A Magyar Világ Kiadó gondozásában, 2003-ban megjelent könyv nagyvonalú címet kapott, mert nemes egyszerűséggel a terrorizmust jelöli meg témaként. A szerző jól látja, hogy senki nem nevezi magát terroristának, hanem ráragasztják ezt a jelzőt. Ez a mondat jó alapozást jelent az elméleti fejezethez, amely a terrorizmus természetét taglalja. Úgy tűnik, hogy a terrorizmusról szóló könyvek elkerülhetetlen fejezete a definíció kutatása, amely persze mindig teljes kudarccal zárul, hiszen nem sikerül egy olyan meghatározást találni, amely mindenki számára elfogadható lenne. Itt sem történt ez másként, bár fontos mondata a könyvnek, hogy "a terrorizmus a szubjektív lélektani gyakorlás útján érvényesül." A szerző a klasszikus állami, forradalmi, etnikai és vallási terrorizmus felosztás mentén történő vizsgálatot preferálja azzal együtt, hogy ismert terrorista szervezeteket mutat be történelmi kialakulásuk és fejlődésük vonalán. Towsnhend a mű végén még a terrorizmus elleni küzdelem demokratikus intézményeivel is foglalkozik, taglalva néhány fontos jogi-filozófiai kérdést. A könyv egyik rövid, de nagyon érdekes és egyben gondolkodásra és kutatásra inspiráló része a nők és a terrorizmus kapcsolatát vizsgáló fejezet. Egyedi megközelítés, hiszen a terrorizmusról szóló könyvekben nem szoktak foglalkozni az ún. "gender issue"-val. A könyv az elmélet és a nagyon valóságos gyakorlat (lásd fényképek) keveréke. Nehéz eldönteni, hogy ki tekinthető a mű célközönségének: azoknak, akik most ismerkednek a terrorizmus elméleti alapjaival, túlságosan nehéz olvasmány, azoknak, akik a terület szakértői, sok újdonsággal nem szolgál a könyv. Összességében mégis az mondható, hogy ismeret felfrissítés és további kutatási célterület keresés szempontjából érdekes olvasmány lehet Charles Townshend műve. Vadai Ágnes |
