←Vissza

Kézy Ágnes – Varga Attila

Az ökoiskolák szerepe a közoktatás reformjában1

Az ökoiskola abban különbözik egy átlagos iskolától, hogy működésének egyik központi területe a fenntarthatóság pedagógiája. Az ökoiskolában nemcsak a tanításban érvényesülnek a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elvei, hanem az iskolai élet minden területén. A Magyarországi Ökoiskola Hálózat egy nemzetközi hálózat részeként működik, információkkal, továbbképzésekkel, rendezvényekkel segíti azokat az iskolákat, amelyek a fenntarthatóság pedagógiai értékeit helyezik működésük középpontjába. A szerzők elsősorban a monitoringrendszer adataira támaszkodva mutatják be az Ökoiskolai hálózat hatásait.

A fenntarthatóság térhódítása az oktatásban

Az ökoiskolák a fenntarthatóság eszméjének minél nagyobb mértékű megvalósítása mellett kötelezték el magukat, a fenntarthatóság irányába igyekeznek fordítani a közoktatási reform menetét. A reform két alappillére az oktatási miniszter szerint2 a tartalmi rendszerváltás és a szakmai nyugalom. Mindkét pillér építésében jelentős szerepet vállal a fenntarthatóságra nevelés. A tartalmi rendszerváltásban társadalmi és gazdaságpolitikai szempontból releváns kompetenciaterületeken ad segítséget, amelyekben Radó szerint3 a hazai közoktatás alulteljesít. Az alulteljesítés a közoktatási reform egyik motiválóereje. Ebben az írásban nincs módunk igazolni azt, hogy a fenntarthatósággal összefüggő kompetenciák kialakítása mind társadalmi, mind gazdasági szempontból releváns, de szerencsére ezt már ennek a folyóiratnak a hasábjain is megtette Havas hat évvel ezelőtt.4 Ha ehhez hozzátesszük, hogy már az 1995-ös NAT is megfogalmazta a környezeti nevelés céljaként a fenntartható társadalom kialakításának elősegítését, és e célkitűzés a legkülönfélébb tantervi változások közepette is állandó maradt, láthatjuk, hogy a fenntarthatóság témaköre képes a miniszter által említett szakmai nyugalom biztosítására is. Ráadásul világszerte egyre nagyobb figyelem fordul a fenntarthatóságra nevelés felé, olyannyira, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005–2015 közötti évtizedet a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének nyilvánította. Vagyis a nemzetközi közösség egy teljes évtizedet szán annak a célnak az elérésre, hogy az oktatás minden szintjét és formáját áthassák a fenntarthatóság alapelvei. A téma fontosságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a fenntarthatóságra nevelés évtizede mellett mindössze két nevelési témájú évtizedet indított útjára az ENSZ: az Oktatást Mindenkinek és az Írni-Olvasni Tudás évtizedét, amelynek az a célja, hogy a Földön mindenkinek lehetősége legyen megtanulni írni és olvasni. Az ENSZ szerint tehát két alapvető kihívással néz ma szembe az oktatás. Meg kell tanítani mindenkit írni és olvasni, és fel kell készíteni arra, hogy építő módon tudjon hozzájárulni egy fenntartható társadalom életéhez. Láthatjuk tehát, hogy a fenntarthatóságra nevelés ma már nem az oktatás valamely szeletét vagy formáját írja le, hanem az oktatás átfogó eszmerendszerét nyújtja.

A fenntarthatóságra nevelés

Jellemzői:

  1. A fenntartható fejlődés ismereteinek integrálása a meglévő oktatási rendszerekbe
  2. Értékközpontúság: a jelen és jövő generációk tiszteletével
  3. A kritikus gondolkodás bátorítása, a problémamegoldás ösztönzése
  4. Különböző pedagógiai módszerek használata. Speciális képzési programok kidolgozása
  5. A tanulók részvétele az oktatással kapcsolatos döntéshozatalban
  6. Gyakorlati alkalmazhatóság a mindennapi életben
  7. A társadalom minden rétegére kiterjed
  8. Helyi és globális ügyekkel való foglalkozás, egyensúlyt keresve a lokális és a globális érdekek között
  9. Törekvés a pillanatnyi és időben távoli érdekek egyensúlyára

Feltételei:

  1. A fenntartható fejlődés befogadására alkalmas, azt igénylő politika, kormányzás, oktatáspolitika
  2. A fenntarthatósággal kapcsolatos tudományos ismeretek, szaktudományos háttér
  3. A fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos neveléstudományi ismeretek, módszertani alapok
  4. Az ismeretek befogadására, alkalmazására képes társadalmi bázis
  5. Az ismeretek széles körű terjesztésére alkalmas korszerű info-kommunikációs technikai háttér

Módszerei:

  1. Holisztikus, interdiszciplináris megközelítés
  2. Képességfejlesztés (kritikai és kreatív gondolkodás, állampolgári részvétel, együttműködés, konfliktuskezelés)
  3. Kompetenciafejlesztés
  4. Az alapoktatás színvonalának javítása
  5. Az oktatás intézményesített és szabad formái színvonalának javítása

Ütemezése:

KvVM 2005: Tanulás a fenntartható fejlődés érdekében. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=hirek-2005-okoiskola-fenntarthatosag (2007. 10. 03.)

Az Ökoiskola cím – iránytű a fenntarthatóságra neveléshez

A NAT fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósulását további kormányzati erőfeszítések is segítik. A közoktatási törvény 2003-as módosítása óta a törvény 48. § (3) bekezdése alapján az iskoláknak nevelési programjuk részeként el kell készíteniük saját egészségnevelési és környezeti nevelési programjukat. Minden magyar iskolának törvényi kötelezettsége, hogy intézményi szinten szabályozza, milyen tevékenységekkel segíti elő a fenntartható társadalom kialakulását. E kötelezettségek mellé az oktatási és környezetvédelmi kormányzat az Ökoiskola cím meghirdetésével 2005 óta a legmagasabb szintű állami elismerés lehetőségét is nyújtja mindazon iskolák számára, amelyek iskolafejlesztési, pedagógiai munkája kiemelkedően magas színvonalon képviseli a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája értékeit. A cím elnyerése érdekében az iskolának munkatervet kell összeállítania. A munkaterv összeállításában segítségül szolgál az Ökoiskolák kritériumrendszere,5 amely közel kilencven, az iskolai élet teljességét felölelő kritériumot tartalmaz. Az iskolának nem kell az összes kritériumot egyszerre teljesítenie, a cím elnyeréséhez mindössze huszonöt kritérium teljesítését kell három éven belül kötelezően vállalnia. Ezek a legkönnyebben teljesíthető, az iskolákban általában már teljesített kritériumok. A továbbiak szabadon választhatók, teljesítésüket csak hosszú távú célként kell elfogadnia ahhoz, hogy ökoiskolává válhasson. A három éven belül vállaltakhoz az ökoiskola munkatervében határidőt, felelős személyt és dokumentációt kell megjelölni. Ezek segítségével történik az ökoiskolai munkaterv teljesülésének ellenőrzése, így biztosítható, hogy az Ökoiskola cím valóban a fenntarthatóság pedagógiája, a környezeti nevelés terén élenjáró iskolák államilag garantált minőségjelzője legyen, amelyért érdemes erőfeszítéseket tenniük, és amellyel az iskola kivívhatja mind a pedagógiai szakma, mind a fenntartó elismerését, támogatását.

Az ökoiskolai munkaterv jó illeszthető az iskolák minőségbiztosítási rendszeréhez, szerves részét képezheti a kötelező iskolai minőségbiztosítási programnak, az IMIP-nek. Az Ökoiskola cím leginkább a fenntarthatóságra neveléssel kapcsolatos iskolai tevékenységek és fejlesztések intézményesülését, folyamatosságának biztosítását szolgálja. Nem kíván nehezen, csak az iskolák szűk köre által teljesíthető beruházásokat vagy szakmai specializálódást. Ennek megfelelően az Ökoiskola címet elnyert iskolákból álló ökoiskola-hálózat sem az iskolafejlesztés egy jól körülhatárolt területén nyújt szakmai támogatást az iskoláknak, hanem abban segíti őket, hogy iskolafejlesztési munkájuk bármely területén – legyen az épületrekonstrukció vagy tanártovábbképzés – érvényesíthessék a környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiájának elveit. Az ökoiskolák működése példaként szolgálhat minden olyan magyar iskola számára, amely céljának tekinti a környezettudatos, társadalmi részvételre képes állampolgárok nevelését. E példamutatás sajátos módon két irányban működik. A címet már elnyert ökoiskolák nemcsak példaként szolgálnak más iskolák számára, hanem környezetük, helyi közösségük, a szülők sokszor olyan elvárásainak is meg akarnak felelni, amelyeket az iskola valamely oknál fogva az adott periódusban nem is vállalt.6 Ezek a külső elvárások továbblépésre sarkallják a címet már elnyert iskolákat is. Így válik az Ökoiskola cím kifelé és befelé egyaránt a fenntarthatóságra nevelés iránytűjévé.

A cím abban az értelemben is csak iránytű, hogy elnyerése nem jár pénzügyi támogatással, viszont több módon is elősegíti az iskolák forrásteremtő munkáját. Legközvetlenebbül abban az esetben, amikor egy fejlesztési pályázat célközönsége kifejezetten az ökoiskolák köre. Az elmúlt években erre is volt példa, jelenleg azonban gyakoribb, hogy az értékelés során pluszpontban részesítik az Ökoiskola címmel rendelkező iskolák pályázatait. Az Új Magyarország Fejlesztés Terv regionális operatív programjaiban iskolafejlesztési céllal kiírt pályázatok például általában ebbe a körbe tartoznak. Az Ökoiskola cím ezenkívül a fejlesztendő területeikre irányítja az iskolák figyelmét, és összehangolt fejlesztési stratégia kialakítását teszi lehetővé az infrastrukturális fejlesztésektől a pedagógiai fejlesztéseken át a környezetvédelmi, sőt a közösségi fejlesztésekig. Így a forrásteremtés kapcsán is érvényesül az Ökoiskola cím kettős iránytű jellege, hiszen a cím egyfelől magának az iskolának jelent egyfajta tájékozódási pontot fejlesztései megtervezéséhez, másfelől a pályázatok kiírói számára garanciát nyújthat arra nézve, hogy a finanszírozott fejlesztések egységes, rendszerszinten átgondolt, kontrollált és folyamatosan megújuló iskolafejlesztési koncepció szerves részeként valósulnak meg.

A cím pénztelenségének további hatása, hogy valóban csak a fenntarthatóság eszméje mellett elkötelezett iskolák pályázzák meg. A jól működő ökoiskolákban nagyon erős projektidentitás alakul ki, ami nem jellemző például a nagyon sok pénzt felemésztő integrációs programokra.7 Mivel a címet három évre nyerik el, és 2005-ben volt az első címátadás, igazából ebben az évben fog kiderülni, hogy a jelenlegi 272 iskola közül hányban elég erős a projektidentitás, hány iskolának sikerült valódi segítséget nyújtani a címmel és a hálózattal. Annyi bizonyos, hogy vannak ilyen iskolák, hiszen mivel nem kötelező kivárni a három évet a cím meghosszabbítására beadott pályázattal, hanem akár évente megújított pályázattal lehet jelentkezni, ezzel a lehetőséggel már élt is 18 ökoiskola.

Az Ökoiskola-Hálózat

Az Ökoiskola címmel rendelkező iskolák egyszersmind tagjává válnak a Magyarországi Ökoiskolák Hálózatának is. A hálózat jelenleg 272 tagiskolával működik. A 2007. júniusi állapot szerint hazánkban ökoiskolába jár közel 100 000 diák, és tanít mintegy 9000 tanár. Ökoiskolák az ország minden részében, minden régióban, minden megyében találhatók. Mindez mutatja az ökoiskolai eszme mozgalmi jellegét. A hálózat nem a fenntarthatóság pedagógiája szempontjából elit iskolák gyűjtőhelye kíván lenni, hanem nyitott mindazon iskolák számára, amelyek elkötelezik magukat a fenntarthatóság pedagógiája terén végzett, intézményi szinten tervezett, számon kérhető munka és ennek folyamatos fejlesztése mellett. Az állami és szakmai elismerést igen, de közvetlen anyagi és szakmai támogatást nem nyújtó cím rendszerének megalkotása és működtetése mellett az ökoiskolák hálózata többféle módon segíti az egyes intézmények munkáját.

Az ökoiskolák hálózatának honlapja

A hálózat egyik legfontosabb, interaktív kommunikációs eszköze a weboldal. Ezt egyfelől költséghatékonysági szempontok, másfelől az IKT-eszközök oktatásfejlesztési használata melletti oktatáspolitikai elkötelezettség indokolja. Az okoiskola.hu honlap folyamatosan friss hírekkel, publikációkkal, tanári segédanyagokkal, adatbázisokkal áll minden érdeklődő rendelkezésére. A weboldalhoz kapcsolódva működik a Magyarországi Ökoiskola Hálózat elektronikus hírlevele, amely hetente tájékoztat a hálózattal kapcsolatos eseményekről, hírekről, és jelenleg több mint 1100 címre jut el.

Találkozók, konferenciák

Eddig ötször rendezték meg az Ökoiskolák Országos Találkozóját. Ezek keretében az iskolák tájékoztatást kapnak a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája legújabb hazai és nemzetközi fejleményeiről, és egyúttal lehetőség nyílik arra is, hogy bemutassák saját kezdeményezéseiket, eredményeiket, mélyítsék már meglévő szakmai kapcsolataikat, illetve újabbakat alakítsanak ki. A hálózat munkájának kormányzati elismerését jelzi, hogy a negyedik találkozón megnyitóbeszédet tartott az akkori oktatási és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter is. Az országos találkozón kívül az ökoiskolák rendszeresen szerveznek kisebb-nagyobb városi, megyei, regionális tanácskozásokat, eszmecseréket, bemutatóórákat. Egyre több intézmény végez jelentős disszeminációs tevékenységet, helyi és térségi továbbképzések keretében megosztja a saját tudását és tapasztalatait más iskolák pedagógusaival.

Továbbképzés, kutatások

Az OKI és a Közoktatási Vezetőképző Intézet (KÖVI) közösen kidolgozta az akkreditált ökoiskola-vezetői továbbképzés alapelveit és tematikáját. Ennek során a pedagógusok a hálózatba tartozó intézményekkel kapcsolatos kutatásokon, tapasztalatokon alapuló speciális felkészítést kapnak, hogy a fenntarthatóság pedagógiája terén a lehető legeredményesebben végezhessék a munkájukat. A tanfolyamok az ökoiskolák hálózatán belüli kapcsolattartás, kapcsolatépítés, tapasztalatcsere fontos színterei is. A továbbképzés alapelvei a következők.

  1. Az egyes iskolákban folyó munkára, a meglévő tervekre épít. A továbbképzés abban segít, hogy a vezető az egyébként is elvégzendő munkáját eredményesebbé tegye.
  2. A képzés az ökoiskolák vezetése során felmerülő kérdésekre összpontosít, ebből a szempontból foglalkozik a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája gyakorlati módszertanával is.
  3. A képzésben a gyakorlati feladatok elvégzése során a minőségfejlesztési szemlélet is érvényesül.
  4. A továbbképzésen jelen van az önfejlesztés filozófiája és gyakorlata.
  5. 6. A képzés jelentős mértékben a munkáltatáson alapul, erre részben a továbbképzés kontaktóráin, részben az otthoni feladatokon keresztül kerül sor.
  6. A képzés nagymértékben épít a többoldalú elektronikus kommunikációra.

A Magyarországi Ökoiskolák Hálózata nemcsak a fenntarthatóság pedagógiája gyakorlatát megvalósító tanulás- és iskolafejlesztési innováció, hanem sikeres modellként szolgál a közoktatási intézmények közötti hálózatépítő tevékenységre és az eredményes tudásmenedzsmentre is. A működési kritériumok és indikátorok révén minősített intézmények sokféle kommunikációs csatornán osztják meg tapasztalataikat egymással és az érdeklődőkkel, miközben újabb (részben külföldi eredetű) elemekkel gazdagítják tudásukat. Az ökoiskolák szakmai hátterének rendszerét a két kulcshelyzetben lévő minisztérium fejlesztéspolitikai támogatása és az OFI folyamatos szupervíziós és egyéb segítségnyújtása alkotja.

A címet elnyert iskolák kötelezettséget vállaltak arra, hogy munkatervük megvalósítását akár közvetlenül a helyszínen ellenőrizhetik a kiírók által felkért szakemberek. Az ellenőrzés menete 2006–2007-ben a következő volt.

  1. Két alkalommal, 2006 és 2007 tavaszán internetes kérdőívet töltött ki minden magyarországi ökoiskola.
  2. Telefoninterjúk • A rendszer legrugalmasabb eleme. Alapvetően a rendszer zökkenőmentes működését szolgálja. Azoknál az iskoláknál került sor telefoninterjúra, amelyek valamilyen oknál fogva nem töltötték ki határidőre az internetes kérdőíveket.
  3. Helyszíni szemle a kiválasztott iskolákban • A kérdőívek és a telefoninterjúk alapján kiválasztott iskolákban 2006 őszén és 2007 tavaszán húsz-húsz három részből álló helyszíni szemlére került sor.
  4. Regionális konzultációk • Az ellenőrzéseken összegyűlt tapasztalatokat az ország mind a hét eurorégiójában csoportos konzultációk keretében megosztották az ökoiskolákkal 2006 őszén és 2007 tavaszán. A konzultációk műhelymunka keretében segítséget nyújtottak az ökoiskolai tevékenység iskolai tervezéséhez, az intézményi dokumentumokba való beépítéséhez, az eredmények láthatóvá tételéhez.
  5. Hatásmérés • A hatásmérésre 2007 tavaszán került sor azzal a céllal hogy megvizsgálja, van-e kimutatható különbség a címet elnyert iskolák és a címmel nem rendelkező iskolák között. 2007-ben a tapasztalatok összegzése alapján fejlesztési forgatókönyvek készültek a minisztériumok, illetve az ökoiskolák számára a hálózat további működtetésére.

A hálózat működésének hatásai

Az Ökoiskola Hálózat hatásairól elsősorban a monitoringrendszer adataira8 támaszkodva, de egyéb visszajelzési források tanúságait is felhasználva adunk képet.

Az iskolákra gyakorolt hatás

A hálózat alapvető célja, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának fejlesztése terén intézményi szintű elkötelezettséget alakítson ki az iskolákban, konkrét tervek felvázolásában és végrehajtásában segítse az iskolákat e fejlesztések megvalósulásához. A hálózat 2005-ös indulásakor a fejlesztését segítő projekt azt a célt tűzte maga elé, hogy 2007-re kétszáz iskola dolgozzon ökoiskolai munkaterv alapján. Az eddigi munka végén elmondható, hogy ezt a legalapvetőbb célkitűzést a hálózat túlteljesítette. Jelenleg 272 iskola rendelkezik Ökoiskola címmel, vagyis tett tanúbizonyságot a fenntarthatóság pedagógiájának intézményi fejlesztése mellett, és fogalmazott meg konkrét fejlesztési lépéseket e célok elérésre érdekében. Nem a hálózat munkája áll egyedül a siker mögött, hanem az, hogy a cím első meghirdetésével párhuzamosan gyakorlatilag minden magyar iskola számára kötelezővé vált az egészségnevelési és környezeti nevelési program elkészítése, amelyhez a cím kritériumrendszere támpontokat, fogódzókat adott. Az Ökoiskola cím elnyeréséhez készítendő munkaterv az iskola környezeti és egészségnevelési programja alapos, sok részletre kiterjedő változatának is tekinthető. Vagyis a hálózat hatása már ebben a tekintetben sem önmagában érvényesül, hanem kiegészíti a hazai közoktatást befolyásoló tényezők hatását, hozzájárult ahhoz, hogy iskolák százai a minimálisan elvártnál magasabb színvonalon teljesítsenek egy törvényi kötelezettséget.

2005. március óta, az Ökoiskola cím elnyerésével az ökoiskolák a monitoringvizsgálatok tapasztalatai alapján a következőképpen látják az iskolában folyó környezeti nevelés minőségének változását. A minőség egyértelmű javulását érzékeli mintegy 40%, kismértékű javulást lát 44%. Nem érez változást a minőségben kb. 5%-uk, és kisebb fokú ingadozást állapít meg közel 10%. Romló tendenciát egyetlen intézmény jelzett a monitoring során.

1. ábra • A pedagógiai munka minőségének alakulása az ökoiskolákban

[Kép HIÁNY!] 

1. táblázat • A pedagógusok ökoiskolai programmal kapcsolatos attitudje (%)
Attitűd Aránya a nevelőtestületben Eredmény Változás
Örül neki A tantestület háromnegyede 45 2 50 48
………………..        
Mindenki 29      
Elfogadja A tantestület negyede 33 1 57 42
………………..        
Mindenki 42      
Is-is Senki 51 0 79 21
………………        
A tantestület negyede 30      
Nem ért egyet vele Senki 100 0 83 16
Ellenzi Senki 100 3 86 11

 

2. táblázat • Az ökoiskolai tanárok viszonya a változásokhoz (%)
Attitűd Változás
Örül neki 0 56 44
Elfogadja 0 72 28
Is-is 3 87 10
Nem ért egyet vele 3 84 13
Ellenzi 5 81 14

 

3. táblázat • Az ökoiskola eszmeiségével kapcsolatos tanári attitud (%)
A pedagógusok többsége… Nagyon jellemző Jellemző Is-is Inkább nem jellemző Egyálta lán nem jellemző Változás
Azonosul a környezeti nevelés alapelveivel, célkitűzéseivel 24 64 10 1 1 1 40 59
A környezeti nevelés pedagógiai kérdéseiben egy véleményen van 22 60 16 1 0 2 50 48
A változást értéknek tekinti 27 55 15 3 0 1 42 57
Lelkesedéssel dolgozik a programban 7 44 45 4 0 5 52 43

A monitoringvizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy az ökoiskolákban dolgozó pedagógusok többsége, általában a háromnegyede örül a program bevezetésének, elfogadja azt, és egyre javuló tendenciát mutat annak megítélése. Körülbelül negyedük felemásan viszonyul a programhoz (el is fogadja, meg nem is), és vannak olyanok, akiknek a véleményében nem történt változás a bevezetés óta.

Egyáltalán nem jellemző a pedagógusokra, hogy elleneznék a program bevezetését, mint ahogy romló tendenciát sem figyelhetünk meg a megítélésben.

A fenntartók egy bizonyos része nem ért egyet vele teljes mértékben, valószínűleg a rájuk háruló feladatok, anyagi források megteremtése okán.

Az iskolák túlnyomó többsége a környezet szebbé tételét, a szelektív hulladékgyűjtés megvalósulását és a különböző címek (pl. Gyermekbarát büfé) elnyerését nevezi meg a projekt legfontosabb eredményeként.

Az ökoiskolák közel 40 százalékában működik kereszttantervi (köztük környezeti nevelési, ökoiskolai) munkaközösség, ez messze meghaladja az országos átlagot (általános iskola 7,6%, középiskola 6,2%). Ráadásul nem mindenhol szerveztek hivatalos munkaközösséget, hanem adminisztratív, pénzügyi okokból munkacsoportként, informális szakmai közösségként működtetik. Az iskolák vezetősége támogatja a hálózat célkitűzéseinek sikeres megvalósítását, mert időt biztosít az új ismeretek megszerzésére, lehetőséget nyújt a vezetésben és a tervezésben való részvételre. A szervezeti változásokat mutatja, hogy az intézmények többségében az elmúlt két év alatt új szakmai csoportok alakultak a program sikeres megvalósítása érdekében.

A hálózat működésének közvetett hatásai

A hálózat közvetett hatásairól nem rendelkezünk egzaktan összegyűjtött információkkal, a fontosságuk miatt mégis szeretnénk kiemelni két hatást. Az egyik a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája presztízsének növelése az iskolarendszer egészében. Ezt a hatást leginkább az jelzi, hogy folyamatos az érdeklődés a hálózat munkája iránt, újabb és újabb iskolák szeretnének bekapcsolódni, és érdeklődnek, hogy mit kell tenniük ezért.

A másik közvetett hatás az ökoiskola-fogalom és vele együtt a fenntarthatóság pedagógiája eszmerendszerének terjedése a nyilvánosság körében. Ezt jelzi a hálózat munkáját kísérő szakmai és médiaérdeklődés. A hálózati munkát számos alkalommal bemutatták különböző szakmai fórumokon, a Duna Televízió ötrészes filmsorozatot sugárzott a működéséről.

A pedagógusokra gyakorolt hatás

Több vizsgálat is igazolja, hogy milyen hatással van a hálózat az ökoiskolában tanító pedagógusokra. Az ökoiskolák eredményvizsgálata alapján elmondható, hogy magas színvonalú az ökoiskolákban dolgozó pedagógusok környezettudatossága, és aktivitásuk jelentősen meghaladja a normál iskolákban dolgozó pedagógusok aktivitását. Ez különösen biztató az ökoiskola-hálózat jövőjét tekintve a környezetvédelmi tevékenységek terén. Leskó 2007. évi adatai9 alapján elmondható, hogy az ökoiskolában dolgozó pedagógusok sokkal többen és sokkal többféle környezeti oktatócsomagot ismernek és használnak, mint a nem ökoiskolákban dolgozó társaik.

Ezek az eredmények nem csak a hálózat munkájának hatására jönnek létre, a háttérben az is meghúzódik, hogy a hálózatban gyűlnek össze a környezettudatos tanárokat foglalkoztató iskolák, akik ennek segítségével tovább növelik környezettudatosságukat és aktivitásukat, így önmagát erősítő folyamat jön létre. A legtöbb ökoiskolában azonban vannak olyan pedagógusok, akik nem kapcsolódtak be az ökoiskolai munkába. A megkérdezett iskolák közel egynegyedében a pedagógusok több mint a fele ebbe a csoportba tartozik. A legtöbb ökoiskola számára jelenleg is iskolafejlesztési kihívást jelent a pedagógusok bevonása az ökoiskolai programba. Ennek az is feltétele, hogy a bekacsolódás ne tegyen pluszterhet az érintett kolléga vállára, csak annyit jelentsen, hogy a munkáját új tartalommal és céllal tölti meg, egészíti ki, alakítja át.

A diákokra gyakorolt hatás

Az ökoiskolák diákokra gyakorolt hatását a különböző vizsgálatok tanúságai alapján úgy lehet összefoglalni, hogy papír-ceruza tesztekkel nehezen megragadhatóan érvényesülnek. Erre utal, hogy a különféle vizsgálatokban vagy nem sikerül az ökoiskolák eredményességét bizonyítani a diákok környezettudatossága terén, vagy vizsgálatonként eltérő területeken, pl. a felsorolt környezetszennyezést csökkentő lehetőségek számában (Széplaki 2004)10, illetve a diákok által végzett környezetvédelmi tevékenységekben11 vagy iskolák földrajzilag jól behatárolható csoportjai között találtak különbséget az ökoiskolák javára (pl. Baranya megyében).12

A vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy jelenleg pozitívabb a diákok környezeti attitűdje, mint pár évvel ezelőtt. Vagyis úgy tűnik, hogy a környezeti nevelés országosan egyre hatékonyabb, függetlenül attól, hogy öko- vagy normál iskolában folyik-e. Ugyanakkor a vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a diákok egyre kevésbé gondolják úgy, hogy személyesen van lehetőségük a környezetszennyezés csökkentésére. Ezekből az eredményekből egyértelmű, hogy a továbbiakban a diákok cselekvőképességét fejlesztő pedagógiai beavatkozásokat kell támogatni.

A diákokkal kapcsolatos, nagy volumenű papír-ceruza alapú felmérések eredményei alátámasztják azt a környezeti nevelés nemzetközi szakirodalmában egyre inkább terjedő nézetet, hogy a környezeti nevelés minőségének megragadásához és legfőképpen fejlesztéséhez a papír-ceruza alapú teszteken kívül mindenképpen szükség van a pedagógiai akciókutatás, a minőségi kritériumok vizsgálatának sokkal szélesebb eszköztára használatára. E minőségi módszerekkel lehet választ találni a környezeti nevelés előtt álló, a helyi körülményekből, az éppen adott gyerekpopuláció különbségeiből fakadó kihívásokra.13

Az ökoiskola kritériumrendszerének továbbfejlesztése

Az Ökoiskola cím kritériumrendszerét hat évvel ezelőtt dolgozta ki egy szakértői bizottság a svéd Zöld Iskola rendszer adaptálásával. Azóta a kritériumrendszer lényegében nem változott, csak néhány apróbb korrekcióra került sor, és megjelentek a rendszerben az iskolák által fejlesztendő saját kritériumok.

A kritériumrendszer átalakítását több tényező indokolja. Az egyik, hogy az ökoiskolák a monitoringrendszeren és informális csatornákon keresztül nyilvánvalóvá tették, hogy szeretnék (főleg az infrastrukturális kritériumok) az egyszerűsítését elérni. Amennyiben ezt az igényt nem respektálja a hálózat, félő, hogy az iskolák tömegesen elhagyják a hálózatot a cím első hároméves periódusának lejártakor, amikor újra kellene pályázniuk. Ez 144 iskola estében a 2007/2008-as tanévben válik aktuálissá.

A kritériumrendszer átalakítása mellett szóló másik érv az, hogy a kialakítása óta sok minden megváltozott az iskolák életében. Akkor még nem volt kötelező az iskoláknak minőségirányítási, környezeti és egészségnevelési programot készíteni. E változásokhoz alkalmazkodó kritériumrendszer jobban szolgálná az iskolák igényeit.

A környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiája terén a közelmúltban lezajlott kutatások is abba az irányba mutatnak, hogy a kritériumrendszer megújításra szorul. A kutatási eredmények tükrében egyértelműen látszik, hogy a lehető legrugalmasabb, a helyi kezdeményezésnek a lehető legnagyobb teret adó kritériumrendszer szolgálja leginkább a fenntarthatóság pedagógiája céljait.

A kritériumrendszer átalakítása tehát óriási feladat, annak során a rugalmasság és egyszerűség eszméjét kell összhangba hozni a minőségfejlesztés és az ellenőrzés lehetőségével. Ezt a munkát egy újabb szakértői bizottság végezheti el eredményesen, amelyben képviselteti magát az oktatásirányítás, az ökoiskolák és a fenntarthatóság pedagógiájának szakemberei is.

A kritériumrendszer átfogó megújítására tett javaslatok között megfontolás tárgyává kell tenni azt, amely a címet elnyert iskolák közti differenciálás igényét veti fel. Ezt indokolja az ökoiskolák egyre növekvő száma is. Sok ökoiskola javasolja, hogy a cím odaítélése során valamilyen módon (pl. arany, ezüst, bronz fokozat) legyenek megkülönböztethetők az iskolák annak alapján, hogy a cím elnyerését megelőzően milyen eredményeket értek el a fenntarthatóság pedagógiája területén. Ily módon kiküszöbölhető lenne a cím elitképző ereje és mozgalmi jellege közötti feszültség, hisz nem ugyanolyan minősítést kapnának a területen már kimagasló eredményeket elért iskolák, mint az elkötelezett, jó munkatervet összeállított, lelkes, új csatlakozók. E probléma másik megoldása lehetne a címre pályázó iskolák előzetes helyszíni szemléje, de ez esetben a mozgalmi jelleg valószínűleg megszűnne, és ez a megoldás ráadásul nagyon forrásigényes lenne.

A hálózat munkájának továbbfejlesztése

Az ökoiskolák monitoringfolyamatából, korábbi kutatásokból és informális visszajelzések alapján a következőkben vázoljuk a hálózat munkájának továbbfejlesztése során figyelembe veendő igényeket.

A monitoringrendszer kérdőíves felmérésével lehetőség nyílt arra, hogy átfogó képet kapjunk az Ökoiskola cím elnyerésére beadott pályázatokban megfogalmazott munkatervek megvalósulásáról.

4. táblázat • Mekkora vezetoi erofeszítéseket igényel az ökoiskola kritériumcsoportok teljesítése?
A kritériumrendszer területei Rangsorátlag a vezetői erőfeszítések alapján
Az iskola működtetése 5,10
Fizikai környezet 4,15
Általános elvárások 3,65
Társadalmi kapcsolatok 3,60
Tanítás-tanulás 3,50
Személyi feltételek, belső kapcsolatok 3,30
Tanításon kívüli tevékenységek 3,20

A munkaterv teljesítésében a Tanítás-tanulás, a Társadalmi kapcsolatok és Az iskola működtetése – Környezetkímélő rendezvények területeken tartanak az intézmények a legelőrébb; ezek azok a tevékenységek, amelyeket önerőből, külső anyagi segítség igénybevétele nélkül is meg tudnak valósítani.

Az iskola működtetése; Egészséges és környezetkímélő módon előállított ételek felszolgálása; Takarékos és ésszerű víz- és energiafelhasználás területeken a legmagasabb mértékű az elmaradás, ott, ahol az épület állapota, felszereltsége, az anyagi források hiánya okozza a problémák zömét. Az iskolák anyagi támogatást, több pályázati lehetőséget szeretnének céljaik eléréséhez. A problémás területekkel kapcsolatban kibontakozó képet erősíti meg az adatsor is, amelyben rangsort kellett felállítani a kritériumok teljesíthetőségéről.

Érdekes kép bontakozik ki az ökoiskola vezetőinek tevékenységeiről. A tanításon kívüli tevékenységre kell a legkevesebb figyelmet fordítaniuk, valószínűleg azért, mert a környezeti nevelés az iskolai életnek ebben a szegmensében hagyományosan a legerősebb. Azok a kritériumterületek nem igényelnek az átlagtól eltérő energia-befektetést a vezetőktől, amelyek megvalósítása során az iskola a belső erőforrásaira támaszkodhat. Két terület van, amelyeken az iskola nagymértékben külső tényezőkre, forrásokra, szabályozókra, partnerekre támaszkodva érhet el eredményeket. Az ökoiskolai munkán belül ezek – az iskola fizikai környezetének alakítása és működtetése – igénylik a legnagyobb vezetői beavatkozást, és jelenleg ezek kötik le az ökoiskola-vezetők energiáinak nagy részét.

Kiemelt figyelmet kell fordítani mindazon lehetőségekre, amelyekkel azokon a területeken segíthet a hálózat, ahol a legnagyobb gondokkal küzdenek az iskolák. A hálózat szempontjait tehát a lehető legnagyobb mértékig érvényesíteni kell az iskolák működtetésével, az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos pályázatok és fejlesztőprojektek kidolgozása, bírálata, végrehajtása során.

Ehhez kapcsolódó fejlesztési igény a fenntartókkal való együttműködés fokozása. A program fogadtatása ugyanis a pedagógusok részéről egyértelműen pozitív, a fenntartók egy kis csoportjának megítélése azonban – valószínűleg a rájuk háruló anyagi terhek miatt – nem ennyire jó, és nagyon ritka az aktív, támogató fenntartói hozzáállás.

Az infrastrukturális elemek mellett a leggyakrabban felmerülő fejlesztési igény a hálózati tevékenység fokozása. Vagyis az ökoiskolák több és rendszeresebb találkozót, tapasztalatcserét, regionális együttműködési fórumokat szeretnének. A tapasztalatcseréktől és a továbbképzésektől elsősorban azt várják, hogy a terhek egyenlő megosztása, a pedagógusok munkájának tervszerű és következetes ellenőrzése és értékelése, a megfelelő információáramlás biztosítása terén kapjanak segítséget.

A monitoringfolyamat során mindössze hat-hat iskola számolt be más iskolákkal fenntartott hazai, illetve nemzetközi kapcsolatokról, ami arra mutat, hogy a hálózatépítés terén további lehetőségek rejlenek. Egy-két iskola említett felsőoktatási intézménnyel, tudományos kutatóintézettel, egyházzal, óvodával, tévével, múzeummal való együttműködést. E kapcsolati lehetőségek kiaknázása terén tehát komoly fejlesztőmunkára van szükség.