben van, ami korlátozza a kapacitások nem profitorientált, nem a részvényesi ér ték növelését célzó felhasználását.

A Jukosz-ügy fejleményei a jelek szerint egy új orosz olaj -, tágabb értelemben szénhidrogén-stratégia szemszögéből magyarázhatók, de kérdés részletes elemzése szétfeszítené e tanulmány tartalmi és terjedelmi kereteit. Mint ismert, Mihail Hodorkovszkij fő tulajdonost 2003 novemberében adócsalás vádjával letartóztatták, majd a Jukosz ellen bírósági eljárást indítottak. A vállalat pozícióit érzékelteti, hogy az orosz kőolajtermelés egyötödét adja, 1,6 milliárd hordó tartalékkal rendelkezik, napi 1,7 millió hordó kőolajat termel (ez többé-kevésbé megfelel Szaúd-Arábia szabad kapacitásának) és 100 ezer főt foglalkoztat. A Jukoszra jut a világ kőolajtermelésének mintegy 2 százaléka.. Ezen túlmen ően 1200 üzemanyagtöltő-állomása és kiterjedt finomítói hálózata van, és közel 2 milliárd dolláros beruházással saját k őolajvezetéket kívánt építeni Kína felé.6

Egy lehetséges értelmezésben az orosz kormány leglényegesebb célja az, hogy közvetlen ellenőrzése alá vonja a szénhidrogén -szektort saját gazdasági, de inkább politikai -hatalmi érdekeinek érvényesítéséhez. (Nyilván attól a törekvést ől sem lehet eltekinteni, hogy a kormány vissza kívánja szorítani a k őolajipar által reprezentált, az állam által nem, vagy csak részlegesen ellenőrizhető párhuzamos hatalmi struktúrát). A kőolajipar jelentős részét az 1990-es évtized közepén privatizálták. Ennek nyomán a szövetségi kormány ellen őrzése az értékesítés 5,4 százalékára, a helyi kormányzatoké 10,2 százalékára terjed ki, míg nagy magántulaj donosok

5 Cél a közös energiapolitika. Formán Balázs egyetemi oktatóval Bod Tamás készített interjút. Élet és Irodalom, 2004. szeptember 3., p. 7.

6 Frank Nienhuysen: Die Jáger des sibierischen Schatzes. Süddeutsche Zeitun g, 2004. június 8., p. 5.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-6-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

aránya 71,8 százalék, az egyéb tulajdonosoké 5,6 százalék7. Ezzel szemben az orosz földgáz-értékesítés 93 százalékát ellen őrzi az állam a Gazpromon keresztül, amelyik cég az ország mintegy 90 ezer km-es vezetékhálózatát és 43 kompresszorállomását i s működteti és az európai földgázfelhasználás egynegyedét adja. A Gazprom részvényt őkéjének 37 százaléka állami tulajdonban van, a kormány az részesedését 51 százalékra kívánja emelni, az állami tulajdonban lévő Rosznyefty céggel való fúzió révén. A Gazpro m tulajdonában van az UES villamosenergia -monopólium. A jelek szerint a Gazprom földgázipari vállalatból mindinkább integrált energetikai céggé kíván válni, az orosz kormány célja pedig az lehet, hogy ellen őrzését a kőolajiparban a földgáziparhoz hasonló mértékre emelje.

Az orosz kormánynak nem érdeke a Jukosz felszámolása, visszaállamosítása azonban igen. Az eredetileg megjelölt 3,4 milliárd dollárnyi adóhátralék (amely id ővel növekedett) csak ürügy, ennek behajtásával kívánják gazdaságilag lehetetlenné tenni a vállalatot, hogy a cs ődeljárás során állami tulajdonba lehessen venni. Ha a cég állami tulajdonba kerül, akkor - ceteris paribus - a jelenlegi magas kőolajárak nyomán bővülő exportbevételekre támaszkodva, profit- és egyéb gazdasági hatékonysági megfontolások korlátai nélkül lehet kiépíteni a nemzetközi kínálati feltételek és ártrendek befolyásolásához elengedhetetlen tartalékkapacitásokat. 8

A Jukosz-ügy az állam azon kísérletének is tekinthet ő, hogy nyomás gyakoroljon a kőolaj-és földgázcégeket, a '90-es években vitatható módon privatizáló tulajdonosokra. A kormány kifejezésre juttatta, hogy informális vagy formális eszközök bevetésével a bel - és külföldi magántulajdonban lévő orosz energetikai cégeket is stratégiájának szolgálatába kívánja állíta ni. A Jukosz-ügy is hozzájárult a kőolaj világpiaci árának az emelkedéséhez, amib ől Oroszország is sokat profitált.

A Jukosz-üggyel a kormány azt is demonstrálta, hogy a külföldi befektet őknek nem piacgazdasági alapokon, az orosz nagyvállalatok tulajdono saival kell tárgyalniuk, hanem meg kell szerezniük a kormány jóváhagyását is. Az orosz kormány a jelek szerint nem tulajdonított nagy jelentőséget a Jukosz-ügy kezelése kapcsán hozott nem piackonform politikai -stratégiai döntései gazdasági következményeinek, így annak, hogy az orosz gazdaság átláthatósága csökkent, felgyorsult a tőkekiáramlás Oroszországból, zuhant a moszkvai értékt őzsde indexe és a külföldi befektetők bizalma is megrendült.

Ezt a bizalomvesztést kívánta ellensúlyozni a kormány azzal, hog y külföldi befektetőknek ajánlotta fel a Lukoil-ban meglévő 7,6 százalékos részesedését, aminek értékét 1,9 milliárd dollárra

7 Arkady Ostrovsky: Politics first: the Kremlin tightens its control over the commanding heights of Russia's economy. Financial Times, 2004. augusztus 5., 9. oldal.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-7-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

becsülik. Más külföldi nagyvállalatokkal (ConocoPhilips, Royal Dutch/Shell, British Petrol stb.) is folynak további tárgyalások az orosz kormány részvételével és nem feltétlenül piacgazdasági alapokon. A külföldi stratégiai befektet ők számára nem zárul be az orosz piac, nem hiúsulnak meg a befektetések a szénhidrogén -iparba, hanem csak az oda való bejutás feltételei módosulnak, nevezetesen a kondíciókat a kormány határozza meg. Az orosz szénhidrogén -tartalékok kiaknázásából nyerhető profit nagyságrendje elég vonzó ahhoz, hogy a külföldi kőolaj- és földgázvállalatok elfogadják az orosz kormány által megszabott feltételeket. Mindebb ől az a következtetés is levonható, hogy az új orosz stratégia nem kizárólag a tulajdonviszonyok ellenőrzésére koncentrál, hanem ezzel együtt a készpénzáramlások kontrollálására, ami sajátos partnerség kialakítását sem zárja ki külföldi nagyvállalatokkal. Ez a kialakulófélben lévő államkapitalizmus kétségtelenül gyökeresen különbözik a transzparenciára nagy súlyt helyez ő angolszász kapitalizmustól.

A Jukosz-ügytől nem lehet elválasztani a vezetékrendszerre vonatkozó stratégiát. Ennek értelmében a geopolitikailag különösen érzékeny, főleg Nyugat-Európába irányuló kőolaj- és földgázvezetékeket állami tulajdonban kívánják tartani. Els ősorban a baltikumi és a Kaszpi -tengeri vezetékről van szó, amelyben az államnak eddig is jelent ős részesedése volt, de ide tartozi k a Lukoil által Viszock körzetében épített terminál is. Ezen objektumokban magántulajdonban legfeljebb a átfejtő egységek lehettek, a vezetékek nem. A Kaszjanov -terv 30-40 milliárd euróra becsüli a teljes orosz kőolaj- és földgázexporthoz szükséges vezeté krendszer beruházási költségét9. E projekt finanszírozása — annak realitását most nem vizsgálva — külföldi hitelek, sőt nemzetközi együttműködés, nemzetközi pénzügyi intézmények részvétele nélkül nemigen lehetséges. A széles körű külföldi tőkebevonás és nemzetközi együttműködés viszont bonyolultabbá teszi a politikai nyomásgyakorlást.

A vázolt orosz stratégiát keresztezheti, de megvalósítását legalábbis fékezhetik a szénhidrogénekben szintén gazdag közép -ázsiai volt szovjet köztársaságok hasonló törekvése i. A szűk keresztmetszetet itt is a szállítási útvonalak képezik, amelyek válságövezeteken, illetve politikai szempontból instabil térségeken haladnak át. Az els ő szóba jöhető útvonal az északkaukázusi térség, a kőolaj- és a földgázvezetékeknek át kell ha ladniuk Csecsenföldön. A második a transzkaukázusi útvonal, Azerbajdzsánon, Grúzián, Örményországon és Dél -Oszétián keresztül vezet. A harmadik útvonal Türkmenisztánon, Afganisztánon és Pakisztánon haladhat át, az utolsó

8  A Jukosz, illetve annak központi, legértékesebb vállalatrésze valóban állami kézbe került a tanulmány írása óta (2004 ősz).

9 Gereben Ágnes: Orosz terv a vezetékrendszer fejlesztésére. Világgazdaság, 2004. június 30., p. 24.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-8-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

pedig Iránon keresztül. Ez utóbbi építése az amerikai embargó miatt kockázatos10. A Közép-Ázsiával kapcsolatos orosz érdek a vezetékrendszerek építésének késleltetése. Az érintett térségek politikai kockázatai miatt egyébként sem lehet építkezéssel számolni. Ugyanakkor nem zárható ki az sem, hogy az orosz energiastratégia bels ő logikájából adódóan Oroszország nem érdekelt az említett válsággócok gyors konszolidációjában, ami egyébként a konkrét orosz érdekekt ől függetlenül sem könnyű.

A jelek szerint a szénhidrogén -iparban kibontakozó orosz kormányzati stratégia sajátos ellensúlyokat próbál létrehozni. A stratégia egyik pillére a Nyugat -Európába irányuló szállítások feltételeinek javítása, Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa Oroszországtól való energiafüggőségének erősítése, amit a kapcsolódó értékesítési és a szektorhoz tartozó egyéb nyugati vállalatok átvétele is támogat. A másik pillér a kitermelés, ahol Oroszország rá van utalva a nyugati technológiákra. Ezeket a technológiákat els ősorban amerikai nagyvállalatok m űködotöké-befektetései formáj ában kívánja megszerezni. E kettős stratégiából egyrészt az a következtetés vonható le, hogy Oroszország a közeljövőben nem érzi elég erősnek magát ahhoz, hogy széles tartományban, frontálisan alakítsa a világ szénhidrogén -piacának kínálati feltételeit és árirányzatait. Ezért a nyomásgyakorlás szelektív lehet, Nyugat -Európára irányul. Másrészt látható, hogy a hosszú távú érdekeken alapuló erőteljesebb orosz-amerikai közeledést, sőt az erősödő együttműködést sem lehet kizárni a szénhidrogén -iparban.

Monetáris politika, árfolyamtrendek

Érdekes módon a dollár 2002 márciusa tartó trendszer ű gyengülése az euróval szemben szintén hozzájárult a kőolaj árának az emelkedéséhez. Mint ismert, a kőolaj árát dollárban határozzák meg, így az amerikai deviza gyengülés e a főbb devizákkal, főleg az euróval, de a kőolajtermelő országok devizáival szemben is arra késztette az export őröket, hogy árbevételük mérséklődését ellensúlyozandó emeljék áraikat. A dollár gyengülése a k őolajjal és más nyersanyagokkal való spekulációt is erősítette (gyengülő árfolyam mellett érdemes kőolajat és egyéb nyersanyagokat venni, mert az árfolyamtrend megfordulásakor nyereséggel lehet értékesíteni őket). Az utóbbi hetekben-hónapokban ténylegesen is sok fedezeti alap és spekuláns játszott a határidős kőolajpiacon további áremelkedésre.

10 Cél a közös energiapolitika. Formán Balázs egyetemi oktatóval Bod Tamás készített interjú t. Élet és Irodalom, 2004. szeptember 3., p. 7.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-9-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

A kamatlábak hatása is sokkal nagyobb a kőolajárra, mint korábban feltételezték. A kamatláb nem csekély mértékben függ össze a monetáris politikával. Els ősorban az USA laza monetáris politikája (az irányadó jegyb anki kamatláb sokáig 1% volt, nemrégiben ezt jegybanki szerepkört betöltő Fed két lépésben 1,5 százalékra emelte) és az ennek nyomán bővülő likviditás táplálta a nyers- és fűtőanyagok világpiaci árának az emelkedését. A Fed az USA-t 2001. szeptember 11-én ért támadást követően részben a terrorista akció következményeinek ellensúlyozása, részben a recesszió elkerülése érdekében 13 alkalommal csökkentette irányadó kamatlábát, miel őtt idén júniusban elkezdte emelni. Japánban évek óta különösen laza a monetáris politika. Ezeket a megállapításokat és következtetéseket azzal lehet árnyalni, hogy nem annyira a nominális kamatlábak, mint inkább a reálkamatlábak (a nominális kamatláb az inflációs ráta figyelembe vételével) hatása a meghatározó a nyers - és fűtőanyagárakra.

Az Allianz Dresdner Asset Management szakért ői szerint pozitív korreláció van az USA külföldi központi bankoknál tartott államadóssága, ami a világméret ű likviditás mérőszáma is, és a kőolajár között.11 Ha a reálgazdaság szükségletein túlmutató mértékben nő a pénzkínálat, akkor a növekvő likviditás keresletet támaszt különféle áruk, szolgáltatások és vagyontárgyak iránt. Az USA növekvő folyó fizetési mérleghiányát 2001 utolsó negyedévétől külföldi műkődőtőke-beáramlás helyett egyre inkább a globális pé nzteremtés finanszírozta. A túlzott likviditásra a nemzetközi árupiacok reagáltak el őször. Az olyan hitelező országokban, mint Kína, a gazdaság gyorsan nő, ez a nyers- és fűtőanyagok iránti keresletet is táplálja.

Ha a rövid lejáratú nominális kamatláb al acsony az USA-ban, akkor a piaci szereplők, a spekulánsokat is beleértve, hitelt vesznek fel dollárban, majd ebb ől nagyobb hozamú külföldi értékpapírokat és nyersanyagokat (kőolajat) vásárolnak felhajtva ezzel az utóbbiak árát. Egyes szakértők már világpiaci nyersanyagár-buboréktól tartanak.

A határidős piacok természete önmagában is gerjeszti az áremelkedést. Induljunk ki abból, hogy például egy olajcég árcsökkenéstől tartva 43 dolláros hordónkénti áron elad kőolajkontraktust a New York-i Nymex-en (New York Mercantile Exchange) decemberi határidőre. Az ügylet másik oldalán egy, a portfoliójában nyersanyagindexeket tartó alap kezelője úgy gondolja, hogy amennyiben a kőolaj ára a jövőben emelkedni, fog, akkor hajlandó lesz megvenni a szóban forgó kontraktust. Ha az azonnali piaci ár n ő, akkor az alap nyereséget ér el, miközben az olajtársaság legalább 43 dollárt kap az olajáért. Ha viszont az alapkezel ő más alapkezelőknél is magasabb áron hajlandó határid ős kőolajkontraktusokat vásárolni, akkor a

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-10-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

határidős árak nőnek, ami az azonnali piacra is hat. A vásárlói oldalon a k őolajszármazékok nagy felhasználói (repülőtársaságok stb.) is megjelenhetnek. Augusztus elején a Nymexen a fedezeti alapok hosszú, azaz áremelkedést váró olajkontraktusainak száma 79 ezerrel ha ladta meg a rövid kontraktusokét.12 Ha abból indulunk ki, hogy egy hordó kőolaj annyi energiamennyiséget tartalmaz, mint 6 millió BTU (British Thermal Unit) földgáz, és egy BTU földgáz ára 5,70 dollár, akkor a két fűtőanyag közötti árarányból 34 dolláros ho rdónkénti kőolajár adódna a 40 dollár feletti ár helyett.13

A gyenge dollár kedvezően érinti az ázsiai nettó kőolajimportőr országokat. Piaci pletykák szerint ázsiai vállalatok azzal a feltételezéssel vásároltak nagy mennyiségben határidős kőolajkontraktusokat, hogy a dollár gyenge marad. Ez addig előnyös stratégia, ameddig a kőolajár nő, miközben az ázsiai országok valutái er ősek maradnak a dollárral szemben. Ezek az ügyletek nem csekély mértékben járultak hozzá a k őolaj határidős árának az erőteljes emelkedéséhez. Korábban a kőolaj azonnali piacán bekövetkezett áremelkedéseket nem kísérte a határidős árak növekedése, mert a felhasználók úgy gondolták, hogy az áremelkedés átmeneti jellegű. Most viszont a határidős árak emelkedése azt jelzi, hogy a felhasználók világméretekben nem várnak jelent ős áresést.14

A kőolajár hatása a világgazdasági növekedésre

A kőolajárak jelenlegi magas szintjének a fennmaradása kedvez őtlenül érinti a világgazdasági növekedést. Történelmi tapasztalatok alapján meglehet ősén szoros volt a korreláció a kőolaj reálára és a munkanélküliségi ráta között15. Rossz előjel, hogy a múltban a kőolajár emelkedése rendszerint recesszióba torkollt.

A Nemzetközi Energiaügynökség, a Nemzetközi Valutaalap és az OECD modellszámításai szerint a hordónkénti kőolajár 10 dolláros, azaz 25-ről 35 dollárra történő emelkedése és tartósan az utóbbi szinten való maradása esetén a világ GDP -je két év alatt 0,5 százalékponttal nőne lassabban a következő évben, az OECD-országoké 0,4 százalékponttal, miközben az OECD-ben az infláció fél százalékponttal emelkedne és a munkanélküliség is

11 Anna Fifield: Too much money to blame for rising price of oil, economists daim. Financial Times, 2004. augusztus 8., p. 4.

12 Are Speculators Driving Up the Price of Oil? Business Week, 2004. augusztus 30. , p. 43. 13U.o.

14 Oil. Unstoppable? The Economist, 2004. augusztus 21., p. 59.

15 Martin Wolf: Oil is more vulnerable to politics than to geology. Financial Times, 2004. június 6., p. 123.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

- 11-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

nőne.16Az importált kőolajtól való nagyobb függőség miatt a Gazdasági és Monetáris Unió tagországainak a GDP-je 0,5 százalékkal csökkenne. Az USA-t az OECD-átlagnál kevésbé súlyosan érintik a tartósan magas kőolajárak. 1973-hoz vagy 1980-hoz képest magasabbak a jövedelmek, a fogyasztók könnyebben megfizetik a magas üzemanyagárat. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy a magasabb kőolajár egyfajta adónak tekinthető, amely a diszkrecionális, azaz szabadon elkölthető jövedelmek zsugorodásán keresztül a fogyasztást sújtja.

A magas kőolajár a repülőtársaságokat, az utazási költségek drágulása miatt az idegenforgalmat, továbbá a vegyipart és a szállítási szektort érinti a legkedvez őtlenebbül. Egyelőre világgazdasági recessziónak nincs jele, az Economist konszenzusos el őrejelzése például 2004-ben 4,5 százalékos, 2005-ben 3,5 százalékos GDP-növekedést, és 2,6, illetve 2,3 százalékos inflációs rátát vár az USA -ban.

A jelenlegi helyzet azért is külö nbözik a korábbi kőolajár-emelkedésektől, mert a kőolaj reálára 30 százalékkal alacsonyabb az 1979. évinél. Ezen túlmen ően, az utóbbi időszakban a kőolaj árának az emelkedése nem volt olyan meredek, mint az 1970 -es években, hanem időben sokkal elnyújtottabbnak bizonyult, ezáltal a gazdasági sokkhatás is kisebb volt. A fajlagos energiafelhasználás mérséklődését mutatja, hogy a világ kőolaj-felhasználása 1979 és 2004 között a GDP 7,6 százalékáról 2 százalékára csökkentu.

Az energiát kevésbé hatékonyan haszno sító fejlődő országokra még nagyobb terheket raknak a kőolajár-emelkedések, hiszen itt átlagosan kétszer annyi energiát használnak fel egységnyi GDP előállításához, mint az OECD-országokban. A kőolaj-intenzitás18 azokban az országokban erősödik, ahol a kőolaj helyettesíti a hagyományos energiahordozókat, azaz a szenet és a fát, illetve ahol folytatódik a motorizáció.

A korábbi kőolajár-emelkedésektől a jelenlegi helyzet abban különbözik, hogy a gazdag és a szegény kőolaj-felhasználó országokat összekötötte e gymással a gazdasági globalizáció. Az ázsiai fejlődő országok például 25 százalékkal részesednek a világ GDP -jéből, az USA 21 százalékával szemben, és fontos felvevőpiacai az OECD-exportnak, illetve importforrásai az OECD-országoknak. Következésképpen, ha az áremelkedések a kőolajimportőr országok egyik típusát érintik, akkor tovagyűrűző negatív hatásokkal kell számolni a másik országcsoportra is.

A kőolajár-emelkedés haszonélvezői a kőolajtermelő országok, azok közül is elsősorban az OPEC. A kőolajimportőröktől a kőolaj-exportőrökhöz kerülő transzfer

16 Taking oil price rises on the chin. Financial Times, 2004. máj us 15-16., p. 6.

17 Philip Cogan: Why you shouldn't let high oil prices get you down. Financial Times, 2004. augusztus 7/8., p. 7.

18 A kőolaj-intenzitás nem más, mint a k őolaj felhasználás aránya a GDP -ben.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

- 12-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

nagyságrendjét 150 milliárd euróra, azaz a világ összevont GDP -jenek 0,5 százalékára becsülik folyó árakon. A világméretű hatások szempontjából nem közömbös, hogy a termel ők hogyan költik el a kőolajból származó jövedelmeket. Az első kőolajválság idején a kőolajtermelők a hirtelen jött nyereség nagy részét megtakarították, ami növelte a világméret ű veszteségeket. Most a legtöbb kőolajexportőr el kívánja költeni a pótlólagos bevételeket, vagy fogyasztásra, vagy beruházásra fordítva azokat. Az olajjövedelmek visszaforgatása a világgazdaságba (f őként munkahelyteremtő beruházások révén) mérsékli a magas árak következtében jelentkez ő veszteségeket. Ennek ellenére a nettó jövedelemtranszfer nettó veszteség lenne a vil ággazdasági növekedés számára.

A tapasztalatok alapján a kőolajárak emelkedéséből származó hirtelen jött jövedelmekből azok a termelő és exportőr országok profitálnak, ahol fejlett a jogi kultúra (az Egyesült Királyság, Norvégia, az USA-ban Alaszka szövetségi állam). Ott viszont, ahol a civil számon kérhetőség, a jogállamiság és a demokratikus folyamatok gyengék, gyakran eltékozolják a pótlólagos bevételeket, illetve nagy a valószín űsége annak, hogy a kőolajból származó bevételek nem indítanak meg kívánato s fejlődési folyamatokat. így például az olajgazdagság feleslegessé teszi az adóztatást (Szaúd -Arábiában), ezáltal az állampolgári felelősség kialakítását, valamint a magánszektor fejlesztését19.

Összefoglalás és következtetések

Bár az utóbbi 15-20 évben viszonylagos fontossága mérséklődött a gazdasági növekedésben, a kőolaj még mindig az egyik legfontosabb energiahordozó és vegyipari nyersanyag. A robbanómotorok hajtóanyagaként például tömegesen egyel őre nem helyettesíthető mással. A kőolaj világpiaci ára nagy mértékben függetlenedett a reálgazdasági fundamentumoktól, azokon belül is a kitermelési költségekt ől, politikai, szervezeti, hatalompolitikai tényezők tartósan a más iparágakban elfogadott nyereséggel megnövelt költségek felett tarthatják. A kőolajár emelkedése, illetve a kínálat zavarai ugyan kisebb mértékben befolyásolják jelenleg a gazdasági növekedést a fejlett ipari országokban, mint a korábbi áremelkedések (1973-1974, 1979-1980, 1990) idején, negatív hatásaikkal mégis indokolt számolni. A fejlődő világban a magasabb energiafelhasználás miatt a magas k őolajár makrogazdasági hatásai súlyosabbak. A felhasználás sajátosságai, a kínálati források és a

19 Amity Shlaes: AH the world's trouble in one word: oil. Financial Times, 2004. június 21., 11. oldal.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-13-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

tartalékok egyenlőtlen földrajzi megoszlása és a piac jellemzői miatt a kőolaj stratégiai fontossága, ebből következően hatalompolitikai célok érdekében történ ő felhasználhatósága tartósan fennmarad.

A kőolaj világpiaci árának az utóbbi hónapokban tapasztalt emelkedése nagy számú olyan, egyidejűleg ható tényező hatására következett be, amelyek egyenként nem okoztak volna ilyen mértékű áremelkedést. A jelenlegi hordónkénti kőolajár 8-10 dolláros politikai felárat tartalmaz, és ebben tükröz ődik a Közel-Kelet összes feszültsége (Irak, Afganisztán, az izraeli-palesztin szembenállás, Irán stb.), a globális terrorista fenyegetés, az ellátási lánc lehetséges zavara (terrorista akciók, illetve a venezuelai és a nigériai politikai bizonytalanság következtében), illetve a piaci szerepl ők ezzel kapcsolatos várakozása.

A globális kereslet enyhén meghaladja a kínálatot, alacsony készletszint mellett. A reálgazdasági háttér alapján nem indokolható a 40 dollár feletti hordónkénti k őolajár és a kínálati hiánytól való félelem, bár az utóbbi két évtizedre a nagyobb mérték ű kínálati többlet és készletszint volt jellemző. Ezt árnyalják bizonyos szezonális és strukturális tényez ők az USA-ban (finomítói kapacitás-szűke, szűk keresztmetszetek egyes kőolajtermékekből stb.). Hosszabb távon abszolút kínálati hiánnyal nem indokolt számolni. A jelenlegi helyzet abban különbözik a korábbi kőolajár-emelkedésektől, hogy most a globális keresletbővülés (a világgazdasági konjunktúra megindulása, a korábban feltételezettnél nagyobb kínai keresletbővülés) lényeges szerepet játszott az áremelkedésben, míg korábban az árnövekedés politikai, illetve kínálati okokra volt visszavezethet ő. A reálgazdasági fundamentumoktól addig lesz elszakadva a világpiaci kőolajár, ameddig nem változnak a piaci szerepl ők várakozásai, és nem módosul a piaci hangulat.

A világ kőolajpiacán kialakult feszült egyen súlyi helyzet és piaci hangulat nem csekély mértékben vezethető vissza az angolszász típusú piacgazdaság vagy kapitalizmus cél -, eszköz-és intézményi rendszerének világméret ű térnyerésére. A részvényesi érték, illetve a rövid távú profitmaximalizálás céljának előtérbe kerülése nyomán a kőolajipari vállalatok sokkal inkább a pénzügyi hatékonyság rövid távú javításában, a készletek leépítésében és a vállalatfelvásárlások és fúziók révén történ ő terjeszkedésben voltak érdekeltek, mint a reáleszközökbe való befektetésekben (kőolajkutatás, kitermelési kapacitások fejlesztése, kőolaj-finomítók építése és korszerűsítése stb.), amelyek eredményei a vállalati mérlegekben hosszabb távon jelentkeznek.

Az árak ingadozását és az ártrendeket mind lefelé, mind fölfelé f elerősítette a tőzsdei árképzés fokozatos térhódítása az utóbbi két évtizedben. Ilyen körülmények között a k őolaj

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

- 14-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

árát kiemelkedő mértékben alakítják a kőolajiparon kívüli piaci szereplők, gyakran spekulációs céllal. Következésképpen a kőolaj világpiaci árában olyan tényezők hatásai is jelentős szerephez jutnak, amelyek a piaci szerepl ők várakozásaihoz kapcsolódnak. Ezek közül lényeges az USA monetáris politikája. Az utóbbi években követett, az USA elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadás következményemé k felszámolását és a konjunktúra ösztönzését célzó laza monetáris politika mellékhatásaként nyersanyagpiaci, azon belül k őolajpiaci árbuborék kialakulását táplálta, és ezt nemzetközi politikai tényez ők (terrorizmus, Irak, Közel-Kelet stb.) tovább erősítettek. Hasonlóképpen kőolajár-emelő hatása volt a dollár gyengülésének a főbb valutákkal szemben.

A kőolaj- és a kőolajszármazékok piacának szabályozására nemzetállami és nemzetközi együttműködés (OECD stb.) keretében a felhasználó országok által tett lépés ek (üzemanyagadók, környezetvédelmi szigorítások, kötelez ő készletezés stb.) nem bizonyultak elegendőknek a kereslet és a kínálat mennyisége és szerkezete összhangjának biztosítására. Ez egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos kulcsterületeken a piaci mechanizmusok, a rövid távú profitmaximalizáló törekvések hatásai korlátozottak, nem helyettesíthetik a stratégiai gondolkodást. Másrészt természetesen a jelenlegi helyzet létrejötte a termel ő országok, azok közül is az OPEC érdekeitől és stratégiájától sem függetleníthető.

A jelek szerint a 25 dollár alatti hordónkénti árú k őolaj időszaka nem fog visszatérni. A főbb piaci szereplők hosszú távú érdekeinek olyan ár felel meg, amely nem olyan magas, hogy gátolja a kőolaj-felhasználó országok gazdasági növekedését, illetve széles tartományban és tömegméretekben ösztönözze a magasabb költségszint ű kőolajlelőhelyek művelésbe vételét és az alternatív energiaforrások (olajhomok, olajpala, bioenergia stb.) kiaknázását, illetve kifejlesztését. Ugyanakkor a világpiaci kőolajár olyan alacsony sem lehet, hogy a természeti erőforrásokkal jól ellátott országok elhanyagolják a kitermelési kapacitások fejlesztését. A termelő és a felhasználó országok hosszú távú érdekeinek megfelel ő hordónkénti kőolajár valahol 28 és 35 dollár között lehet. Az árcélok hatékony érvényesítéséhez nincs meg a termel ő és a felhasználó országok közötti bizalom megfelel ő foka, hiányoznak a megfelel ő intézmények és eszközök.

A Szovjetunió felbomlását követően a katonai téren meggyengült Oroszország új kőolaj- és földgázstratégiája arra irányul, hogy a szóban forgó energiahordozókkal való kedvező ellátottságára támaszkodva mindinkább átvegye Szaúd -Arábia aktív globális kínálat-, ezen keresztül árbefolyásoló-áralakító szerepét. Ehhez a profitszempontok mellőzésével számottevő, a kínálat rugalmas változtatását lehet ővé tevő tartalék termelési kapacitásokat kell

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-15-

Losoncz Miklós:

A kőolaj szerepe a világgazdaságban stratégiai megközelítésben II.

létrehozni, és fejleszteni kell a szénhidrogének szállítási infrastruktúráját. Ez csak állami tulajdon esetén lehetséges. A Jukosz konglo merátum elleni kormányzati fellépés célja feltehetően a vállalat visszaállamosítása, és annak orosz hatalompolitikai célok szolgálatába állítása gazdaságossági megfontolásoktól függetlenül. Ezt támogatja a gazdaság más területeinek (főleg a stratégiához forrásokat biztosító pénzügyi szektornak) a fokozott állami ellenőrzése. Az orosz törekvéseket korlátozza az, hogy éghajlati, földrajzi stb. adottságok és az óriási tőkeigény miatt a kitermelés növelése és a tartalékkapacitások létrehozása nemzetállami keretekben nem lehetséges. Oroszországnak számolnia kell a közép -ázsiai volt szovjet köztársaságok (Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán) hasonló kezdeményezéseivel is. Az orosz stratégiai törekvések közvetlen célpontja az egyébként is nagyfokú függ őség miatt Európa, de hosszabb távon Kína is szóba jöhet. E törekvések végrehajtásához amerikai vállalatokat kíván megnyerni profitábilis közvetlen t őkebefektetések formájában. A világ kőolajpiacának átpolitizáltsága tehát folytatódik, a szerepl ők köre módosul, a közöttük lévő erőviszonyok folyamatosan mozognak. Ennek nyomán a piaci mozgások magyarázatához és előrejelzéséhez nagyobb mértékben kell figyelembe venni hatalompolitikai szempontokat és érdekeket.

Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata

II. évfolyam 2005/1 szám www.kul-vilag.hu

-16-