" (...) a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő"?1
azaz a 2002 és 2003 évi Arab Human Development Reportok megállapításai és fogadtatása

Recenzió

Az ENSZ Fejlesztési Programja2 (UNDP) 2002-ben adta közre az első, majd 2003-ban a második Arab Human Development Reportot (AHDR).3 Más-más tényezőket középpontba állítva mindkettő az arab világ gazdasági, társadalmi, demográfiai, politikai viszonyait mutatja be, illetve - különböző táblázatok, grafikonok segítségével - hasonlítja össze az arab államok teljesítményét egymással és a többi ország fejlettségi mutatóival. Az AHDR - különösen az első - a régió egészében nagy vitákat váltott ki. Noha a tanulmányok következtetései esetenként vitathatók, alapvetően mégis helyesen mutatnak rá az arab világ fejlődését akadályozó legnagyobb problémákra.
Az Arab Liga 22 államának4 280-300 millió lakosa a világ népességének 5%-át adja, amely becslések szerint 2020-ra elérheti a 410-460 milliót is. Az arab világ az egyik legfiatalabb régió, hiszen népességének 38%-a 14 év alatti. Gazdasági fejlettsége - az olajban gazdag arab országokról szóló legendáktól eltérően - igencsak relatív. Az ezredfordulón a 22 arab állam GDP-je (604 milliárd USD) alig volt több Spanyolországénál (559 milliárd), miközben ez utóbbinak lakossága 15%-a a teljes arab népességnek. Az arab világ egészének nem olajból származó exportbevétele 40 milliárd dollár volt, ugyanannyi mint Finnország összes exportja. Az 1990-es években a katonai kiadások a GNP 7,4%-át tették ki a világátlag 2,4%-ával szemben, míg K+F-re a fejlett országokra jellemző 2,5-4% helyett csupán a GNP 0,2%-át fordították. Elemzések azt mutatják, hogy a közel-keleti, észak-afrikai térség egy főre jutó évi gazdasági növekedése a XX. század utolsó két évtizedében az 1973-as szint felére esett vissza. Ami a hatékonyságot, termelékenységet illeti az egy arab munkavállalóra jutó GNP kevesebb, mint a fele annak, melyet egy dél-koreai vagy argentin munkás megtermel.

Szabadság, tudás, nemek közötti egyenlőtlenség
A 2002-es Arab Human Development Report három területen állapít meg súlyos hiányosságokat, melyek a fejlődés útjában állnak. Ezek a szabadság, a nemek közötti egyenlőség, illetve a tudás hiánya. A tanulmány világosan különbséget tesz a gazdasági növekedés és a fejlődés között, amennyiben - a világgazdaságtan fejlődéselméleteinek megfelelően - a fejlődést a gazdasági növekedésnél tágabb kategóriaként értelmezi. A fejlettség mérésére az alternatív humán fejlődési indexet (AHDI) alkalmazza, mely a klasszikus fejlettségi mutatóktól5 eltérően nem tartalmazza az egy főre jutó GDP értékét; magában foglalja viszont az alábbi hat, a fejlődést szintén meghatározó összetevőt: születéskor várható élettartam; a tudás "eloszlása"; ún. "szabadság-érték" (ez a polgári és politikai jogok érvényesülését méri); nemek közötti egyenlőség mértéke; egy (ezer) főre jutó Internet-szolgáltatók száma; illetve a CO2-kibocsátás mértéke. Az alternatív humán fejlődési index értékei, illetve a más fejlettségi mutatók alapján kialakuló eltérő országrangsor azt mutatja, hogy az arab államok - a fenti gazdasági mutatók mellett is - inkább gazdag(abb)nak, mint fejlettnek minősülnek.
A fejlődés útjában álló első akadály az emberi szabadság, pontosabban ennek korlátozott volta. Amartya Sen, indiai közgazdász megközelítésében nem csupán a fejlődés nem lehetséges az egyéni szabadságjogok védelme nélkül, de a fejlődés célja is az egyéni szabadságok maximalizálásában jelölhető meg. Latin-Amerika, Kelet-Ázsia, Kelet-Közép-Európa 1980-90-es években megfigyelhető demokratizálódási folyamataival ellentétben az arab világban érdemi változások nem történtek. Az uralkodó rezsimeket autokrácia és a katonaság erőteljes befolyása jellemzi, mely meghatározza a politikai döntéshozatalt.
Jellemzően a végrehajtó hatalom ellenőrzi a törvényhozást, illetve az igazságszolgáltatást. Az utóbbi évtizedekben érdemi hatalomátadásra, rendszerváltoztatásra egyik országban sem került sor. Jordánia uralkodója, Huszein király 45 évig uralkodott - halála után fia vette át a helyét. Szíriában ugyanez történt: a több, mint 30 évnyi uralkodás után elhunyt Hafez al-Asszad örököse fia lett. Szaddam Huszein Irakot 1971 óta kormányozta, Kadhafi Líbiában 1969-ben került hatalomra.
Eltérően a korábbi Human Development Reportoktól az AHDR 2002 jóval nagyobb figyelmet szentel a politikai rendszerek, a demokrácia, illetve a fejlődés, fejlettség összefüggéseinek.6 A szerzők felhívják a figyelmet az intézményi reformok szükségességére, különösen a "szabadon, tisztességesen, hatékonyan és rendszeresen megválasztásra kerülő" törvényhozó hatalom létének, a végrehajtó hatalom elszámoltathatóságának fontosságára, az ellenzéki pártok működésének szükségességére. A elmaradott fejlődés kifejeződik abban is, hogy a politikai részvétel jóval alacsonyabb és egyenlőtlenebb, mint más fejlődő országokban.
Az (egyébként az arab államok többsége által elvben elismert) emberek közötti jogegyenlőség sok esetben nem érvényesül, a civil kezdeményezések keretek közé vannak szorítva, a kormányok politikai elszámoltathatósága korlátozott, az igazságszolgáltatás nem működik függetlenül. Az államok - nem elsősorban a gazdasági növekedéssel mért - fejlettségére komoly hatást gyakorol a kormányok nem kellő hatékonysága: a közintézmények nem kellően szervezettek, feladataikat nem megfelelően látják el, az adórendszer korszerűtlen, a kormányok az országok versenyképessége érdekében kevés vagy nem hatékony intézkedéseket hoznak.
A második fejlődést gátló tényező a nemek közötti nagyfokú egyenlőtlenség. Ami a nőkkel szembeni diszkriminációt illeti, a 2002-es AHDR elismeri az arab országokban történt pozitív fejleményeket (pl. a lánygyermekek beiskolázási arányának növekedését), de - a világ más régióival összehasonlítva és adatokkal, statisztikákkal alátámasztva - komoly kritikákat fogalmaz meg az arab nők helyzetével kapcsolatban. Bár a nők oktatása, képzése gyorsabban fejlődött, mint a világ bármely más régiójában, az arab nők fele még mindig írástudatlan, ráadásul társadalomban betöltött szerepük továbbra is elsősorban reprodukciós funkciójukra korlátozódik. Dél-Ázsia kivételével az arab világ a Föld egyetlen régiója, ahol a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek számottevőek.
A harmadik terület a tudás (az oktatás, kultúra, tudomány) területén megfigyelhető lemaradás. A felnőtt lakosságon belül több mint 57 millió arab írástudatlan; az írástudatlanság aránya magasabb, mint sok náluk szegényebb országban. Az 1980-as 60%-os írástudatlansági arány 1999-re 38,7%-ra csökkent, de még mindig magasabb a fejlődő országok átlagánál. Az egy lakosra jutó diákok száma alacsonyabb, mint Ázsia és Latin-Amerika országaiban. A kutatás-fejlesztésbe való befektetés nagyon alacsony, a külföldi szövegek fordítása és elérhetősége szintén.

Tudás és fejlettség
A sorozat második darabja, az AHDR 2003 középpontjában az arab világ fejlődése útjában álló ez utóbbi akadálynak, - az első AHDR-ban felvetett - tudás hiányának, a tudásbeli szakadéknak és a fejlettség összefüggéseinek a vizsgálata áll. Az összehasonlításra alkalmas standard mutatók, megbízható információk és adatok hiányában a szerzőknek nem volt könnyű dolguk az oktatás színvonalának mérése során, mely önmagában is jól jelzi a tudás terén fennálló problémákat.
A könyvkiadás, publikálás, fordítás terén megdöbbentő adatokat tártak fel a kutatások. 1991-ben az arab országokban 6500 könyvet nyomtattak ki, Latin-Amerikában 42 ezret, Észak-Amerikában 102 ezret. Az arabok a világ népességnek 5%-át teszik ki, ám a világ könyveinek csupán 1,1%-át publikálják. A közel 300 milliós arab világban - részben köszönhetően a cenzúrának - már 5000-es példányszám esetén bestsellernek minősülhet egy könyv. Ami az idegen nyelvű munkák arabra történő fordítását illeti a számok ez esetben is önmagukért beszélnek: a világ 11 millió görög anyanyelvű lakosa számára ötször annyit könyvet fordítanak le, mint arab nyelvre7. Míg a fejlett világban 1000 lakosra 285 napilapot szerkesztenek, addig ugyanez a szám az arab világban mindössze 53.
A tanulmány az előzőtől eltérő szerkezetben, de - a tudás kérdésköréhez kapcsolódóan - szintén a szabadság, a nemek közötti egyenlőtlenségek és a fejlettség közötti összefüggésekre mutat rá. A Koreai Köztársasággal összehasonlítva, ahol öt felsőoktatásban részt vevő hallgatóból egy folytat tanulmányokat valamely tudományterületen, az arab világban minden húsz hallgatóból csupán egy. A tudományok oktatásának relatív hiánya közvetlen hatással van a technológiai eredményekre, az országok fejlettségére. A modern kommunikációs és információs technikákhoz és technológiákhoz való hozzáférés hihetetlenül alacsony. A telefonvonalak száma (109/1000 fő) egyötöde a fejlett világban található vonalaknak (561 vonal/1000 fő). A régió 1000 lakosára 18 számítógép jut szemben a világátlagot jelentő 78,3 géppel, és csupán a népesség 1,6%-a rendelkezik Internet- hozzáféréssel. Az Egyesült Államokban 79%, Nagy-Britanniában 68% ugyanez az arány.
Az "agyelszívás" évtizedek óta létező jelenség. 1976-ban az arab mérnökök 23 %-a, az orvosok fele emigrált. 1996-ben az első diplomájukat arab egyetemeken szerző fiatalok 25%-a (mintegy 70 ezer hallgató), 1998-2000 között mintegy 15 ezer orvos távozott külföldre.

A tanulmányok fogadtatása
Az AHDR 2002-t - a második rész 2003 októberi publikálásáig - a UNDP honlapjáról több, mint egymillió "látogató" töltötte le. A tanulmányok készítői az arab világból származnak. Ennek ellenére - vagy talán pont emiatt - a legélesebb kritikák az arab világból érték a szerzőket, illetve munkáikat. Az Arab Human Development Reportokkal szemben támasztott jelentősebb kifogások közé tartozik, hogy azok egyrészt politikailag nem objektívek, másrészt újabb eszközt jelentenek a nyugati média, közvélemény számára, hogy az arab világgal szemben meglévő előítéleteiket, téveszméiket igazolják. A politikai rendszerek és a fejlettség összefüggése kapcsán egyes kritikusok Kínát, a délkelet-ázsiai "kistigriseket" emelik ki ellenpéldaként, melyek demokratikusnak nem nevezhető körülmények között értek el látványos fejlődést. A módszertani kritikák elsősorban az alternatív index (AHDI) komponenseire, azok súlyozására vonatkoznak, amennyiben azok nem feltétlenül a tényleges fejlettséget mérik.
Hiányossága nem csupán a vizsgálati módszernek, de a tanulmányok egészének is, hogy az elmaradottság mérése és magyarázata során nem szentelnek figyelmet azon külső, nemzetközi tényezőknek, melyek a fejlődésbeli különbségeket legalább részben indokolják. A nyugati világ jelenlegi a nemzetközi rendszerben betöltött gazdasági és politikai szerepét ismerve jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon érdekében állt-e valaha - érdeke-e napjainkban - egyáltalán a Nyugatnak a fejlődő, így az arab világban a demokratikus rendszerek létrejöttének ösztönzése?
Összegzésképpen elmondható - és a UNDP-tanulmányok végkövetkeztetése is ez - hogy az arab régió államai gazdagnak bizonyos értelemben igen, de fejlettnek nem tekinthetők. Az 1990 óta évi rendszerességgel publikált UNDP fejlődési riportok szoros összefüggéseket mutattak ki az egy főre jutó gazdasági növekedés és az emberi fejlettséget mérő mutatók (így a HDI index) között. Az arab régiót jellemző számok egyértelműen azt mutatják, hogy ezek az országok az utóbbi évtizedekben elhanyagolták az emberi erőforrásba való befektetéseket, mely versenyképességük és fejlődésük alapja lehetne. A tanulmányokkal szemben felhozható kifogások ellenére elgondolkodtató, hogy a tömegeket elérni képes arab média alig foglalkozott a UNDP által feltárt eredmények bemutatásával, ráadásul az értelmiségi "kritikusok", illetve döntéshozó pozícióban lévő politikusok sem elsősorban fejlődési lehetőségnek tekintették a tanulmányok következtéseit, ajánlásait.

Paragi Beáta

Jegyzetek:

1 George Orwell: 1984, Európa Kiadó, 1989. Az idézet (eredetileg: "A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő") a regényben korlátlan hatalmat gyakorló párt jelszava volt.

2 Az ENSZ UNDP 1990 óta évente adja ki a Human Development Reportot, mely a világ országainak jellemző társadalmi és gazdasági mutatóit tartalmazza.

3 Az AHDR 2002 nyolc fejezetben foglalkozik az arab világ számára kihívást jelentő három fő tényező (a tudás, a szabadság, illetve a nemek közötti egyenlőség hiánya) bemutatásával. Az AHDR 2003 - mely a négyrészesre tervezett sorozat második darabja - kilenc fejezete az arab társadalom tudását vizsgálja. Mindkét tanulmány elérhető: www.undp.org oldalon.

4 Ebbe beletartozik a Palesztinai Felszabadítási Szervezet is.

5 Az egy főre jutó gazdasági növekedési mutatók mellett elsősorban a humán fejlődési indexet (HDI) érdemes megemlíteni. A HDI három komponensből áll össze: (1) az egy főre jutó GDP, vásárlóerő paritáson számolva; (2) az iskolázottság szintje (a felnőtt lakosság olvasottsági aránya kétharmados, az iskolában eltöltött évek átlagos száma egyharmados súllyal); (3) születéskor várható élettartam.

6 A 7. fejezetben az arab világ politikai viszonyainak alapos elemzése részeként meghatározásra kerül az ún. humán jóléti index (nem tévesztendő össze a korábban említett humán fejlődési indexxel), amely az állampolgárok által érzékelt szabadságo(ka)t - az elérhető lehetőségeket - hivatott mérni. Az eredmények alapján egyetlen arab ország sem nevezhető magas humán-jólétet biztosító országnak; hét arab állam (az arab népesség 9%-a) alkotja a közepes humán-jólétet biztosító államok csoportját, a többi (az arab népesség több, mint 90%-a ezen országcsoportban él) csupán alacsony jólétet képes biztosítani lakosainak.

7 E jelenségre az 1980-as években derült fény, mikor elemzések során kimutatták, hogy 5 év alatt az 1 millió lakosra jutó idegen nyelvről lefordított könyvek száma az arab világban 4,4, Magyarországon 549, Spanyolországban 920 db volt.